6 hetes terhes vagyok és a barátom az abortuszt szeretné, de én semmiképpen. Ilyenkor mit tegyek?

Bocsi az Off-ért: "Nehogy bárki azt gondolja, hogy azért ennyi a terhesség tabletta mellett, mert annyira szar a hatékonysága. Divatba jött, hogy milyen könnyen lehet pasit fogni gyerekkel, így valaki elfelejti bevenni..."

Az aki gyerekkel próbál pasit fogni, az olyan buta, hogy szántani lehetne vele! A férfiak többsége hallani se akar gyerekről, mert gyáva nyuszik. Ha én férfi lennék, és a barátnőm azza próbálna egy életre magához láncolni, hogy "véletlenül" teherbe esik, úgy otthagynám, hogy arról koldul! Az ilyen nő gerinctelen, buta és önző, ráadásul a legkevésbé sem érdekli a gyerek, hanem inkább a saját kis vágyait próbálja bebetonozni azzal, hogy a babával akarja megtartani a pasit. Sajna vannak ilyen ostoba nők...

On: Még van 6 heted eldönteni, hogy mi legyen. A barátod egyébként csak megemlítette az abortuszt, vagy hajthatatlanul fenyegetőzik, hogyha nem veteted el, akkor szevasz tavasz? Mert nem mindegy. Az első reakció (megemlítés) az a félelem jele, hogy nem áll még készen rá, hogy ő még "élni" szeretne, bulizni, tanulni, stabil melót találni, vagy is nem akar még felnőni (meg is értem, hiszen egy 24 éves pasi az esetek többségében egy 17 éves lány érettségi szintjén áll érzelmileg). De egy kis győzködéssel, sok-sok beszélgetéssel esetleg rá lehet beszélni őt, különösen, ha nagyon szeret téged és bármit megtenne érted... Ha az utóbbi (hajthatatlan fenyegetőzés) akkor nem félelem áll a háttérben, és nem lehet "Jó utára téríteni", hanem egyszerűen ki kell adni az útját, mert az ilyen ember, ha meg is tartod a gyereketeket, és ő veletek is marad, akkor semmi boldogságod nem lesz benne, mert egy életre neheztelni fog rád, hogy ilyen béklyókba kényszerítetted. Inkább menjen a saját feje után, járja a maga útját, minthogy a te és gyermeked életét keserítse meg.

Remélem a lehető legjobban fog alakulni a sorod!

VIgyázz magatokra addig is!

22 hkm

Nézd Kérdező, bár látom megy itt is ezerrel a magzatvédő-trollkodás és az inkább az abortusz megfontolását javaslók lepontozása, én azért mégis az utóbbiakhoz csatlakoznék.

Persze nem azonnal, egy ilyen döntést alaposan meg kell fontolni, akár a megtartás, akár az elvetetés mellett dönt valaki. Nyilván el kell különíteni az első, gyomorból jövő reakciókat az alapos, megfontolt véleményektől.

Tehát én mondjuk azt javasolnám, hogy most tisztáztátok az első hozzáállásotokat, elmondtátok egymásnak a saját véleményeteket, és akkor a következő néhány napban te próbálj a "párod fejével", az ő érvei és érzései alapján gondolkodni, ő meg ugyanezt a tőled hallott érvek és mutatott érzések alapján, fontoljátok meg alaposan a másik álláspontját... és aztán pár nap mulva üljetek le ujra beszélni.

Viszont ha akkor akármelyik fél (most épp a férfi, de fut olyan kérdés is, ahol a nő) egyértelműen a magzat elvetetése mellett van, akkor az az út, senki sem teheti tönkre a másik életét egy rákényszerített szülővé válással. Ha nincs ilyen egyértelmű "piros lámpa", csak "zöld vagy sárga", szóval vagy egyértelmű igen a gyerekvállalásra vagy némi kétség és para, akkor meg el kell menni a terhesgondozásra:)

Egyébként meg férfiként ha azt tapasztalom, hogy egy nő számára egy pár hetes embrió fontosabb mint a kettőnk kapcsolata vagy én magam, arról a nőről az a véleményem alakul ki, hogy nem szeret igazán... lehet arról elmélkedni, hogy "ha a párod igazán szeret, akkor...", de most őszintén, mi a fenét szeressek igazán egy olyan nőn, akinél én a 23. senki vagyok, még egy pár hetes embriónál is lényegtelenebb? (mondjuk ez nem vonatkozik nyilván arra az esetre, ha tudom a nőről az első pillanattól, hogy elvi abortusz-ellenes, és így vállaltam vele a kapcsolatot.)

