Most mit tegyek? Hogy nyissam fel a szemét?

Szia! Én 38 hetes terhes vagyok, igaz az anyósom 250 km-re lakik mégis ránk telepszik! Régen mi is vele laktunk, és borzalmas volt, mert mindent úgy kellett csinálni, ahogy ő azt akarta. A munkám Pesthez kötött (ő zalában él) három naponta utaztam 500 km-t, hogy lássam a páromat, de nem érdekelte, hogy fáradt vagyok! A páromnak meg persze kénylmes volt, hogy anyuci inden reggel eléteszi a kávéját és nem akart elkőltözni! Aztán nálam betelt a pohár és leültem a párommal szépen megbeszélni, hogy ne vagyunk már gyerekek elég rég együtt vagyunk ahhoz, hogy éljük a saját életünket! Ez hatott és elköltöztünk Pestre!

Én két hét múlva szülök, de az anyósom még mindíg a férjemet rángatja, hogy haza kellene menni lenyírni a füvet, bevásárolni (hozzá teszem, makk egészséges).

Engem meg hagyjon itthon egyedül. Nem fogja fel, hogy nem a szomszédba kell menni!

Szóval szerintem beszélj a pároddal, és csatlakozva az előttem szólókhoz higgadtan ész érvekkel próbáld meggyőzni. Ne állítsd választás elé, az nálunk is csak óriási balhéba torkolt, Neked meg nem tesz jót az idegeskedés!

Sok sikert! És a lehető legszebb babavárást!

Sztem semmiképpen ne az anyósodék közelébe vegyetek lakást/házat, mi is beleestünk ebbe a hibába. Papucsban át tud jönni, és nem is hanyagol minket.

Szóval ha lehet minél messzebbre. :)

Kitartást, és ne idegesítsd magad, gondolj arra hogy mennyit ártassz ezzel a babának!