Nektek mi a jó a várandósságban?

Igenis meg nemis!

Amit szeretettem,hogy rugdosott a pici. Meg a tudatod,hogy ott bent van Ő! Na ezt imádtam!

Viszont nem szerettem,hogy korán elkezdett pl. a farokcsigolyám fájni, alig tudtam aludni, nagyon sokat híztam (mondjuk ez a saját hibám), a végén állandóan pisilnem kellett!

Az első terhességemet nem éltem meg túl jól, folyton volt valami bajom, kegyetlen rosszul voltam az első 12 hétben, aztán szanaszét repedt a bőröm, irtó csúnya volt pedig nem is híztam sokat. Maj rossz uh eredmények jöttek, és állandó vizsgálatokra járás,hogy beteg e a baba.

Aztán a hátam akart beszakadni de tényleg, minden éjjel egy kínszenvedés volt, különböző dolgokat a hátam mögé téve aludtam annyira fájt egy ponton.

Aztán vizesedni kezdtem és égett a gyomrom majd még jól túl is hordtam a fiamat.

Úgyhogy az nem volt egy álom terhesség, ráadásul kétségek is gyötörtek hogy hogy fogom én ezt csinálni, milyen anya leszek meg úristen...

Aztán a második és harmadik babámnál ennek pont az ellenkezője, végre kiélveztem minden egyes percét a terhességeknek, ha fájt is valamim már tudtam mi a megoldás, illetve nem is éreztem annyira, csak állandóan befelé figyeltem, egy különleges, megkülönböztetett állapotnak éltem meg, alig vártam hogy megmozduljanak, onnantól végig beszélgettem velük, simogattam a hasam (az első terhességénél még elhittem az ilyen sületlenségeket hogy nem szabad a hashoz érni mert vetélést okoz meg ilyenek).

Én csinosnak is éreztem magam szerettem a csini terhes ruhákat, a készülődést, a várakozást, hogy milyen lesz az új családtag, a neveken való töprengést, mindent:))

Nem, nem szerettem terhes lenni. Miért? Mert amíg bent van a baba, bármi baj történhet.

Féltem a vetéléstől, kinyílik a méhszáj, a fertőzésektől, hogy a nyakára szorul a köldökzsínór, hogy szüléskor lesz baj, hogy beteg lesz, mert ugye csak a komoly rendellenességeket tudják kiszűrni, azonkívül millióegy rendellenesség van.

Én kint szeretem tudni a gyerekeimet, ahol játszom velük, ahol puszilgatom őket, ahol látom mindennap.

3. babánkat várom, mert a gyerekeket imádom, alig várom már, hogy kellő időben ő is megszülessen egészségesen.

Szülni szeretek, legalábbis eddig szerencsés voltam benne:)

9. vagyok. Talán a rossz tapasztalan beszél belőlem.

1. baba: feküdni kellett, nehogy kinyíljon a méhszáj, folyton kőkemény volt a hasam.

2. baba: rossz afp, mégrosszabb négyesteszt, hasbaszúrás, rettegés, kinyílt a 25 héten 1 ujjnyira a méhszájam, 37. héten született meg a babám.

És 30kg plusz mindkétszer, mondjuk ez az én hibám is. Végül is visszafogytam.