Egy 45 éves nő szerintetek öreg a babához?

28-asnak! Nem érszem magam senkinél se többnek, sem okosabbnak, de ha valakinek ciki az édesanyja, vagy nemt ud vele beszélgetni, az nem az anya korától függ, hanem egyszerűem valahol nem jó a kapcsolatuk! Ennek az ég világon semmi köze korhoz! Ja és, volt egy nagyon kedves ismrősöm aki meghalt 33 évesen! S 3 gyermeket hagyott itt.4,6,9 éveseket! Tudjátok mit? Ne is szüljön senki hiszen bármikor meghalhat!!!Nonszensz...

Ja és pont nem pontozgatok én senkit. Ki kell ábrándítsalak, mások húzták le válaszodat. Én akkor szoktam a választ a kezekkel minősíteni, ha én kérdezek. De látod akkor ezek szerint nem vagyok egyedül a "mindentudásommal". :S

Na jó, akkor elmondom az én helyzetemet.

Én 26 éves vagyok, anyukám 65, apukám 80. Én vagyok az egyetlen gyerekük, előttem született két fiúk, de sajna mindketten koraszülettek voltak (én is az vagyok) és a születés után meghaltak pár órával. Én voltam a szüleim utolsó próbálkozása.

Ég és föld hármónk gondolkozása, apukám már csak hátrafele tekint, mert előre fele egyre kevesebb van, neki már majdnem minden mindegy. Anyukám munkaholista, vagy is még mindig dolgozik, ezerrel. Kis koromban is dolgozott, soha nem volt rám ideje. A munkája fusztrálta/ja, ezért a beszélgetéseink (ha élő és nem mondjuk skype-on keresztül folyik) akkor csupa vagdalkozás, szemrehányás, mert "ő mindent megtett értem, én meg nem olyan lettem, amilyennek ő akart" alapon mindent a nyakamba zúdít. Mivel ő majdnem negyven éves volt, mikor születtem, ezért (is) ő rettentő korainak tartja, hogy 26 (!) évesen gyereket vállaltam és nem azon dolgoztam, hogy lehúzzak még 5 évet egy másik egyetemen (mert hogy ő harminc évesen fejezte be az orvosit és akkor már mindenkinek az ő példáját kell követni). Abszolút fogalma sincs a mai fiatalos divatról, amit ő fiatalosnak tart azt én kb negyven évesen hordanám először, végül is nézőpont kérdése... Fogalma sincs arról, hogy milyen lehetőségei vannak (vagy nincsenek) egy hozzám hasonló fiatalnak a mai világban, ő azt tudja, hogy ő tanult, gürizett, mint egy állat és most ott tart, ahol, de eszébe nem jut, hogy ma pl máshogy vizsgáznak az emberek az egyetemen, mint 45 évvel ezelőtt, amikor ő vizsgázott...

Szóval, ha neked nem baj, hogy baromi sok konfliktusod lesz a piciddel, mert amikor tizenéves lesz, akkor nem érti, hogy miért óvod annyira és utálni fog, amiért ő nem kaphatja meg azt a kütyüt, ami éppen divat, mert szerinted az még túl korai, és öregnek és lassú felfogásúnak fog nevezni, akkor hajrá. Mondjuk valamivel könnyebb helyzetben vagy, mint az én szüleim voltak, mert neked van három másik gyereked, akik fiatalabbak és ezért hozzá közelebb állnak (pl a 16 évesed csak 36 lesz, amikor a kicsid húsz, és az ugye nem sok különbség), és ők majd fel tudnak világosítani, ha túl szigorú vagy, vagy túl begyöpösödött a gondolkodásod (pl mély kereszténység), és kevesebb szívfájdalmad lesz, mint az én szüleimnek volt, mert egy csomó terhet le tudnak venni a válladról.

Ezeket fontold meg, amiket írtam és ha így is vállalod, akkor hajrá.

Ui.: ha pedig az elvetetés szóba sem jöhet, akkor nem tökre mindegy, hogy itt ki mit gondol arról, hogy öreg vagy-e, vagy sem egy babához?

