Őszintén, nem lehet annyira szeretni egy örökbefogadott gyermeket/babát, mint a sajátunkat?

Nézd teljesen igazuk van. És gondolom, a pár barátnőd és anyukád reálisan látva a helyzetet nem is fogadott örökbe gyereket. Mert ŐK így éreznek. És egyébként helyesen nekik eszükbe sem jutott az örökbefogadás.

De ezek nem a te érzéseid, ha te biztos vagy magadban és tudod, hogy tényleg tudnád annyira szeretni az örökbefogadott gyerekedet, mint a saját véredet, akkor ne másokat kérdezz, különösen ne olyanokat, akik maguk nem fogadtak/fogadnának örökbe.

Inkább olyanokat, akik örökbe fogadtak és felneveltek már örökbe fogadott gyereket. Hogy nekik hogy sikerült. Mert nagyon sok pozitív példa van. Akár elvált szülőkkel is, akik kaptak a párjukkal együtt gyereket.

itt is olvastam anyukát, hogy igazán problémás örökbefogadott gyerekekről olyan szépen beszélt, hogy kétségem sincs, ugyanúgy szereti, mintha saját lenne. Sőt nem is értené ezt a kérdést. Inkább tapasztalatokat szerezz és erre legjobb azokat kérdezni, akiknek van ilyen irányú tapasztalata.

Én úgy gondolom lehet annyira szeretni egy örökbefogadott gyereket is mint a sajátot. De ez én vagyok.

Sok embertől hallottam már, hogy ő bizony nem tudná más gyerekét nevelni. Meg hogy mennyi gond van az olyanokkal, meg hogy a vér nem válik vízzé meg ilyenek.

Én nem így gondolom. Ha szeretnek egy örökbefogadott gyereket, akkor szeretettel fog válaszolni. Persze kivételek és problémák mindig lehetnek és nem csak azért mert a gyerek eredeti szülője rabló, gyilkos, vagy gonosz6 ember volt. A saját gyerekünk is kerülhet tinédszerként olyan helyzetbe, hogy az arcunkról leég a bőr. Ezt soha nem tudhatjuk előre. Még ha elég szeretetet adtunk is és elég következetesek is voltunk akár a sajátunkkal, akár az örökbefogadottal, nem tudhatjuk mit hozhat az élet az útjába és hogy ő hogy tud majd ellenállni, szembeszállni a rosszal. Persze mindent megteszünk, hogy adott helyzetben majd készen legyen ellenállni, de kivételek mindig vannak. De ez nem azon múlik, hogy a mi vérünk, vagy más vére folyik e gyermekünk ereiben. A mi vérünkből való gyerekből is lehet viselkedészavaros, vagy bűnöző ifjú.

Tehát én úgy gondolom, hogy nagyon szép dolog hogy örökbe akarsz fogadni egy gyereket. Persze ha tényleg biztos vagy benne, hogy te és a férjed, valamint a saját gyereked is készen áll erre. Ha ez biztos, akkor nyugodtan fogajd örökbe.

Én mindig úgy gondoltam, mindazokon felül amit eddig leírtam, hogy amikor örökbefogad egy család egy gyereket, akkor esélyt ad a gyereknek egy új életre, egy normális életre, a szeretetre. Amit a saját szülője nem tudott, vagy nem akart megadni neki. Ezért ha valaki öröbefogad egy gyereket nem lenézni kell, hanem tisztelni. Tisztelni, mert el tudja fogadni azt a gyermeket úgy ahogy van. A rossz és jó tulajdonságaival, a nehézségeivel együtt. Biztos, ha már nagyobbacska a gyerek vannak nehézségek vele, hiszen sok mindenen keresztülment. de az is biztos, hogyha az örökbefogadó szülei szeretik és becsülik, akkor ezt meg fogja hálálni és viszonozni fogja. Persze a nagyobbacska gyerekekkel is van olyan sok, hogy nincs semmi gond, mert a gyermek már az elejétől kezdve érzi, hogy szeretik.

Amúgy az biztos, hogy jó dolog ha hasonló örökbefogadókkal beszélgetsz el, akár látogatsz el. Olyanokkal akik nemrég és olyanokkal akik már régen fogadtak örökbe gyereket, gyerekeket. Úgy hogy volt nekik saját is.

Ez is sokat segíthet a döntésben. De hogy a férjed melletted álljon az a legfontosabb és ki is tartson majd melletted, hogy ő is el tudja majd fogadni hogy nem az ő vére, mégis az övé.

A nagynénik meg a többi rokon majd elfogadja. Lehet változni fog. Ha meg nem akkor hát így jártak.

Ha pedig tényleg nem teszel köztük különbséget, akkor nem lesz baj. Természetes féltékenység pedig mindig előfordulhat.

Én kívánom, hogy akárhogy is döntesz, de szívből jöjjön. Az örökbefogadási eljáráshoz pedig sok türelmet és kitartást kívánok, ha úgy döntesz a férjeddel, gyerekeddel.