Elment a kedvem a szüléstől, orvosoktól, kórháztól. Szomorú vagyok. Mit gondoltok?

Egy missed ab és vetélés után várandós vagyok a kisfiammal. Múlt héten a genetikai UH-n mondta a doki, hogy a lepény a méhszáj szélét eléri, ami lehet gáz.. Erről tettem is fel kérdést, meg próbáltam nem izgulni. Aztán már 3 napja fáj, görcsöl, hüvelybe sugárzik, és elkezdtem félni. Ezenkívül olvastam itt mindent erről a lepény helyzetről, onnantól kezdve hogy senkinek semmi baja az elvérzett a kismamáig, mindent olvastam. Úgy döntöttünk, bemegyünk az ügyeletre, nézzenek rá. Felküldtek az osztályra, és a következő történt:

Egy "fszom kivan" fejű zöld ruhás csávó vonszolta (szó szerint) felénk magát. Azt hittük műtős aki vár valamire, majd odaért és megszólal: kinek van problémája? Kicsit megrémültem, hogy milyen orvos már az ilyen, aki a sürgősségin kicsoszog, olyan fejjel, hogy "ki vagy te, hogy megzavarsz a TVzés közben". Aztán lenyugtattam magam , hogy ááá biztos nem erről van szó, nem állok így hozzá. Kezet akartam nyujtani bemutatkozni, de elfodrult ajtót nyitni. Bementünk a vizsgálóba. Kérdezi, hogy voltam-e már terhes. Mondom neki, hogy igen, de -"akkor van gyereke? " Közbevág. NINCS. "Akkor mi van?" Mondtam neki, hogy elhalt terhességem volt és egy vetélésem.. "Jó, vetkőzzön." Bemegyek, levetkőzök, majd jövök ki és közli hogy kerüljem meg az objektumot (=ágy). Hát nilván nem átesek rajta. Erre lecseszett, hogy minek vetkőztem le, ő hasi UHt csinál, és néz a pucér felemre..... Hát mondom úgy értettem... (Meghát ugye gondoltam evidens, hogy megnézi a méhszájat). Nézi nézi: itt egy élő magzat. Ez pozitív, de úgy mondta, mint ahogy azt szokták gúnyosan, hogy nah, feltaláltad a spanyol viaszt. Vizsgált, majd menjek át az vizsgáló ágyra. Aztán meg sem várta hogy felüljek rendesen, elkapta a combomat és lerántott, hogy neki kényelmes legyen. Aztán fogott egy gumikesztyűt (olyat mint amivel takarítok) és bevizezte, majd kb feldöfte 3 ujját. Azt hittem hirtelen hogy szétszakadok. Aztán mondjas, hogy nyomjam le a fenekem. Én nyomtam ahogy tudtam, de kb azt sem éreztem, hogy mennyire erősen, semmit, mert annyira feszített. A doki meg üvölt, hogy "nyomja már le, hát nemigaz" merthogy, jóval hátrébb kéne nyúljon anélkül, hogy húzná a gátat. Aztán üvölt, hogy lazítsam már el magam......... Hát konkrétan 3 ököllel bennem turkál, (az SZTKs orvosnak ehhez elég volt egy vazelines orvosi kesztyű kb 1 vagy 2 ujjal, finoman.. ) a könnyem folyt úgy fájt. Aztán lemásztam, elszaladtam felöltözni. Kérdezte, hogy bent akarok-e maradni (de azt is úgy, hogy azt is mondhatta volna, hogy itt van közel kajaosztás, azért ide jöttem aludni?) mondtam, hogy nem, nem azért jöttem. Erre ő: Jó hát meg kell kérdeznie, mert itt meleg van.. (hát meg a jó ............) Mondtam, hogy otthon is fűtünk... De visszafogtam magam.

Majd kérdezi hány éves vagyok. Mondom 22 és tervezett baba mondtam, mert már úgy lenézett, próbáltam úgy tenni, mint akinek nem tűnt fel.

Elkezdte megírni a papírt. Közben volt EGY tiszta pillanata, mikor mondta hogy igen lent van a méhlepény, kóros dolgot nem lát, vérzés nincs, és hogy még változhat a lepény helyzete. Kérdezte, hogy ki volt az az orvos aki ide küldött. Mondom, hogy xy mondta, hogy ha bármi panaszom van, menjek be a kórházba. Erre: IDE? Nem a női klinikára? Mondom NEM, IDE. Morgott kettőt, aztán írja tovább, és kérdezgettem, hogy akkor ez most nem vészes dolog? És normális, hogy így fáj? (Mert ugye addig abszolut ugy csinált, mint aki egy pattanást ment megnézetni a sürgősségire, hogy vajon megérik-e vagy begyullad...)És iskolába járok, buszozhatok? Erre rámförmed, hogy nemtudja nekem mit jelent a siesta -ezt írta a papírra, de akkor még ki se nyomtatta... vagy láttam hogy a gépbe írta, vagy nem -, de neki nem azt, hogy napi másfél órát túrázok a 82-es vonalán. Feküdjek, de hugyozni (!) azért kimehetek. Mondom, jó akkor halasztok. Erre néz rám, hogy nem érti hogy ezen mi nem volt egyértelmű. Mondom jó, hát nem terveztem hogy problémás lesz a terhesség, igenis be akartam járni. Erre a kedvenc részem: rámförmed, hogy miaz hogy nem terveztem, ha már benyögtem (!) hogy tervezett baba, miért nem terveztem bele, hogy problémás a terhesség, ha már volt sikertelen terhességem.. Hát, mondom nekem azt mondták, hogy nem így kellene hozzáállni, és nincs összefüggés feltétlen.. Erre elkezdett fintorogni. Majd közölte, hogy napközben ha problémám van ne várjam meg az estét, hanem menjek el a területileg illetékes SZTKba vizsgálatra, és ne őket zargassam (!), de ha bármi egyéb van, akkor sajnos (!) éjjel nappal nyitva van a kórház, kénytelenek fogadni. Majd kiküldött amíg elment pecsétért, majd visszajött, odavágta elém a papírt, hogy "írja alá, hogy megvizsgálHATtam". Aláírtam, és ezzel elment. Visszacsoszogott a szobájába és bevágta az ajtót.

Ezek után úgy mentem haza, hogy csak még idegesebb voltam, mert én csak szerettem volna tudni, hogy baj van-e, és hogy veszélyeztetem-e a babámat ha buszozok, főleg hogy elkezdett nagyon fájni, és NEM a szomszédok véleményére akartam hagyatkozni, hanem egy orvoséra. Ezt neki is elmondtam. Sírva mentem haza, mert nekem azért elég nagy pofám van, de befogtam és hagytam hogy alázzon, mert szerettem volna minden információt kicsikarni belőle, ami a babával kapcsolatos. Aztán kint ránézek a papírra, és rá van írva kiemelve, hogy diagnózis: veszélyeztetett terhesség. Hát mondom beszarok.......

Egyszerűen undorító volt a viselkedése és ez az egész, és eddig úgy gondoltam, hogy ez egy jó kórház, jókat olvastam róla, és ide akartam jönni szülni, de ha kikapok egy ilyen orvost szülésnél...

:( Nagyon elkeseredtem :(((