6 hetes terhes vagyok és a barátom az abortuszt szeretné, de én semmiképpen. Ilyenkor mit tegyek?

Kedves 36-os válaszoló!

Mindenben meg van a rizikó, ha szakemberre hallgatsz, ha nőgyógyászra, bár nem releváns a példád, mert a nőgyógyász rossz tanácsa miatt teherbe esni, és egy eltévelyedett 21 éves terhes lánynak szakszerű segítséget nyújtani (ahogyan az a szakmájában már ezerszer előfordult) az nem ugyanaz, nem vethető össze szerintem.

A másik amiért én nagyon ajánlom a szakembert, az az, hogy nem saját példából dolgozik, pláne nem úgy, hogy esetleg még nem is volt terhes (mert van itt olyan válaszadó is, aki csak "hasára csap" hogy ő mit tenne).

Én féltem ezt a lányt attól, hogy senki nem hívja fel a figyelmét itt olyan dolgokra amikre valóban figyelnie kéne, itt sokkal inkább megértő, támogató, esetleg ellenző, elriasztó véleményeket kap. Nem erre van szüksége szerintem a döntés meghozatalához.

#40-es válaszadó, a kérdésben alapvetően más a helyzet, ti mindketten akartátok a gyereket, itt meg a kérdező párja nem akarja. A ti helyzetetekben egyértelmű volt, hogy meg kell tartani, itt meg - ha megalapozott a kérdező párjának a döntése, és nem zsigerből jött első reakció csak - akkor szerintem erősen meggondolandó.

Ha már a történeteknél tartok, én olyant ismerek, ahol a nő akarta, a férfi meg nem (hasonlóan a Kérdező helyzetéhez), "csak" annyival volt lényegileg súlyosabb a helyzet, hogy a nő a 12. hétig nem is szólt a terhességéől, hazudott a párjának úgymond a "babóka érdekében" mert "úgyis majd ha a kezében tartja.." és hasonló borzalmas dumák. Együtt maradtak, gyerek megszületett... 3 év múlva a pasi idegosztályon volt, 4 év múlva anyuka öngyilkos lett, babó goto GYIVI... (happyend nincs)

Szóval nem érdemes ezzel játszani, az embernek illik annyira tisztelni a párját, hogy komolyan veszi, és attól, mert terhes lesz, még nem megy át a másik életét alapjaiban tönkretenni akaró első számú ellenségébe...

(magzatvédők, jöhet a mágikus 0 :)))

Kedves #41, érteni vélem amit elmondasz, csak hát mivel ugye egy születendő gyereknek is 2 szülője van, amelyik szakember nem párterápia keretében, hanem az egyiküknek osztogatna tanácsot, hogy mit tegyen vagy ne tegyen (erősen a másik kontójára), az eleve legfeljebb idézőjeles "szakember", és méltó a gyehenna tüzére.:)

Efy párterápiát ilyenkor összehozni a rendelkezésre álló idő rövidsége okán meg nagyjából lehetetlen.

Emellett a szakmai segítség ráadásul adott is, ha az illető mégis az abortusz felé nyitna, ott kötelező a beszélgetés a családvédelmissel egyfelől, másfelől van kötelező gondolkodási idő is - igen helyesen - megelőzendő a "zsigeri" döntéseket. Szerintem azt is simán meg lehet tenni, hogy az ember elmegy a családvédelmishez, igénybe veszi az általa nyujtott szakmai segítséget, oszt legfeljebb nem fizeti be a csekket, ha úgy dönt, tehát ingyen volt... a családvédelmis max örülni fog neki...

Először is kedves 42-es, nem hinném, hogy az az eset, amelyet említettél a gyerek hibája lett volna, persze nem tudjuk a pontos körülményeket, de ott a nő hibázott nagyot, hiszen elhallgatta a terhességet, és lehet, h ha a kapcsolatban meg lett volna a bizalom és az őszinteség, akkor minden jobban alakult volna. Sztem egyáltalán nem evidens, h a gyerek miatt történtek ezek a szörnyűségek.