Ez meg a dolog másik tanulsága, hogy mivel 100%-os fogamzásgátlás a tudomány mai állása szerint NINCS, hasznos lenne, hogy ha a párok a fogamzásgátlás módja mellett előre tisztáznák a hozzáállásukat a fogamzásgátlás kudarcához is...

Kedves kérdező!

Olyan rossz olvasni a sorokat amik hozzád szólnak!

Ez egy felfoghatatlanul fontos döntés!

KÉRLEK NE EZEN VÁLASZOK ALAPJÁN DÖNTS! KERESS FEL EGY PSZICHOLÓGUST, EGY VÉDŐNŐT, VAGY AKÁR CSAK A HÁZIORVOSOD, Ő MAJD TOVÁBB IRÁNYÍT!

Szia Kedves Lány, aki most bárhogy is döntesz Nővé válsz, éppen ezekben a napokban...Vélemény, ítélkezés nélkül kizárólag a saját történetem:

22 évesen terhes lettem, borzasztóan meg voltam ijedve, a barátom nem akarta én pedig elvetettem az 5 hetes magzatomat. Úgy gondoltam, ez a jó döntés, hogy még nagyon pici, etc...Utána pár hónapig elvoltam. Igyekeztem nem gondolni rá, sőt, talán meg is könnyebbültem. Ezt viszont egy olyan időszak követte, amibe majdnem beleőrültem. A fiúval szakítottam, mert rá sem bírtam nézni, magamat okoltam a hibámért, rossz döntésemért, minden nap sírtam, minden nap magzatok képeit nézegettem és látod nyilván még most is ott van benne, hisz nem véletlenül olvasgatok abortuszos fórumokat. Kéthetente nőgyógyászhoz jártam, rettegtem, hogy nem lehet majd gyermekem. Szeretném leszögezni, hogy ez az én személyes élményem, nem biztos, hogy nálad is így lesz, ha az abortusz mellett döntesz, valamint én hiszek benne, hogy van feloldozás, elengedés egy ekkora hiba után is, mert én személy szerint hibának éltem meg. Ettől függetlenül ismerek nőket, akik úgy gondolják ez volt a jó döntés és olyanokat is, akik megtartották és nem bírják, úgy érzik ez volt a hiba... Nehéz a női sors, mindenféléket hoz...

Az abortusz után teltek az évek, 25 éves koromban egy nagyon rövidtávú, kezdődő kapcsolatból baleset történt, kiszakadt az óvszer. Esemény utáni tablettát vettem be. Terhes maradtam. Na már most: éppen ezért mondom neked, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a fogamzásgátló miatt bármi baja lesz a kisbabádnak, sőt. Nekem a nőgyógyszom az esemény utáni tablettára is azt mondta, ami azért valljuk be egy jó nagy hormonadag, sokkal koncentráltabb, mint a fogamzásgátló, hogy az első 5 hétben a mindent, vagy semmit elv működik. Vagy elmegy az a terhesség agától, ha megtapad akkor viszont erős, egészséges. De kérdezd meg te is az orvosodat, tájékozódj.

Augusztusban lesz 1 éves a világszép, egészséges kislányom, Zoé. Azért kapta ezt a nevet, mert azt jelenti Élet, ami hiszek benne, hogy utat tört magának, hiszen, "akit Isten életre akar hívni így is, úgy is megszületik". nem könnyű egyedül gyereket nevelni. Még akkor sem, ha sok segítséged van. Én őszintén mondom, hogy nem biztos, hogy képes lettem volna rá pár évvel ezelőtt. Az igazság az, hogy mindkét út nagyon nehéz és sosem tudod meg mi lett volna, ha... mert egyszerre csak az egyiket tudod bejárni.

Bárhogy döntesz rengeteg erőt kívánok Neked. És bárhogy döntesz ne félj segítséget kérni, ne félj a felajánlott segítséget elfogadni.

Bárhogy döntesz szeretettel, tisztelettel, együttérzéssel gondolok Rád és kívánok Neked sok erőt!

