Fogom tudni szeretni ezt a babát?

szia.szerintem nem kellett volna még babát vállalnod!én nagyon úgy látom hogy még nem dolgoztad fel,az abortuszt.addig nem kellett volna egy újabb kicsike.akkor kellett volna ismét próbálkozni ha lelkileg megint készen állsz!nem beleszólni akarok,de ezzel az egy évvel,nem sok minden változott az életetekbe,hogy azért nem szerette volna a párod!hiba volt a részéről meggyőzni téged a maga igazáról!DE:ha már itt van ez a pici,engedd el a múltat!az legyen az eszedbe,hogy csakis te és a párod tehettek arról hogy a tesó nem született meg!lépj egyet előre,és mind azt amit megszerettél volna adni az első babának,azt most erre a csöppségre irányítsd!SZERESD ŐT MINDENNÉL JOBBAN,MERT ABBAN A BOLDOGSÁGBAN LEHET RÉSZED HOGY GYERMEKET VÁRSZ!!tehát nézz előre,s engedd el azt,amit már nem hozhatsz vissza!

nagyon sok boldogságot kívánok!

Szerintem biztos, hogy változni fog, hisz te neveled fel, benned, belőled nől:-) Ami volt, megtörtént, kár rágódni rajta, már nem tudsz változtatni a dolgokon.

Amint ez a pici megmozdul, érezni fogod, biztos, hogy megszereted, illetve ha a kezedben tarthatod.

Javaslom azért, hogy beszélgess a problémádról a védőnővel, vagy egy pszichológussal, hogy ne nyomás legyen a terhességed, tudd élvezni, tudj átlépni a régi dolgokon és a jövőbe nézni.

Nekem 10 év alatt 3 vetélésem volt+ egy 15 hetes méhenkívüli.Még a mai napig könnyes lesz a szemem, ha rájuk gondolok, hogy már mekkorák lennének, és milyen neműek.Ráadásul a méhenkívülivel ugyanígy szeptemberben lettem terhes(már 3 éves lenne) mint a pici fiammal aki most 5 hetes, ő kárpótol mindent. Próbáld meg őt elfogadni, hiszen már vissza nem fordítható, és ő megérzi ha az anya nem ragaszkodik hozzá. De majd ha megérzed a pici mozgásait, majd pedig 9 hónap után a kezedbe veheted őt, az mennyei érzés, mi teljesen összhangban voltunk végig a picurommal. Ő nem tehet arról, hogy te gyenge voltál az előző babánál. Csak rá összpontosíts és meglátod imádni fogjátok egymást, azt pedig elfelejteni sohasem fogod.

Boldog babavárást!!

Szia!Hát nem egyszerű az eset amit írtál és igazából egycsomó kérdésem lenne,de nem itt van a helye.amit nagyon nem értek a párodban,hogy egy év alatt most mi változott meg ennyire nála??Furi ez a pálfordulat,mert a másik baba is kicsi lenne még és nem ő tehetett a megfoganásáról,hanem ti és ugyan úgy ő is.Én azt érzem,hogy ezt a terhet rád hárította egy az egyben ,mert önző módon eldobta magától,te pedig tehetetlenségedben úgy kellett,hogy dönts ahogy nem akartál.Vagy rosszul látom.

Minden esetre az előttem szólóknak teljesen igazuk van.Sajnos ezt már nem tudod meg nem történtté tenni,nem tudod a másikat visszahozni,de annyit megtehetsz,hogy úgy fogod fel ,hogy ahhoz ,hogy ez a pici aki most benned él megszülethessen a másiknak kellett feláldoznia magát.ez most hülyén hangzik de én tuti így vígasztalánám magamat.ÉS gondolom nagyon nehéz most,de tényleg arra gondolj,hogy az a pici aki benned van téged választott és kötődik hozzád,és tényleg megérzi,hogy te mit érzel és ne engedd el azért mert egy régi emlék van benned.Szinbólikusan csinálj valamit amivel elengeded a másik babát(dobj egy szál virágot a folyóba vagy valamit) és kérd meg ne haragudjon rád.Sztem ez meg fog nyugtatni belül és kérd meg vigyázzon a kistesójára aki benned van most.Sztem ez segíteni fog és utánna már biztos vagyok benne,hogy nagyon fogod várni a másikat és csak ő rá fogsz koncentrálni.Biztos,hogy fog a másik emléke is fájni mindig de talán nem ennyire és ki fogsz tudni kapcsolni belőle.Remélem tudtam segíteni,de mindenképp ezt sztem minnél hamarabb kellene megtenned ,hogy a terhességed örömteli legyen,ne pedig vívódással teljen el.

Szia!

Mindennel jobban fogod tudni szeretni. Velem is hasonlo dolog tortent, es en ugy fogom fel, hogy a baba, akit a szivem alatt hordok ajandek a JOIstentol. Nekem nem jar az elso az eszembe igy, hanem arra gondlok, hogy ujra bekoltozott a pocimba a mennybol a kis angyal. Lehet, hogy egy kicsit furcsan hangzik annak, akivel nem tortent ilyen, de en nagyon boldog kismamanak erzem magam. Legyel teis az! Az elet megajandekozott minket ujra, nem mindenkinek adatik meg sajnos. Boldog babavarast, es jo egeszseget!

Annyit fűzök hozzá, hogy arra gondolj, hogy ennek a babának szüksége van rád és a testvére azért veszett el, hogy neki jobb sorsa lehessen, mert ha az előző megszületett volna, lehet hogy most nam lenne páros és akkor ez a baba nem jöhetne. Az első testvérke ezért a babáért fel lett áldozva, tehát vaszett ügy ne legyen, a másik baba emlékére is tisztességgel neveld fel ezt a kicsit.

Most már nincs mit tenni, de én nem vetettem volna el az előzőt sem, hamár így alakult azért remélem minden rendben lesz.