Tanacstalansag. Hany hetes terhes lehetek?! Abortuszt meg meg lehet csinalni?!

31- "ha megromlik a kapcsolatom a párommal".. -bocsánat, ez minden párkapcsolatban egy lehetséges opció..

És minden műtétnél egy végleges meddőséget okozó helyzet kialakulása is egy opció...ezt el szokták felejteni az anyagiakat nézők, pedig sajnos lehetséges, és akinél ez beüt, azt nem vigasztalja, hogy csak kis%-ban,hisz nála 100%-ban. Meg azt is elfelejtik: él, fejlődik, növekszik már - joga van az élethez. Csak nem tudja még elmondani..

Én nem fújjogtam és nem ítélkeztem. Én azt mondtam hogy véleményem szerint (erre való az oldal) a babának nem az a legjobb, hogy darabokra szedik, az anyának ezt könnyebb mondani, hogy a baba érdeke.

Egyébként ismerősem között körbenézve, nem annyira egyértelmű, hogy a "kérdező tisztában van az abortusz menetével", mert 10 emberből 7 nem tudja mi is történik pontosan.

Én azt próbáltam elmondani (hiszti és acsarkodás nélkül), hogy a pénz nem minden, sőt. Nekem mindenem meg volt kiskoromban, mégis utáltam mindent, nem voltam boldog. Aztán átkerültem máshova, ahol sokszor volt zsíroskenyér, és turkálós ruha, de sosem volt ez probléma, a gyereknek a szeretet az első, és ezzel a hozzáállással szerintem sok erőt lehet gyűjteni.

Pont azért írtam, mert mindig ez van, hogy szeretnénk a babát, de a pénz, és majd 1 év múlva.. holott egy terhesség majdnem egy év.. láttam már abortuszba belerokkant lányt, pont így kezdte ő is, meg akarta tartani, de rábeszélték az abortuszra.

Végszükség esetén ott az örökbeadás, ahol olyan nők esedeznek egy babáért, akik talán 10 éve várnak egy kis életre, és megadnának neki mindent. Szerintem ANYA az, aki tényleg a gyerekének nézi az érdekeit. Ismeritek gondolom a Salamoni döntést..

(…Salamon király udvarába két nő érkezik egy gyermekkel. Igazságtételt kérnek a királytól, mert mindkettőjük a magáénak vallja a gyereket. A király ekkor kardot hozat, és úgy határoz, vágják ketté a gyereket. Az egyik asszony könyörögni kezd annak életéért, és azt mondja, inkább legyen a másik asszonyé, csak hagyják életben. A másik pedig azt mondja: vágjátok ketté, hogy se enyém, se övé ne legyen! A király ezután annak az asszonynak ítéli a gyermeket, amelyik annak életben hagyásáért esdekelt... )

Nézd, Kérdező, a mérvadó az orvos megállapítása a terhességi korról.

A tartásdíjról (gondolom, azt kérded) a magyar jogszabályok szerint az anya nem mondhat le, hisz az a gyereket illeti, és nem őt. Azt megteheti, hogy nem adja meg az apa nevét, csak akkor kalkulálhat vele, hogy hetekig ezzel fogják szekálni és győzködni. Aztán persze egy idő után feladják...

Azt egyébként csak tii ketten tudjátok eldönteni a pároddal, hogy most egy gyerek számotokra vállalható-e avagy nem, képesek lennétek-e urrá lenni a problémán amit a terhesség-gyermek születése jelent, avagy a véleményetek szerint túlzottan leterhelné a kapcsolatotokat. Ebbe semmiféle harmadik fél nem tud érdemben beleszólni, és nem is célszerű túl nagy teret engedni a beleszólásoknak, se pro, se kontra.

Az örökbe adásról annyit, hogy én mint anno örökbe adott gyerek egyáltalán nem vagyok az örökbe adás pártján, azt gondolom, hogy ha csak az örökbe adás és az abortusz lehetősége áll rendelkezésre, akkor több szempontból az utóbbi a relatív kisebbik rossz.

Kedves Kérdező!

Ne félj! Látod, ez a "babica" bízik Benned, Téged választott édesanyjának. Le merem írni, mert Te is így érzel, ezt mutatja a legutóbbi hsz-ed is. Hogy segítsek kicsit tisztábban látni, megpróbálok végigmenni az aggályaidon, hátha letisztultabb lesz így minden. Kérlek, olvasd végig. Köszönöm:

1. azt akarom, ami a picinek a legjobb: Tudod, ez a pici megfogant, tehát neki az élet a legjobb. Élet, és nem széttépetés, ahogy írta itt valaki. Édesanya vagyok, két gyerekkel, egy várt babát már az első két csíktól életnek tekintünk, örülünk, szeretjük. A Te babád is ugyanilyen élet, ha az elején még nem örültél neki.