A férfiak sokszor ilyenek: még ha szeretik is a gyerekeket, megijeszti őket az a tudat, hogy apává válnak. Az én férjem 38 évesen lett apa, és később bevallotta, hogy bizony az első pár hétben csak nézegetett, hogy most ez az ő gyereke? Ehhez neki kötődnie kellene? Pedig ott volt a szülésnél, elvágta a köldökzsinórt, az első perctől kezdve fogta, pelenkázta, etette cumisüvegből, mégis kellett neki pár hét, amire végre elfogadta, hogy ez az ő vére, és elkezdte szeretni. Azóta is imádják egymást. A férfiagy máshogy van beállítva mint a női, s ők még a 9 hónap hormonális változásain sem mennek át... Így én azt mondom, hogy a párod megijedt, és majd előbb-utóbb boldogan fogja vállalni a kicsit. Persze, lehet, hogy lelép, de akkor meg az ilyen lelép majd akkor is, ha mondjuk a köv. babát mér terveztétek, és megunja, hogy 4 hónapon át hallgatja az éjszakai bömbölését esetleg. Én azt hiszem, hogy aki imádja a gyerekeket, azt meg fogja viselni a saját gyereke halála, pláne, ha ő maga akarta:-(

Ha pedig te nem akarsz abortuszt, hanem szereted a babád, előbb-utóbb téged is megvisel- ld az előző hozzászóló könnyesen megható történetét. Ha a szüleid támogatnak az elindulásnál, és te is szeretnéd a babát, szerintem ne gondolkodj többet ezen. El tudsz menni dolgozni ha már kb 10-12 hónapos a pici, s így nem fogsz függeni annyira a szülőktől.

Kívánom neked, hogy bölcs döntést hozz, s kérlek, majd írj ide, hogy mire jutottatok.

Előző, szerintem a férfi hozzáállásának egy adott konkrét gyerekvállalás esetén igen kevés köze van ahhoz, hogy egyébként szereti-e a gyerekeket vagy nem. Egyszerűen van, aki saját maga szeretne ura lenni a saját életének és nehezen viseli, ha más hoz meg helyette az ő életét is alapvetően érintő fontos döntéseket (és ezbben tök mindegy, hogy ez a szülője, párja, a sors, az jóistenke, vagy akárki), és van aki elfogadja az ilyen helyzeteket.

Simán el tudom kképzelni, hogy ugyanaz a férfi, aki ilyen helyzetben lép, ha marad a terhesség, fél év múlva meg bevállal egy kapcsolatot egy másik nővel úgy, hogy van két gyerek is mondjuk. Az ugyanis az ő döntése, nem a feje felett meghozott döntés.

A másik, hogy van olyan is (pl én magam:)) akiknek a gyerekekkel semmi gondja, a ma elfogadott szülői szereptől, illetve a hozzá kapcsolódó társadalmi elvárásoktól okádik sugárban. Szülőnek lenni, tetszik, nem tetszik ma egyenlő azzal, hogy a rendszernekl és a társadalomnak sokkal szélesebb hajlama és lehetősége lesz belevauzni a dolgaidba, sokkal több elvárást fog megfogalmazni veled szemben. Hát köszi, de nem, nem szolgáltatom ki sem magam, sem a születendő gyereket a "rendpárti-dáridónak"...

Szóval ilyen tekintetben a férfi sokkal bonyolultabb, mint a nő, akinek a biológikuma, hormon-háztartása mind-mind egyirányba, az önreprodukálás irányába mutat.

Én 20 évesen estem teherbe, nem várt baba volt szintén. Nagyon abortusz ellenes voltam mindig. Volt egy barátom, aki ugyan odáig volt az örömtől, csak épp az volt a bökkenő, hogy 3 hónapja voltunk együtt... Suliba jártam, ő dolgozott. Nagyon kétségbe voltam esve és itt valaki a gyak.kérdéseken azt írta "Ahova Isten báránykát ad, oda legelőt is." Ez nagyon megfogott. Őszinte leszek, piszok nehéz volt minden téren, de életem legjobb döntése volt. Azóta 3 éves a pici, mi 1 éve összeházasodtunk és most 20 hetes terhes vagyok a tesóval :) Nem élünk fényűzően, de boldog család vagyunk és sokszor mikor ránézek a kisfiamra akkor tudatosul bennem, hogy akármilyen pici is egy baba ő már egy élet.

Bár abortusz párti vagyok, még sem ítélem el azokat akik így döntöttek/döntenek, de hogy alaposan meg kell fontolni az biztos. Ha bármikor bármilyen kérdésed lenne, vagy csak beszélgetnél bárhogy is döntesz írj nyugodtan. És tényleg ne a válaszok alapján hozz döntést...