Régebben olvastam egy írást "egy meg nem született baba levele a szüleihez". Be tudná nekem linkelni valaki?

Volt egy vers,de nem találom,nem is tudtam végig olvasni,úgy sírtam,most ezt találtam:

[link]

Ez azért durva. Hiszen a te döntésed is, nem csak az övé. Én a helyedben megtartanám...

39hkm

Kérdező, te tényleg képes lennél a férjedet akár érzelmi zsarolással is még több munkára, még több áldozatvállalásra kényszeríteni évtizedekre, mert úgymond "bennem, mint anyában mi zajlik le?"

Meg van itt olyan válaszoló, aki képes leírni ilyen mondatot, hogy "Ha meg akarod tartani, mindenképpen tartsd meg, a gyerek 100x fontosabb, mint akármilyen senkiházi férj."???

Hát, tudjátok, amióta olvasom a GYK-t, azóta egyre inkább becsülöm a saját jelenlegi páromat, akinek persze van hibája (ahogy nekem is), de soha, semmilyen körülmények között nem kényszerítene vagy nem zsarolna gyerekvállalásra, az meg végképp eszébe sem jutna, hogy eszközként használjon a saját "anyai ösztönei" kielégítésére...

Utolsó, én is pont ezen gondolkodtam, h egyes nők képesek úgy viselkedni, mint valami hormonvezérelt droidok, akikbe bele van programozva a szaporodás és ennyi. Ébresztő, nők vagyunk, emberek! Társat akartunk, akkor vegyük figyelembe a vélemyényét, netán vágyait! És képzeljétek, ha szeretünk valakit, még olyan is megtörténhet, hogy lemondunk valamiről! Legalábbis én képes lennék rá.

Kérdező, már vannak gyerekeid, nem mondhatod azt se, h megfoszt valamitől a férjed, amit így már sose élhetsz át.

Azért ennek is, mint mindennek két oldala van... Az miért jobb, ha a nő is és a férfi is tudja, hogy az abortuszba belerokkanna a nő lelkileg, mégis rákényszeríti a férje? Ez miért kevésbé elítélendő?

Szerintem sem az egyik sem a másik nem jobb. Viszont ezt akárhányszor fogják átbeszélni, az egyik félnek engedni kell, mert itt nincs köztes megoldás. De azért szerintem, ha mérlegeli az ember, hogy az a rosszabb, hogy a nő talán élete végéig szenvedne az esetleges abortusztól, vagy megszületik a baba és az apja úgysem fogja kevésbé szeretni, mert ugyanúgy az övé lesz, akkor nekem egyértelmű lenne a döntés.:) Persze van másik lehetőség is, hogy az anyát nem fogja megérinteni az abortusz vagy az apa nem fogja szeretni a gyerekét, de ezeket elég valószínűtlennek tartom.

Egyetértek azzal, hogy ha a férj ennyire nagyon ellenkezik a gyerek ellen, akkor miért nem védekeztek? Szerintem előre kellene gondolkodni, nem utólag menekülni a felelősség elől.

Mert hogy érintheti az apát? Átverve nem érezheti magát, mivel ő is ott volt, mikor csinálták a gyereket, ugyanannyi benne a felelőssége. Esetleg koloncnak fogja érezni a gyereket? Nem hinném.

Vagy arra gondolsz, hogy úgy érzi nincs beleszólása a döntésbe? Akkor megint csak ott van, hogy dönthetett volna úgy, hogy gumit húz, de az ő döntése volt, hogy nem teszi. Persze a nő sem védekezett, de ahogy látom neki nem is lenne gondja egy újabb gyerekkel.

Másrészt úgy gondolom, hogy ha végiggondolja, hogy min menne keresztül a nő, ha elvetetné a gyereket annak ellenére, hogy ő szeretné megtartani, akkor magától kellene azt mondani, hogy nem kényszerítheti erre a feleségét. Velem képtelen lenne ezt megtenni a párom, sosem hozna ilyen helyzetbe! Nálam itt kezdődik a szerelem.

Persze mondhatjuk, hogy akkor a nő is megtehetné azt az áldozatot, hogy elveteti, de nekem elég lenne, ha belegondolna a párom, hogy milyen hatással lenne ez rám és nem is kérne ilyen döntés meghozatalára, mert már attól rosszul érezné magát. Sosem érezne tehernek egy gyereket, mivel ugyanúgy közreműködött a megcsinálásában. Szóval valóban nem tudok igazán, 100%-ig azonosulni a kérdezővel.

Nézd, PÉLDA:

Azt írta itt az #5-ös versenyző, hogy "Ha meg akarod tartani, mindenképpen tartsd meg, a gyerek 100x fontosabb, mint akármilyen senkiházi férj." - na, ez a megközelítés a férfit sacckb pont ugyanúgy érinti, mint ha odaállnál a gyereked elé, és azt mondanád neki, hogy " a férjem 100x fontosabb, mint akármilyen senkiházi gyerek." Ez pont ennyi.

Azon túl meg persze ez is tök egyéni, ahogy a nő esetében is tök egyéni, hogy hogyan érinti egy abortusz... egyikre sincs általános recept. Magam pl. a mai napig nem tudtam túl tenni rajta magam teljesen, hogy 27 éve(!) elém pakoltak egy embriót... úgyhogy szerintem teljes joggal kijelenthetjük, hogy egy életre szóló mély lelki sebet okozott. Ennyi. És ezzel nem valamiféle csodabogár vagyok, X férfit ismerek, aki hasonló sebeket hordoz, legfeljebb nem beszél róla olyan módon, mint a nők a magukéról, már csak azért sem, mert a társadalom ebben halál kettősmércés, a nőktől elfogadja az efféle panaszkodást, a férfitól meg férfiatlannak tartja.

Úgyhogy csak a következményei jelennek meg, láthatóak, amikor minden hasonló portál tele van olyan női kérdésekkel, hogy "a párom miért hidegült el tőlem", "a párom miért kerüli a fizikai kontaktust velem", "a páromnak miért nincs kedve a szexhez", "a párom miért nem foglalkozik a gyerekkel" és társai...

Tudod, már csak azért is rejtély számomra, hogy a t. hölgyeknek ez miért nem 1x1, mert a saját oldalukon tök hasonló problémákat, tüneteket szoktak sorolni "posztabortusz-szindróma" címszóval...azért idővel már csak gyanakodni kezdhetnének...