Van olyan kismama, aki nem szeretné tudni a babája nemét? Kindertojás =)

Mert pl akinek van egy lány és egy fia, annk mind1, hogy mi lesz a harmadik. Nálunj két lány van, most a harmadik lesz fiú:)

18hkm.

szerintem a régi időkben az egyik legizgalmasabb dolog volt, hogy várni, találgatni, mint egy klassz meglepetés

most meg mindenféle hülye indokkal (pl. milyen színű ruhát vegyünk meg jó előre stb.) elrontják a meglepit

szerintem illúzióromboló, olyan mint kikotorni a karácsonyi ajándékot a szekrény aljából

persze tudom, egyedül vagyok e véleményemmel, de szerintem akinek nem mindegy (fő, hogy egészséges legyen), az már eleve rossz....aki lányt akar és tudja, hogy fia lesz, az pl. milyen érzelmeket közvetít a kicsi felé a hasában, az szegényke, milyen "közegben" fejlódik

lehet lepontozni, csak mosolyogni fogok rajta :)

Szia!Nekem egész egyszerűen mindegy volt milyen nemű lurkóm születik.Egyaránt vágytam fiúra is és lányra is.Mi nem akartuk tudni,pontosabban én nem akartam rajtam kívül mindenki más igen.De nagyon-nagyon izgalmas volt,jókat nevettünk,és utólag is nevetünk a hülyeségeken,mindenki másképp akarta kitalálni.A szülés még jobb volt,képzelhetitek:). Szerintem tök illúzióromboló.

Végül kislányunk született a 39.héten,3020 grammal és 53 centivel.Petra lett a neve.2 hónapos múlt.Ha lesz következő,annak sem szeretném tudni előre a nemét.

#2 offolnék, tudat alatt a legtöbb ember ilyen vagy olyan okokból vágyik valamilyen neműre, én pl fiúra gondoltam, amikor kiderült h lány, 2 napig sírtam, aztán átálltam. Tehát pont arra volt jó az UH hogy adott nekem kb 20hét ráhangolódási időt, másodiknál is fiút reméltem, kislányt mondanak, itt már csak 20perc ráhangolódási idő kellett és boldogan várom a lányomat,kifejezetten feldob a gondolat. Az ilyen "valamit remélősöknél" épp jól jön hogy nem a szülőszobán fakad sírva és onnantól érezteti a kicsivel h csalódott, esetleg még depresszióba is esik. Ha esetleg lepontoz téged valaki, sem én voltam.

Még egy érv amiért én tudni akartam, hogy a nevén szólíthassuk, hogy játszhassunk a gondolattal hogy a lányunk majd így és úgy, nem a ruha színe miatt, hanem a konkrétumok miatt.

Remélem még ír a másik oldal is, én is kíváncsi vagyok, miért döntenek így.

Mi sem akartuk tudni, vagyis a párom nem akarta, azt mondta, hogy nem szép dolog meglesni, meg hogy régen sem tudták, stb. Megesketett, belementem.

De néha nagyon bántam. Volt olyan, hogy elsírtam magam a ruhaüzletben, hogy nem tudtam személyesen neki ruhácskát venni, csak barnát, sárgát, fehéret. Minden, amit előre szokás megvenni, inkább semmilyen sem volt. Én így éreztem. Pedig ő mutatta magát, csak mi elfordultunk az UH-kon, a 4d-s videót sem néztük meg (azóta sem), pedig kértük, hogy jól láthatóan legyen rajta a tény, a dvd-n. A születés is érdekes volt, császáros lettem végül, öten voltak bent, mindenki találgatott, amíg ki nem emelték. Én úgy tudtam meg, hogy egy "ugyemegmondtam"-ot hallottam a fejem fölül, attól az az asszisztenstől, aki előtte kisfiút tippelt. Óriási haja volt, és nehezen akart kijönni, sokáig csak annyi látszódott belőle.

Visszagondolva szép emlék, csak fárasztó volt az a rengeteg magyarázkodás úton-útfélen, hogy hogyhogy nem akarjátok tudni. Mindenkinek (vadidegeneknek is) rögtön ez a kérdése, ha már nagy pocit lát.

Ha lesz még gyermekem, szeretném tudni a nemét előre. :-)

én azt nem értem, hogy miért kell a lánynak rózsaszín, a fiúnak kék ruha

annyiféle szép szín van, én nem fogok sírni a boltban, ha nem tudom, milyet vegyek