2. Életkörülmények: sajnos, ha ma az ideálisig várnánk, és abba szülnénk csak gyereket, egy gyerek sem születne. Én egyetemre jártam, amikor az elsőt szültem. Vele is tudtam tanulni. A második baba előtt a férjemet alacsonyabb posztba rakták, a közigazgatásban egy vezetői se jelent nagy lóvét, hát még a beosztott. Így terveztük a tesót, mert úgy gondoljuk (az élet igazolta) a kis korkülönbség majd jó lesz nekik. Nagy pocakkal gyakorlatoztam, szakdolgoztam, diplomáztam. Nem vetett fel a pénz, gondolhatod. Mégis jutott mindenre: a vateráról olcsón be lehet szerezni a bútorokat, ruhákat, a turiban is lehet jó minőségű ruhákat venni. Én pl. mosható pelenkáztam, ez egy csomó pénzspórolás(ne a régi fajta moshatókra gondolj...). Aztán a szoptatással sokat küzdöttem, de ment az is, ma már vannak erre szakemberek, akik segítenek, és akkor tudsz szoptatni. Bébikaját könnyen lehet főzni, és ha van fagyasztód, egyszerre sokat, és kényelmes is. És akkor még van egy csomó szervezet, aki tud segíteni: a védőnők (nálunk pl szoktak tápszercégektől adományt kapni bébikaja pl), baptista szeretetszolgálat, katolikus karitász, máltaiak, jobbadni.hu ...

3. Bizonytalanság. tudod, egy várt babánál sem vagy biztos benne, hogy jókor születik, hogy te érett vagy már az anyaságra stb. stb. Ha csak akkor vállanánk babát, ha 100% biztosak vagyunk benne, hogy eljött az ideje, szinte senki nem szólna. Ez egy gyönyörű, izgalmas és egyben küzdelmes kaland, olyan mint maga az ÉLET...

4. Apuka: tudod, a pasik megijednek attól, hogy apává válnak. Az én férjem nem 21 volt, hanem 15-el több, de ő is (hiába várta lelkesen, hiába volt ott a szülésnél) kb egy-két héttel a baba megszületése után fogta föl igazán, hogy neki gyereke van, akihez kötődik, aki az ő vére, akiről gondoskodik!! Igen, van aki megijed, és lelép, de sajnos ez bármikor megtörténhet, erre alapozva megint senki nem szülne gyereket... Annyi ambivalenciát írtál róla, hogy örülne neki, máskor meg hogy nem, hogy biztos betojt, pláne, hogy nálatok nem tervezett. Hidd el, az esetek nagy részében azért ilyenkor kitartanak, ha tényleg erős a kapcsolatotok. De benne van a pakliban, hogy tényleg otthagy, de akkor ott a gyerektartás. Arra figyeljetek, kérlek, hogy a baba születése utáni első évben is szorítsatok időt egymásra, s akkor nagyjából rendben lesznek a dolgok.

folyt.

folytatom:

5. Anyukád: csúnyán viselkedik, ez tény. Nyilván látott tőled már egysmást (írtad, hogy 20 évesen még középiskolás vagy: nem érdekel a múltad, csak gondold át, mivel váltottad ki, hogy ilyen bizalmatlan lett). Valószínű, hogy az unokával előbb-utóbb megbékél, ez csak egy nyomásgyakorlás. Ritka, de van olyan eset, hogy tényleg egyedül hagy akár egy-két évre is. De te is tudsz közeledni felé. Ha látja, hogy szépen éltek, hogy figyelsz a babára, biztos megenyhül, mert látja, hogy felelősségteljes lettél. Szerintem ő attól tart, hogyha most szülsz képzettség nélkül, ingyenélő senkiházi leszel. De lásd, én két babával diplomáztam, lehet tanulni gyerek mellett. És ha látja, hogy te bevállalod a sulit a baba mellett, szerintem vigyázna pl a gyerekre. Egyébként meg nem az ő bőrét viszed a vásárra. Tudod hány nő zokog egész életén át, mert az anyja rákényszerítette az abortuszra?

6.Abortusz. Iszonyatos lelki terhei vannak. Azoknál (mint te is), akik kötődnek a babához, szinte borítékolható, hogy belerokkannak az abortuszba. Nagyon sok szomorú történetet láttam, hallottam. Rossz őket nézni. Nem tudod feldolgozni, hogy megölted a gyereked. Még akkor sem, ha mondjuk te erős nyomás (anyukád, párod-mondjuk inkább párod családja, mert ő is azután lett abortuszpárti, hogy beszélt a családdal...) alatt cselekszel így. Ne akard, hogy tönkremenjen az életed a bűntudattal, a kiüresedéssel, és még sorolhatnám. Én pokolnak láttam azok életét, akiknek volt abortuszuk. Lehet rajtuk segíteni, de nehéz...

Remélem, tudtam kicsit segíteni tisztábban látni. Ne félj! Még van sok hónap a születésig, még meg tudtok barátkozni a helyzettel, még találhattok anyagi, lelki segítséget. Ne félj! A babicád bízott Benned, te felnőtt, erős nő vagy, nem báb. Itt az ideje, hogy végre éld az életet. Erőt, megnyugvást kívánok Neked.

Ha szükséged van segítségre, nyugodtan írj privit, akárhogy is döntesz végig, szeretettel állok Melletted, és próbálok segíteni.

36-ban így akartam írni helyesen: Ha csak akkor vállanánk babát, ha 100% biztosak vagyunk benne, hogy eljött az ideje, szinte senki nem SZÜLNE

:-)