Tápszeres vagy anyatejes babával könnyebb az élet?

Ez teljesen a szülőn és a gyereken múlik. Minden ember külön személyiség, ez ugyanúgy érvényes a gyerekekre, kisbabákra. Teljesen egyéni, hogy mennyire lesz ragaszkodó, mennyire lesz nehéz vagy könnyű vele az élet.

Ebben a tápszer vagy az anyatej csak minimálisan játszik közre.

Igazából tápszeres babával is ugyanúgy össze lehet bújni etetés közben, meg fölveszegetni ahogy megnyikkan és órákig ringatni, szóval úgyanúgy lehet ragaszkodó típus.

Az, hogy ki eteti... Igazából nem ezen múlik, hogy kihez kötődik majd jobban a baba, tehát mindegy, hogy a családból ki eteti meg, egyáltalán nem személytelen dolog a tápszerezés (mert ha nem eteti, akkor majd fürdeti vagy altatja stb. Egy babát nem csak etetni lehet)

Fogadjunk, nincs gyereked! Pont tápszerrel nehezebb az élet.

Csak az egyik oldalt ismerem, a lányom is anyatejes volt, most a 4 hónapos kisfiam is az. Nem (csak) cicin alszik el, az, hogy a baba mit eszik, nem függ össze azzal, hogy hogy ragaszkodik.

És mitől lenne el jobban egy tápszeres baba? A fejlődést aztán abszolút nem befolyásolja. Mitől aludna el könnyebben? Pont fordítva. A cici sokszor meg is nyugtatja.

Szóval a helyzet pont fordított. Az enyém ott eszik, ahol akar, mindig kéznél van. A Balaton parton hol melegítettem volna tápszert? Vagy útközben? És ott az éjszaka. Félkómás fejjel kivánszorogni a konyhába, és amíg a gyerek sír, megcsinálni a tápszert? Sokkal egyszerűbb a kiságyig elmenni, aztán odaveszem magam mellé, és én itt általában már félálomban vagyok.

Az áráról ne is beszéljünk. Egy havi adag tápszer kb. 15.000 Ft körül van.

Az elválasztás sem okvetlenül úgy van, ahogy te írod. Nálam a nagy 8 és fél hónaposan hagyta abba, semmi küzdelem nem volt. Egyik napról a másikra. Ellenpéldák mindig vannak, de pl. a lányomnál kimaradt a cumisüveg, sosem használtuk. Míg az tápszeres babák meg ugye azt használják, és van, amikor a 3 éves gyerek szájából kilóg a cumisüveg, mert nem lehet attól "elválasztani".

A szoptatás sokkal kényelmesebb, olcsóbb, bármikor kéznél van a megfelelő hőmérsékleten, nem kell sterilizálni.

Szoptatás!!!!! Mindig kéznél van, azonnal adhatod neki a kaját, ha elkezd nyűgölődni, nem kell sterilizálni, vizet forralni, lehűteni... Ja és a költségek sem mindegy! Ugye a cici ingyen van, a tápszer pedig az összes alkatrésszel együtt nem olcsó. Az én Lányom 10 hós múlt, csak szopizott 6 hós koráig, nagyon cicifüggő volt, de ma már ott tartunk, hogy csak este és éjjel igényli a cicit. Akkor is kb. 10 perc alatt végez. Mostmár vagy mei-tai kendőben vagy adamo hintában altatjuk.

Egyébként valóban hátrány, hogy Hozzád van kötve, más nem tudja etetni, éjjel Neked kell kelni. De olyan rövid ez az időszak (még ha hosszúnak tűnik is, hogy 10 hónapja nem aludtam végig egy éjszakát sem) és olyan jó látni, ahogy a saját testemből táplálom, hogy nem cserélném el semmivel!

Félreértés ne essék, nem vagyok tápszer ellenes, de mivel én mindig szoptattam, csak azokat a tapasztalatokat tudom leírni!

Mindkettőt megtapasztaltam. A lányom csak anyatejes volt, de féléves kora után már nem kelt fel éjjel, sosem kellett cicin megnyugtatni, semmi gondot nem okozott az elválása a cicitől 18 hónapos korában. Igény szerint szoptattam, ennek ellenére kialakult néhány hónap után a rendszer a szoptatásban, ő alakította ki magának. Szép fokozatosan váltottuk ki az étkezéseket, 1 éves kora után már csak reggel-este szopizott. Nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk, de az édesapjával ugyanúgy, pedig ő sosem etette.

A kisfiam korababa, csak tápszeres sajnos 1 hónapos kora óta. 95 %-ban én etettem, és pont úgy nézett rám a kis szemeivel evés közben, olyan ellágyultan, mint a lányom a cicin. Amikor etetsz egy kisbabát, ő azt érzékeli, hogy betöltöd a szükségét, számíthat rád, odabújhat szorosan hozzád, csak rá figyelsz. (ezért fontos, hogy a tápszeres babának is nyugodt körülményeket teremtsünk evés közben, pont mint szoptatás közben)

A kisfiam ugyanúgy szeret bújni, mint a lányom, ugyanúgy belefúrja a fejecskéjét a nyakamba, ugyanúgy aludt a mellkasomon hason, tehát igyekeztem a bőrkontaktust is pótolni neki.

A szoptatásnál nekem a fejés volt a macera. A tápszernél a sterilizálás, milyen cumisüveg legyen, elég nagy-e a lyuk rajta, stb.

Én azt mondom, nagyban személyiség függő, illetve szoktatás, nevelés kérdése a legtöbb dolog. Nekem soha nem jutott eszembe, hogy babakocsiban altassam el a babát, mert szerintem arra való a kiságy, vagy az összebújás a nagyágyon, stb. De van, aki mégis erre kényszerül. Sosem hagytam, hogy 5 percnél tovább aludjon a kislányom cicin, nem is szokott rá erre. De lehet, hogy csak azért nem, mert ő ilyen típus.

Szóval ha minden baba és anyuka egyforma természetű lenne, akkor lehetne kijelenteni kategorikusan, hogy ez vagy az a táplálási mód az egyszerűbb, így és így kell csinálni.

Mindenesetre a szoptatás a legcsodálatosabb dolog, önmagamból táplálni a picúrkámat semmihez sem hasonlítható, az anyatej a legjobb védelem, a lelki vonatkozásairól nem is beszélve!:)

szerintem szopissal könnyebb, ha anya-baba együtt töltik a napot. mindig kéznél van, épp jó hőmérsékletű, tiszta, nem kell előkészíteni, elmosogatni, baba igényéhez igazodik a mennyiség és a minőség is.

ha anya sokat van távol (munka, egészségi okból...), akkor nagyon nehéz anyatejjel táplálni. ekkor biztos könnyebb tápszerrel.

altatás nálunk mindig szopi után, de nem a cicin volt (van). egyszerűen nem hagytam elaludni rajta, mindig letettem az ágyába, és ott aludt el.

most 14 hós, boldogan vackolja be magát az ágyába, amikor alvás következik, nem kéri a cicit.

szerencsére nem is ébred éjjel 1 éves kora óta, nem is tudom, mit adnék neki, mert már nem szopik.