Mi lesz, ha nem fogom tudni szeretni a fiút?

Szia!

na, én ugyanígy voltam ezzel, mint te. Világ életemben lány gyereket akartam, elképzeltem, hogy fogom fésülni, befonni a szép hosszú haját, szép habos babos ruhába járatni( persze, amíg engedi), stb. De Isten nem így akarta, van egy 6, egy 3 éves és egy 5 hetes kisfiam, akiket imádok! Egy lányért sem adnám oda őket!

Ne izgulj, mikor megpillantod, egyből bele szeretsz :D

Fura lesz amit írok és szerintem sokan vannak így vele így...

Tehát, mi is kislányt vártunk de kisfiú lett persze:) Én is ugyanígy féltem aggódtam úristen mi lesz ha nem fogom tudni szeretni stb. és terhesen az ember egyből arra gondol hogy nagyfiú már és fiús játékokkal játszik, vagy hogy hevesebb természet vagy vagány önálló és nem anyás annyira stb.

Holott aki megszületik és akit hónapokig tested közelében fogsz tartani (ellátod, lesed ahogy alszik:)) szoptatod stb) csak egy tündéri édes BÉBI lesz kvázi még NEM nélkül...tehát egy kislány baba is ugyanolyan mint egy kisfiú baba. Semmi mást nem igényel, csak a közelségedet, az ételt amit tőled kap, az ellátási feladatokat (pelenkázás, fürdetés stb.) a "hurcolást" szeretgetést, ölelgetést:))

És mire ezeken a hónapokon végigmentek olyan mérhetetlen szeretetet érzel iránta (egészséges psziché esetén persze) hogy eszedbe se jut az ő NEME hogy most ő kisfiú vagy kislány, imádod mint embert, onnantól ÖRÖKRE. sZÓVAL eleve nem lehetsz neki rossz anyukája (amit írtál a kérdésed végén).

Nekünk két lányunk van. Most a harmadik babát várjuk. Azt mondták, kisfiú. Amikor megtudtam, nagyon fura érzés volt. Kb amit te is írtál: mit fogok kezdeni egy fiúval? milyen játékokat kell neki adni? milyen ruhákba kell öltöztetni? egy kisfiú is lehet szép és arányos? ugye tudom majd őt "fiúsan" nevelni?

Kb 10 hete mondták meg hogy fiú. Azóta már abszolút nem kérdés számomra, hogy hogyan és mint lesznek a dolgok! Igazából el sem tudom képzelni, hogy megint kislányunk szülessen. :-) Persze biztos csak akkor lesz a neme, ha már kint lesz. :-)

Szia.

én nagyon Fiú pártis vagyok, tegnap az uh-án kiderült hogy kisfiú!! majd kiugrok a bőrömből!! :) viszont ha kislányt lett volna ugyan úgy imádnám mint a fiút , és hidd el te is így leszel vele. Csak egészség legyen és a többit adja az élet. De teljesen mindegy hogy mi, úgyis a te/ ti szemetek fénye lesz . :) jó anya leszel, nyugi

Minden leendő / és gyakorló anyukában ott van a félelem... Mi lesz,ha nem tudom szeretni,mi lesz,ha nem tudom ellátni,mi lesz ha... Ettől leszünk jó anyák!! :-) (vagy is ettől is!)

Én lányos anyuka vagyok.Az elsőnél tök mindegy volt,a másodiknál fiút szerettünk volna... és amikor megláttam Őt,én örültem a legjobban,hogy Ő is kislány :-)

A harmadiknál már kifejezetten fiúra hajaztunk,hőt mértem,meg amit kellett,mégis úgy megrepedt odabent,mint a többi... Az apuka választott lány nevet,én nem voltam vele megbékélve. Amikor megszületett Szandrám... Istenem!!! :-) Örültem!! Örültem,hogy egészséges,örültem,hogy kislány és az enyém :-) Ezek után már csak lányos anyukaként tudtam elképzelni magam,pár év múlva is szerettem volna még egy kislányt... :-) csak kislányt!! Erre úgy néz ki,hogy fiút várunk... Szerettem volna egy Robertát,de ha Róbertet kapunk,hát imádni fogom!! Egy pici babát,akit a szíved alatt hordasz hónapokon keresztül,akiért aggódsz,ha csak 1 héttel is kisebb mint "kellene",akiért bármilyen kellemetlen dolgot képes leszel elviselni... Na egy ilyen pici babát piszok nehéz lenne nem szeretni!! :-)

Boldog babavárást és egészséges kisbabát!! :-)

Világéletemben lányt szerettem volna - és most vároma 3. fiúnkat. Az első két fiúnál semmi gond nem volt, de most harmadszorra nagyon-nagyon lányt szerettünk volna (több gyereket már nem tervezünk, talán ezért). De tuti fiú - amikor kiderült több napot végigbőgtem, és borzasztón irígy voltam mindenkire, akinek lánya van (mert a környezetemben sokaknak). Azóta eltelt 6 hét ... és már nem bánom. Jó lesz így! Most már örömmel várom a 3. kisherceget :)

De azért csak motoszkál bennem, hogy kéne egy lány... Talán mégis beválallunk egy negyediket majd egyszer (34 vagyok, még van időm). Persze, lehet, hogy az is fiú lenne...

De azért nagyon-nagyon lehet a fiúkat szeretni! Én leginkább amiatt aggódom, mert nálunk is, és az _összes_ ismerősömnél a fiú oldaláról lévő nagymama a "2. nagymama", és minden lányismerősöm rosszban van az anyósával. Vajon 3 fiúval 20-25 év múlva én is ilyen vén szipirtyó leszek? Persze, nyilván rajtam is múlik... De ha legalább egy jó példát ismernék személyesen, könnyebb lenne...

Biztos, hogy ha fiú lesz, akkor is ugyanúgy fogod szeretni!

Én mikor a legnagyobb lányom után már harmadjára is fiút vártam (pedig nagyon szerettem volna már a lányomnak egy kislány tesót is), először kicsit csalódott voltam. De aztán később már sosem jutott eszünkbe, hogy de jó lenne, ha lány lenne! Csúcs kiscsávó, nagyon szeretjük (őt is)! Aztán később lett még egy kislányunk... :-)