Vállaljam a második babát? Ha nem nagyon akartad a másodikat, de jött, ugyanúgy tudod szeretni?

Ti tudjátok mennyit birtok segitség nélkül és anyagilag meg érzelmileg.

üljetek le és irjátok az érveket pro és kontra.

Szia. Hát ezt jól meg kell fontolni. Nálunk nem lesz testvér... itt van az én korábbi kérdésem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Én is dilemmázok, de más okok miatt. Én is egyke vagyok és a férjem is. Én mindig 2 gyereket szerettem volna, de a férjem csak 1-et. nem is hajlando beszélni második gyerekről. Álltalában az anyagiak miatt. Meg az ő családjában eléggé rossz a testvérek kapcsolata, szülei osztoszkodnak a testvéreikkel állandóan.

Ez a kell a testvér-dolog nem tudom milyen mivel nekem nem volt. Csak babázhatnék. nektek kell eldöntenetek, és nagyon igaza van az egyik előző kommentálonak, a gyereket magadnak szülöd (nem is a férjednek, mert a férmiak azért nincsenek otthol egész nap). Ha nem érzed magad készen, akkor ne vállald kötelességből.

Ismerőseim között van olyan aki nem akarta a 3-ikat, de mikor megszületett, ő lett a minden. Én is attol félek hogy nem tudnám őket egyformán szeretni. Pedig megérdemli :)

Szia!

Még saját magamnak is szégyellem bevallani, de rettenetesen nem akartam a második babát!

Pont mentem volna vissza dolgozni, munkát kerestem, végre a régi formámban voltam, havonta 2 hétvégét pultoztam egy közeli szórakozóhelyen, ahol kicsit újra a régi életemet élhettem, amikor még állandóan bulizni jártam, erre bumm, megint terhes lettem.

Persze nem követtem el mindent 100%-ig, hogy ne legyek, így csak magamat hibáztathatom, de akkor sem volt tervbe véve egyáltalán, csak úgy szóba került néha, hogy majd egyszer jó lenne még egy gyerek.

Szóval nagyon rossz volt, pedig megint nagyon könnyű terhességem volt, egyáltalán nem viselt meg ez sem, de mégsem tudtam őt úgy várni, mint annak idején a nagyot és el sem tudtam képzelni, hogy fogom-e tudni őt is annyira szeretni, mint a bátyját.

Tök fura volt az egész, olyan volt, mintha idegen lenne, aztán amikor megszületett, az első pillanatban beleszerettem! Utána már nem is értettem, hogy hogy juthatott olyan az eszembe, hogy őt már nem fogom tudni úgy szeretni, mint a nagyot! :)

Bocsi, hogy ezt mondom, de 35 évesen szerintem már ne várj tovább, így legalább nem lenne túl nagy a korkülönbség sem közöttük.

Persze, ha úgy érzed, hogy nem bírnád, akkor ne vállald. Bár én is kibírom, pedig nálam önzőbb és kényelmesebb ember nincs még1 szerintem :)

Nagyon,de nagyon nehéz lesz ha válalsz még egyet.Szeretni ugyanúgy fogod,csak kevés időd marad kimutatni.

Inkább 1-2 évvel később.

A sogornom is csak egyet akart, aztan a tesom ravette meg egyre, aztan meg egyre. Vegul nem banta meg.

En 33 evesen szultem az elsot, visszmentem dolgozni, elegge bele is lendultem a munkaba, de megis vallaltuk a 2. babat, pedig 5 ev lett a korkulonbseg. Segtsegem nekem sincs, a legkozelebbi rokon 70km-re van, ferjem soha nem er haza 6 elott, sot sokszor mar a furdeteshez keszulodunk, mire hazajon. jol gondold meg, mert - bocs, - te sem vagy 20 eves, szoval ne halaszd el a lehetoseget, nehogy par ev mulva megband, akkor meg nehezen jon majd ossze. Persze tanacsot lehet adni, de donteni neked kell. Te tudod, hogy mennyire erzed fontosnak a tesot. Biztos birnad, hidd el!