Milyen az élet egy újszülöttel?

Szia!

Hát nekem alapjaiban változott meg az életem. Előtte nyugisan vártam 9 hónapig, hogy megszülessen a babám, aztán amikor megszületett egészen más volt. Mivel első baba volt, tele voltam kételyekkel, vajon jól csinálok-e mindent. Aztán jöttek a rokonok és a védőnő tanácsai és sokszor össze voltam zavarodva.

Nagyon más mint ahogy elképzeltem, hogy milyen lesz. Ott egy kis baba, akiről 0-24 órában gondoskodni kell. Nekem fárasztó volt ez az időszak nagyon, főleg az éjszakázástól. Most már utólag tudom, hogy sok mindent túl aggódtam. Imádom a kisfiamat, most 14 hónapos, és egy igazi csoda.

Könnyü és gyors szülést kívánok!

Faraszto, aggodalmakkal es bizonytalansaggal teli, de a leges legboldogabb erzes. Az elso par napban azert nem tudtam aludni mert csak neztem hogy mekkora csoda, es milyen gyonyoru, es nem hittem el hogy az enyem. :)

Ne hagyd hogy a sok tanacs es okossag megzavarjon, bizz magadban es hagyd hogy az erzeseid vezessenek. Hidd el menni fog. :)

Konnyu szulest neked!

Az újszülöttel: hirtelen nehéz... Mit hogyan csinálj, sok új dolog, stb.

Aztán hónapról hónapra nehezebb. :)

Majd ha másfél éves lesz, akkor rájössz, hogy mennyivel könnyebb volt egy újszülöttel! :D

De egyébként csodálatos!!! Bármennyire is fáradt az ember.

Gratula a babához! Könnyű szülést! És pihenj még a hátralévő pár hétben nagyon-nagyon sokat!!!

7,5 éve szültem a kislányomat, 1,5 éve a kisfiamat. Ég és föld a különbség aközött ahogyan megéltem az első hónapokat.

Egészségügyis lévén, nem izgultam túlságosan. Gondoltam: tudok pelenkázni, fürdetni, öltöztetni, nem félek megfogni egy pici babát, majd a szoptatással is elboldogulok, mi gondom lehetne?

Milyen kis naív voltam. Életem legnehezebb de ugyanakkor legboldogabb 4 hónapja következett,órákig tartó szoptatással, mellgyulladással,egy hasfájós babával, kimerültséggel, hiperaggódással fűszerezve, de túléltem és meg is erősödtem fizikailag és lelkileg is.

Ezzel szemben a fiammal töltött első fél év szinte elrepült.Azt leszámítva, hogy a melleim most is nagyon fájtak szoptatás kezdetekor 1-2 hétig, szinte az első naptól jókat tudtam aludni, nem folyt úgy a tejem mert nem fejtem ész nélkül, ezért be sem gyulladtak a melleim.Nagyon hamar beállt a kereslet-kínálat egyensúly.

A fiam pedig egy álom gyerek. 4 hónapos koráig nem is hallottuk sírni, legfeljebb nyöszörgött kicsit ha jelezni akarta, hogy éhes.Aludt, evett, így volt időm a tesójára, a házimunkára és magamra is.

Nagyon gyerekfüggő, hogy milyen lesz az első pár hónap, bár én a lányomnál biztos hibás voltam abban, hogy minden nyekkenésére cicire tettem és valószínűleg túl is etettem, talán ez még rontott a hasfájásán.

Húúú én nagyon másként képzeltem el. Azt hittem, hogy egy ilyen pici baba eszik, kakil, meg alszik, és nincs semmi más baja. Na az én babám nem ilyen. Soha nem csinálta ezt. Sokszor van olyan, hogy egész nap nem alszik, és még mindig nem tudom miért sír, pedig már 1 hónapos. Nagyon tanácstalan, és nagyon fáradt voltam. Szerencsére ma már nem vagyok annyira fáradt, mert átállt a szervezetem a kevés alvásra. Napközben nincs időm semmire, csak, ha van itt valaki aki fogja addig a pici lányt. Még enni sem hagyna. Elmenni csak hozzá igazodva tudunk. Pl. eszik, büfi, büfi közben én már készülődöm, aztán megyünk is, mert van, hogy 2 óra múlva már éhes, és addigra vissza kell érnünk, hogy megszoptassam. A szoptatás körül is sok a kérdésem még mindig, nem egyszerű úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen.

Egy szóval nekem nagyon nehéz volt, és még mindig nehéz csak már nem annyira. Nem erre készültem...

A kislányom 10 hetes múlt, úgyh még elég friss az élmény. Én elég parázós, aggódós vagyok alapból + ő az első babánk, ezért azt hittem, h merő stressz lesz az életem a szülés után. Hát egyáltalán nem így történt. Nagyon nyugodt baba, nem hasfájós és sokat alszik. Kezdettől fogva egyszer ébredt fel éjszaka enni, most pedig már végigalussza az ajszakát, így én is ki tudom magam pihenni. Amíg ő napközben alszik, a házimunkával is elvégzek. Séta közben "társasági életet" is lehet élni és ha olyan teendője van az embernek, ahová a kicsit nem lehet vinni, akkor apára, nagyszülőre, rokonra nyugodtan rá lehet bízni két etetés között. Így én kezdettől fogva eljutok fodrászhoz, kozmetikushoz stb. és sportolni is van időm.

Úgyh ne izgulj, nem feltétlen fordul fel fenekestől az életed! Nagyon szép időszak következik. Nem törvényszerű, h egy csecsemővel folyamatosan nyúzott leszel, otthon ülsz a 4 fal között és a lakás mégis disznóólra hasonlít. :)