Mennyire gátolhatja a növekedésben a magzatot a rendszeres éhezés?

Én is gyűjtögettem neki ruhákat, már majdnem el is küldtem. Így visszakerültek a mi születendő kisfiúnk szekrényébe.:)

A legnagyobb baj az, hogy az ilyenek miatt nem segít sokszor senkinek az ember.

??? miii van a kérdezővel?.....Elvesztettem a fonalat!

Én még az elején válaszoltam.

Én is albérletben élek, és ide jön minden csekk. Hála Istennek látom a fogyasztásunkat és én intézek, rakok el minden csekket.

Én úgy intézem a dolgokat, hogy az albérlet és a csekkek legyenek egyben kifizetve, és aztán abból gazdálkodunk, ami megmaradt. Sajnos nem túl sok, de nekem fontos, hogy a csekkek legyenek rendezve. Nincs tartozásom, elmaradásom.

Én is még az elején válaszoltam, de most elolvasva ezt a sok választ, elég szövevényes a kép.Meg vagyok döbbenve. Ha tényleg igaz, ami a kérdezőről így kiderül, abban az a legszomorúbb, hogy nagyot csalódik a sok jószándékú ember, és nem fog segíteni más esetben annak sem, aki megérdemelné, de már bizalmatlanná válunk.

Én most a negyedik babámat várom, anyagilag megfelelő körülmények között élünk, van lakás és nincs fizetnivaló hitelünk, mindkettőnknek van állása, de hát a mai világban semmi sem biztos. Mi sem dőzsölünk, de az évek során nagyon-nagyon megtanultunk spórolni, okosan bánni a pénzzel. A férjem szokta mondani: nincs lehetetlen, csak ha valaki tehetetlen. Voltunk mi is gödörben, nem részletezem, de mi is úgy voltunk, hogy nem kértünk senkitől, kifelé még a saját anyukámnak se mertem elmondani, milyen nagy bajban vagyunk,hogy ne idegeskedjen. Megoldottuk magunk, akkor már volt két pici gyerek, én bizony eladtam otthonról ruhát, műszaki cikket, hogy legyen pénzünk, a tanári diplomám mellett elmentem piacra árulni, másnak takarítani, a férjem meg kiment külföldre dolgozni egy fél évre, távol a családjától. Ezt csak azért írtam le, hogy akik most nehéz anyagi helyzetben vannak, kitartás nekik, mindig van remény, nekünk is nagyon szépen kialakult, pedig nagyon lent voltunk.

Én pedagógusként ismerek sok cigánycsaládot, az is tanulságos, ahogy ők élnek. Köztük is van jó és rossz példa egyaránt. A legtöbben ugye elhanyagoltak, koszosak,felelőtlenek, züllött életmódot folytatnak, ez él a köztudatban is, de vannak kivételek. Ismerek olyan családokat, akik szegény körülmények között, de nagyon tisztességesen élnek, gyerekeiket tisztán járatják, és ahogy gazdálkodnak abból a kevés pénzből, az művészet, tanítani lehetne, megtanultak olcsó alapanyagokból egyszerű ételeket kihozni, és munkával fizetnek a segítségért. Pl. valamelyiknek összeszedtem a felesleges ruhákat otthon, ő pedig cserébe felkapálta a kertet.

És az bizony lehetetlen, hogy az önkormányzat és a gyermekvédelmi szolgálat nem segít, nálunk bizony sokat tesz a rászorulókért.

Kedves jószándékú hozzászolók, a csalódás ellenére ne fordítsatok hátat senkinek, csak hát érdemes megismerni azt, akin segíteni akarunk.

Kedves kérdező, nem tudom, igazak-e a vádak, amik itt felmerültek, de tudod magad tisztázni, ha tiszta a lelkiismereted. Ha nem, gondolkozz el... Az igazság mindig kiderül!

Kedves utolsó Hozzászóló!

Nagyon tanulságos, amit leírtál, hogy Ti hogy álltatok talpra. Szimpatikus minden sorod. És a végével is nagyon egyetértek, segíteni kötelessége az embernek, de százszor jobban utána kell járni, kinek segít. És nem szabad, hogy ez a segítség azt eredményezze, hogy a másik erre számítva ne tegyen semmit a saját és családja boldogulásáért.