Abortuszra "kértem" a barátnőmet, de már másként állok ehhez a kérdéshez. Most mit mondjak neki?

én 22 éves vagyok, ő 21, mindketten egyetemre járunk, együtt vagyunk a gimnázium óta. Nagyon szeretem, de mikor kiderült, hogy terhes, nagyon meg ijedtem és azt mondtam neki, hogy semmiképpen nem szeretném, ha megtartanánk. Ő nagyon sokat sírt, kért, hogy oldjuk meg, még azt is mondta, hogy nem kell beszállnom a nevelésbe, ha nem akarok, de én ezt meg így nem akartam volna, ha már megszületik nyilván ismerni akarom őt... Végül nagyon sokat beszélgettünk és ő arra jutott, hogy ennyire az akaratom ellenére nem akarja vállalni a babát. Elment orvoshoz, most fog védőnőhöz menni, eddig sokat sírt, de most egyáltalán nem beszél már róla, ha felhozom rögtön témát vált. Annyit mondta, hogy nagyon nehezen, de elfogadta, hogy ez a "közös" döntésünk. Én azonban napok óta nem alszom, sokat olvasgattam a témáról, gondolkoztam rajta és egy egész reális tervet találtam ki. Örököltem egy lakást a nagymamámtól, az ki van adva, de hamarosan lejár a bérleti szerződés, akkor nem hosszabbítanám meg és oda költözhetnénk a kicsivel. A sulit megpróbálnám levelező folytatni, keresnék mellette munkát, vagyis hát mos is dolgozom suli mellett, valsz. felvennének teljes munkaidőbe, nehezen, de sztem kijönnénk.Persze még gyerekek vagyunk ehhez, de nem akarom,h ezen menjen át, hogy esetleg a későbbiekben miattam ne lehessen babája, vagy, hogy ne tudja kiheverni, hogy megbánja... Főként nőket kérdeznék, hogy ti, hogy fogadnátok? Hogy mondjam el, hogy komolyan vegyen, hogy ne higgye, hogy egyszer igy állok hozzá, egyszer úgy, hogy az első reakcióm csak az ijedtség volt... És,hogy nagy sajnálom, hogy ilyen rossz hetet okoztam neki... Szégyenlem magam, de változtathatok még?