Akinek két gyermeke van, könnyebb, szebb az élet amióta van tesó? Én most várom a másodikat, de eléggé magam alatt vagyok

Igen, szeb az élet 2 gyerekkel.

Nem, nem könnyebb.

De a helyzet szépsége nagyobb, mint a nehézsége:)

Miért vagy magad alatt?

Néha könnyebb, néha nehezebb, bár nálunk 4,5 év a korkülönbség, sokat segít a lányom. De akárhogy is, sokkal-sokkal szebb!

Mikor terhes voltam a fiammal, attól féltem, hogy képtelen leszek még egy gyereket úgy szeretni, mint a lányomat, lelkifurdalásom volt már előre amiatt, hogy mi van, ha őt majd kevésbé szeretm, amiatt is, hogy mi van, ha miatta nem tudok eleget foglalkozni a lányommal. De ez az érzés abban a pillanatban elmúlt, hogy Ő megszületett. Megláttam és beleszerettem :)) Azóta is pont egyformán imádom mind a kettőt! :))

nem

minél nagyobb a gyerekszám, annál több a gond és a kiadás

ha kicvsi korkülönbség és 2-val van otthon az ember oda még kötélidegek is ekllenek

nálunk nagy korkülönbség (9 év) nagy kezd kamaszodni, a kicsi a dackorszak közepén, nőnek mind a bolondgomba, úgyhogy van"program" és kiadás

de lagalább a testvérféltékenység kimaradt

Nálunk 3 év a korkülönbség, mindkettő fiú.

Vannak az életünkben könnyebb és vannak nehezebb időszakok. Ahogy a gyerekek nőnek és változnak, hol imádják egymást, hol elegük van egymásból, és szerintem, ez már így is lesz mindig.

Nagyjából ilyen volt eddig:

- Első 1-2 hónap: Csak a gyerekekre jutott időm, a háztartásra, főzésre szinte semmi. A nagyobbik iszonyatosan hisztis, és dacos volt, újra bepisilt, bekakilt, őt is megint pelenkázni kellett, meg etetni, mert azt mondta, most ő is kisbaba. Ez nem volt könnyű időszak.

3-6 hónap: A kicsi már nem volt sírós, na meg elkezdtem hordozókendőt használni, így sokkal több időm jutott mindenre, a nagyobbik gyerkőcre is. Ez jót tett a 3 évesemnek, abbahagyta a bepisilést, és etetni sem kellett. Az öccsével is egyre többet foglalkozott, énekelt, mondókázott neki, játszott vele (vagy inkább neki). Öröm volt nézni őket. Ez egy könnyebb időszak volt.

6hó - 2 év: A kicsi lassan elkezdett mozogni a lakásban, egyre több mindent elért, és ekkortól kezdve megint nehezebb lett, mert persze mindig ugyanazt az egy autót, vonatot stb. akarják mind a ketten. Eleinte a nagyobbik gyakran püfölte a picit, ha az elvett tőle valamit, erről nagyjából már sikerült leszoktatni.

Ahogy nőnek egyre többet játszanak együtt, egyre több a közös pont közöttük. A rendszeres "enyém, nem a tied" veszekedésektől eltekintve, imádják egymást. Mivel a nagy (most már 5 évesem) egyre több játékába bevonja a kicsit, így nekem is több időm jut mindenre. Már nem kell folyamatosan a sarkukban lennem. Főzés közben, ha a másik szobában játszanak és fülelek, meg néha rájuk nézek, az is elég. Sokszor nem is engedik, hogy ott legyek velük, a nagy kizavar "Anya te csináld a dolgodat, mi most játszunk" :)) Persze nekik is vannak zizis napjaik, amikor olyanokat csinálnak, hogy a hajam égnek áll tőlük, és persze, ha rosszalkodnak, akkor azt is duplán csinálják. Elég kreatívak tudnak lenni ezen a téren is, meg persze a butaságot, hülyeséget rögtön leutánozzák egymásról.

nekem 2 barátnőm is ahogy 2 gywerekes lett azt mesélte, hogy sokkal jobb 2vel! biztos vannak dolgok, amik nekezebbek, de megéri küzdeni!

én is most várom a 2.at nagy örömmel!