Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Két gyerekes szülők! Amikor...

Két gyerekes szülők! Amikor várandósak voltatok a második gyerekkel, nem féltetek, hogy nem fogjátok tudni annyira szeretni, mint az elsőt?

Figyelt kérdés
2011. máj. 23. 02:14
 1/7 anonim ***** válasza:

Nem, ettől nem féltem. Úgy gondolom, ha valaki ettől fél, az még ne próbálkozzon másodikkal, nincs kész még rá. Mert lehet úgy is lesz. Legalábbis itt volt már olyan kérdés, hogy egyformán lehet e szeretni a testvéreket, és meglepően sok Nem válasz volt. Ráadásul érzelmileg. Nem csak hogy mert kétfélék és mások, de attól a szeretet mértéke sokaknál nem egyforma. Engem ez meglepett.

Én inkább attól tartottam, hogy lehet e ugyanolyan nyugis baba, mint az első. Be is jött amitől tartottam, nem lett oly nyugis, de mivel valahol számítottam rá, nem lepett meg, elfogadtam.

Ugyanezt a kérdés különben fordítva is felmerülhet. Tudom e majd a nagyobbikat ugyanúgy szeretni, mint majd a kis csöpp bébit ?

Egyébként az igaz lehet, nálam és sokaknál volt, hogy lelkiismeretfurdalás gyötör kicsit, hogy a nagyobbiktól elveszünk sok időt, míg a kicsivel foglalkozunk. De ez normális, próbálkozni kell azért vele is foglalkozni, és nem lesz gond.

2011. máj. 23. 04:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:

Kicsit off: Egy gyermekem van, most gondolkodunk a másodikon, mert nagyon szeretnénk és tudjuk mindketten, milyen jó egy (vagy több) testvér. Sajnos az első szülésem nem volt komplikáció nélküli, igazából örülhetek, hogy úgy-ahogy megmaradtam, és most ez elég nehéz döntés... persze tudom, minden terhesség más, és mindig benne van a pakliban. Dokikat kérdezgetjük, mindenki mást mond.

Plusz elevenen él bennem, milyen nehéz időszak volt (mindenkinek), amikor anyukám a testvéremmel volt veszélyeztetett terhes és több hónapot volt kórházban, apa pedig dolgozott és én "le lettem adva" vidékre majd fél évre a nagymamámhoz. Az öcsém meg koraszülött lett... Tehát nem elég, hogy "elhagytak", mire hazajöttem, ketten voltunk, és vele sokkal többet foglalkoztak, míg nagyinál addig én voltam a kiskirálylány.

Szóval én inkább az ellenkezőjétől tartok, hogy esetleg megvonom az időm, fizikai jelenlétem majd a nagyobbiktól, mert picinek jobban szüksége lesz rám. A szeretettel szerintem nem lenne gond :)

2011. máj. 23. 05:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
Eszembe sem jutott. Soha. Pedig nem mindig könnyű velük, hiszen csak 20 hónap van köztük. Két más egyéniség, két külön személyiség, két csoda! Pedig a nagyobb igencsak eleven, szinte hiperaktív. De van az ismeretségünkben 3 és 4 gyerekes család is és náluk sincs ilyen "probléma", mármint hogy bármelyik gyereket jobban szeretnék.
2011. máj. 23. 07:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Nekem nagy korkülönbséggel születtek,10 év van köztük.Mindkettőt imádom de kicsit másképp.A lány eleven,nyüzsi,kiskamaszodik,flegma,néha szemtelen,néha lusta,néha olyan,mint egy 4 éves "kicsi",néha idegbajt kapok tőle.De többnyire büszke vagyok rá,mert okos,jószívű,őszinte és mert az enyém.A kicsi fiam tünemény,nyugodt,mosolygós,rengeteg örömet ad.Teljesen másképp szeretem őket,de ölni tudnék mindkettőért.Ha lesz harmadik,nos szerintem akkor lesz igazán izgalmas a dolog.
2011. máj. 23. 07:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Nem,ilyen soha eszembe se jutott.Sajnos,az megfordult a fejemben,hogy elvetetem a lányomat,mert akkoriban nagyon rossz időszakon mentünk keresztül a párommal és nem voltam benne biztos,hogy jó ötlet még 1 gyereket szülni.De aztán megnéztem 1 abortuszról szóló videót és elszörnyedtem,azt mondtam,én ezt nem tudom megtenni a kicsimmel!Igy megszületett a kis hercegnőm és imádom,ha nem lenne,üres lenne az életünk nélküle.Az első gyerkőc fiú,igy mindenképp jó,hogy másodjára lányunk született.:)Imádom mindkettőt,de valahogy más mégis,a kapcsolatom a fiammal,meg a lányommal is.
2011. máj. 23. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Én is egyetértek azzal a felvetéssel, hogy valahol ugyanúgy szeretjük őket, csak másképp. Az egyiket ezért a másikat azért, de mindkettőt ugyanannyira. Ahogy valaki már írta, mindkettőért ölni lehet. Minderre anyu készített fel. Nekem egy kicsit hasonló egy kicsit más a félelmem inkább. és ennek oka maga a család, a nagyszülők. A környezetemben lévőkön látom. Az első unoka meghatározó egy nagyszülő életében. Nagyon sok (számomra kívülről igazán jó) nagyszülőtől hallom, hogy az összes unokámat imádom, de az első valahogy akkor is az első. magamban biztos lehetek, ugyanis biztos nem fogok szülni másodikat, ha nem érzem magam ebből a szempontból 100%-osnak, de másban hogyan?
2011. máj. 23. 08:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Az Anyai szív az egyik legcsodálatosabb szeretet-teremtmény!!! Majd megtapasztalod Te magad is a csodát, hogy mire képes :-)
2011. máj. 23. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!