Na igen.

Ha nem veteti el amúgy sem,akkor meg nem teljesen mindegy,ki mit ír???

Miért nem fogadjátok el,hogy mindenkinek más a véleménye???

32-nek: Ha neked sok konfliktusod volt a szüleiddel, és nem tudtad kezelni a saját életedet, azt ne vetítsd ki a mások életére, mert lehet, hogy ők meg tudják oldani.

Régebben írt válaszodra: a beteg gyerekek a 35 éven aluliaktól kerülnek ki, mert nem mennek el szűrésre, mondván úgyse lesz semmi baja. Genetikus írta.

A fiatalságkultusz meg a mások felett ítélkezés olyannyira jellemző kis hazánkban!

Leírom az én történetemet okulásul, na meg azért, mert ékes példa arra, hogy mennyire váratlan dolgokat tud az élet produkálni, és milyen felesleges előre ítélkezni, hiszen mindenki más és más.

Amikor anyám terhes lett velem, a negyvenedik évét taposta, apám pedig harminc éves volt.Ha akkor a közvélemény szavazata döntött volna arról, hogy megszülessek-e, most nem olvasnátok ezt a hozzászólást! Az orvosok és a kedves ismerősök, rokonok még a keresztvizet is leszedték anyámról, hogy ugyan hogyan mer ilyen "öregen" még gyereket vállalni.Sokszor szegény sírva ment haza a terhesgondozásról, de természetesen esze ágában sem volt elvetetni engem. Mindenkinek azt mondta, van ennek a gyereknek egy apja, aki még fiatal és gondoskodni tud róla ha úgy hozza a sors.

Szerencsére időre megszülettem, egészségesen. És mit ad Isten, alig múltam hat éves, amikor apám - akkor harminchat éves, életerős fiatalemberként - olyan súlyos infarktust kapott, hogy az orvosok mondössze három hetet jósoltak neki. Tisztán emlékszem, ahogyan anyám kézenfogva odavezetett a kórházi ágyon fekvő apámhoz, hogy még utoljára el tudjak köszönni tőle.(Ennyit arról, hogy a fiatalság önmagában mekkora garancia az utódok felnevelésére)

Végül szerencsére felépült úgy-ahogy, és fel tudtak nevelni, boldog gyermekkorom volt. Sőt eszembe sem jutott szégyellni anyámat, aki olyan csinos és fiatalos, vagány nő volt, hogy akár tizenöt évet simán le tudott volna tagadni (de nem tette).Nagyon jó volt vele a kapcsolatom, tehát az sem törvényszerű, hogy az idősebb szülők mind elmaradottak.

Úgyhogy, kedves kérdező szerintem vállald bátran, főleg így hogy még három nagy testvére is lesz, akikre számíthat. Az élet értékes. Már kihalt volna az emberiség ha mindenki csak tökéletes élethelyzetben és életkorban vállalna gyereket.

35-nek: Nem én nem tudtam kezelni a konfliktus helyzetekkel teli kis életemet, hanem a szüleim, mert nem értettek a gyerekekhez, mert már idősebbek voltak annál, mint sem hogy megértsék, pl a kamaszkort (pszichiátriára küldtek háromszor két hétre, hogy "kikezeljenek a kamaszkorból" és ez a pszichiáter diagnózisa volt, és nem velem volt a baj, csak éppen akkora volt a generációs különbség köztem és a szüleim között, ami rengeteg problémás helyzet elé álított minket)

Másrészről ne szólj már le azért, mert megosztom a saját élettapasztalatom, csupán jó akartból, rendben?

Egyébként meg a gyerekek kegyetlenek, és a kamaszok érzéketlenek a szüleik iránt, mindenről azt hiszik, hogy jobban tudják, és akrava-akaratlanul is sok-sok fájdalmat okoznak a szüleiknek. Ha a kérdező ezt vállalni tudja, akkor nyugodtan. Sőt, még jót is fog tenni neki a pici, hiszen megfiatalítja majd a gondolkodását is, fizikailag-szellemileg felfrissíti és minden tök happy lesz!