Kedves Kérdező, ha Te magad is úgy érzed, hogy még az abortusz témája is felkavar, akkor szerintem nincs min agyalni. Szerintem arra is sok esély van - bár nem ismerem a párodat, és lehet, h tévedek - hogy ha látja rajtad, h hajthatatlan vagy és így kiállsz a baba mellett, akkor átgondolja ő is, és becsülni fog téged ezért. De mondom ebbe sem érdemes beleélni magad. De ha a fiú szereti egyébként a gyerekeket, és abortuszra mennél, szerintem az csúnya nyomot hagyhatna a kapcsolatotokon, ha másnem a te részedről, és az is pont elég, gondolom.

Szerintem minden rendbe fog jönni hidd el, tényleg más lehet a férfiaknak, ők nincsenek összefonódva a gyerekkel 9 hónapig, nem élik át ugyanazokat az érzéseket mint a nők.

És igen furcsállom, mikor azt mondja vmelyik férfi, h a nőnek fontosabb a gyereke, akit a szíve alatt hord, - még, ha csak egy sejtcsomócskáról is beszélnek - mint ő (mármint a férfi). Könyörgöm itt egy ártatlan élet kioltásáról van szó, a magzat meg még védekezni sem tud, érvelni sem tud maga mellett. ÉS véleményem szerint nagy szemétség egy férfitól ha ilyen dolgokkal próbálja zsarolni a nőt, hiszen elsősorban a nőnek kell egy abortusznak mind a fizikai, mind a lelki következményeit vállalnia.

Ne vetesd el! Ha van segítséged, akkor nem lesz semmi baj. Nekem még az sincs. A szüleim hallani nem akarnak róla, az apa nekem is azt mondta, hogy vetessem el, de egyszerűen nincs hozzá szívem. Egyszer már megtettem a szüleim ráhatása miatt, azóta se tudom magam túltenni rajta. Állandóan egy zene sorai vannak előttem, amik nagyon elgondolkodtatnak:

"Mondd el, hogy neked miért lehet,

Nem vagy bűnös, ha elveszed az én életemet.

Miért szül a világ olyan anyát,

Ki a szíve alatt gyilkolja meg saját magzatát?"

#44-es, a példa valóban csak félig áll erre a kérdésre, lévén ott a nő hazugsága is döntő momentum volt, ami ugye itt, ebben a kérdésben nem áll, Kérdező őszinte volt a párjához. De ezt már az előbb is említettem...

"És igen furcsállom, mikor azt mondja vmelyik férfi, h a nőnek fontosabb a gyereke, akit a szíve alatt hord, - még, ha csak egy sejtcsomócskáról is beszélnek - mint ő (mármint a férfi)." - miért, talán nem így van szórul szóra?

"ÉS véleményem szerint nagy szemétség egy férfitól ha ilyen dolgokkal próbálja zsarolni a nőt, hiszen elsősorban a nőnek kell egy abortusznak mind a fizikai, mind a lelki következményeit vállalnia." - ez látod igaz. Ellenkező esetben viszont a férfinak kell a nem várt gyereket, életfogytiglanra... Miért, milyen alapon várnád el a férfitól, hogy ebben a konfliktusban önként és dalolva vállalja a vesztes, az áldozat pozicióját, mert különben szerinted szemét? Ugye nagy divat egy nő lelki szenvedéseit elemezni, ugyanakkor egy szót sem szólni arról, hogy adott esetben egy férfinak milyen lelki károkat okozhat egy ilyen szituáció. Vagy gondolod, hogy semmilyet? Gondolod, egy rákényszerített gyerekkel a nyakában ugyanolyan lesz a hozzáállása az élethez, a munkához, a párkapcsolatokhoz? Nekem pl. tuti, hogy elvenné minden életkedvemet és munkakedvemet 100 életidőre...

Tudod, én soha nem tagadtam a nők oldalát... azt épp ezért szerintem joggal várom el, hogy a nők is gondolják át a férfiakét, mielőtt egy ilyen kérdésben megfontolt döntést hoznak.