Milyen az élet egy újszülöttel?

Ja, utolsó vagyok: a kislányom 4 hónapos.

Egy napunk úgy néz ki, hogy 6:30 körül felkel, szopi, utána nagyon élénk úgyhogy énekelek neki vagy rázom a csörgőt, tehát kicsit szórakoztatom. Amikor picit elpilled, berakom a pihenőszékébe, ott általában elalszik, ez van 8 körül. 1-2 órát alszik, én közben netezek, kajálok, fürdök ilyesmi. Felkel mondjuk 9:30-kor, ha éhes akkor szopi. Ha nem, akkor kicsit megint foglalkozom vele, aztán kiviszem magammal a konyhába a pihenőszékben, felrakom az asztal tetejére és közben mosogatok, főzök stb. Közben magyarázok neki, hogy éppen mit csinálok. Van hogy közben zenét hallgatunk. Ha nem alszik el, akkor is beviszem az ágyába 1-1,5 óra múlva. Ott általában elalszik, és addig én tudok megint netezni, mosok, teregetek stb. Ha jó idő van, akkor elmegyünk sétálni, boltba. Heti kétszer gyógytornára viszem, az borítja a napot mivel utána sokáig alszik. Aztán délután 5 körül megjön a párom, elmegyünk sétálni a babával, kajálunk, közben a baba a pihenőszékben. A szopikat közben persze be kell iktatni 3 óránként, mondjuk én igény szerint szoptatok de az is kábé 3 óra mostanában. Este 7-kor fürdés. 7-8 között hiszti szokott lenni, olyankor szeret velünk lenni, ölben. Ha tudjuk akkor letesszük aludni, és utána miénk az este. De ez általában csak 1-2 óra szokott lenni.

Szia!

Kisfiamnál(első gyerek) 2 hétig nem mertem egyedül hagyni az ágyba,folyamatosan figyeltem,pedig légzésfigyelő is volt. 2 hét után kidőltem a sorból,jött anyum és segített,én meg szinte átaludtam a napot. Egyet tüsszentett és rohantunk az ügyeletre.Rájöttem,h napi 3-4 óra alvással is lehet élni. Több hét volt mire rájöttem melyik sírás mit jelent. Hasfájós volt,minden éjszaka előtt már rettegtem,volt h vele együtt sírtam már. Egész nap pizsibe rohangáltam,ha 2 perces zuhanyra volt időm összetettem a két kezem. Közbe újra terhes lettem,alig volt 2 hónapos. Folyamatosan aludtam volna az első 12 hétben,fiam mintha érezte volna,mert sokat segített,szépen elfeküdt mellettem stb.

A nyűgös, hasfájós, éjjel-nappal aktív babák anyukáinak, akik már a végkimerülés szélén állnak (ilyen voltam én is)nagyon tudom ajánlani a babahordozó kendő használatát, amivel könnyebb átvészelni ezeket a nehéz hónapokat.

Én is ezt használtam amikor odáig jutottam, hogy semmit nem tudtam csinálni nappal sem, mert folyton sírt a hasfájós kislányom. Magamra kötöttem, ami őt megnyugtatta, elaludt és én közben tudtam, főzni, takarítani.

Nálunk a férjem várta jobban a picit, ő a nőiesebb lelkületű, én meg inkább pasis, aztán mégis én jobban bírtam a nehézségeket, ő kevésbé. 4 hónapos lesz a picur, mostmár ő is jobban belerázódott a dolgokba, de a mai napig vannak nagyon nehéz napok. Nekünk nem olyan baba volt picinek sem, hogy eszik alszik, amilyennek anyósom szerint minden babának lennie kell... Ő keveset aludt, azt is nehezen, problémák voltak a szoptatással is, kis súllyal született, úgyhogy mi megkínlódtunk az első hetekkel nagyon.

Én azt mondom, hogy hiába mondják sokan, ahogy nő nehezebb, akinek az elején nehéz annak szerintem idővel könnyebb, nekünk legalábbis így van. Most is vannak nehéz napok, pl. ma is akár mit csinálok dobálja magát, nyűgös és folyamatosan hasra fordul, napi 30-szor megyek be visszafordítani minimum, de mostmár inkább csak nehezebb napok vannak, és nem időnként 1-1 könnyebb nap. :)