Őszintén, nem lehet annyira szeretni egy örökbefogadott gyermeket/babát, mint a sajátunkat?

Szerintem, ha Te el tudod hinni, hogy ugyanúgy szeretnéd, akkor biztos, hogy tényleg úgy lesz. De nem mindenki ilyen, és magunkból indulunk ki. Én se tudnám ugyanúgy szeretni, ezt most így érzem (lehet, hogy tévedek), ezért nem is vállalnám.

Ha biztos vagy magadben és a férjedben, nyugodtan vágj bele! Minden tiszteletem a Tiéd.:)

Lehet, hogy tudnád szeretni, lehet, hogy olyan típus vagy, aki a sajátját és idegenét is csak egy bizonyos mértékig képes szeretni.

Én csak sajátomat szeretem, képtelen lennék más gyerekét felnevelni.

Nekem az anyasághoz kellett az az érzés, hogy a gyerekben meglássam önmagam, még ha ez kicsit önzésnek tűnik is.

Miért ne lehetne szeretni? Ha nem vagy olyan tipus,mint a mostani anyukák nagyrésze,hogy imádja a gyerekét,akkor biztosan szeretni fogod majd az örökbefogadottat is.

A gyerekeknek nem imádat és elkényeztetés kell,hanem szeretet.

Én a rokonsággal nem foglalkoznék, ami nagyobb baj, hogy majd mit gondol az örökbefogadott. Na nem most, babaként. Hanem tini lázadó kórban, főleg ha tudja, hogy örökbefogadott. Féltékeny lesz a saját gyerekeidre, hogy őket biztos jobban szereted, őt meg nem, főleg ha épp megszidod valamiért. Sőt a saját gyerekeid is erősíthetik ezt benne, szintén a bajos tini korszakban, amikor tombolnak a hormonok és mindenki tud gonosz és undok lenni, amivel komoly fájdalmakat tud okozni a másiknak. Szóval inkább ez lehet probléma és nem az, hogy az unokatesók és nagynénik mit beszélnek a hátatok mögött.

24/l