Lányok, öntenétek belém egy kis lelket?

Teljesen normális amit érzel. Ne izgulj gondolj arra hogy hamarosan a kezedben tarthatod a babádat! :)

Jó egészséget kívánok nektek, és könnyű szülést! :)

22hkm

Ó ezek az utolsó napok... nem könnyű tudom. De kitartás, nemsokára a karjaidban tarthatod a kislányodat :) A pityergés természetes, a hormonok játszanak veled. csak hogy mosolyogj kicsit, elárulom Neked, hogy én még a Merci csoki reklámján és a ToyStory-n is sírtam, mint a záporeső... ma persze csak nevetek rajta.

A testi tünetek pedig... hát ez a része a babavárásnak már tényleg a terhességről szól... pár hét és túl leszel rajta.

A legszebb dolog történik veled... édesanya leszel... lehet épp anyák napján :)

Könnyű szülést kívánok!!

Pihenj és igyál sokat. A vizesedés ellen mindenképpen jót tesz. Ne foglalkozz a külalakoddal, gondolj arra, hogy épp egy csodát élsz át, egy új élet fejlődik a pocidban. A vizesedés meg úgyis elmúlik szülés után hipp-hopp. Már nincs sok hátra, a célegyenesben vagy. Innentől kezdve már bármikor jöhet a baba, épen egészségesen! :) Kimostad már a kis ruhácskákat? Oda van készítve a kórházi csomagod? Össze van írva, hogy mi az amit az utolsó percben kell még beraknod (telefontöltő, innivaló, rágcsa, stb.)? Ha igen, akkor csak pihenj, nézz egy jó filmet, ülj ki egy padra, mikor szépen süt a nap! :) Beszélgess a kis pocaklakóddal. A szülés miatt pedig ne aggódj! Repülő még nem maradt fenn, gyerek sem benn! :) Sok millió nő szült már mindenféle probléma nélkül! A pityergősségről meg annyit, hogy nekem már lassan 4 éves a gyerekem, de még mindig ugyanolyan bőgős, érzékeny vagyok mint terhesen! :) ÉS várjuk a második babánkat!

Szóval boldog babavárást még így az utolsó napokban-hetekben és FEL A FEJJEL!!! :D

most úgy magamhoz ölelnélek :) (csak mivel Te a 38. én pedig a 34. hétben járok, így már nem lenne olyan egyszerű :)) na szóval: ne aggódj! én is teljesen így érzek, pedig még egy jó hónappal előtted vagyok. egészen a 30. hétig semmin nem aggódtam, csak azon, hogy vajon lesz-e tejem. azóta viszont minden előtör belőlem. hogy hogy fogom csinálni a dolgokat, milyen lesz a szülés, milyen lesz itthon a babával.. sokszor nekem is a párom segítségét kell kérnem, például zokni felhúzásban vagy ha ki akarok kelni reggel az ágyból.. egyre nehezebb mosogatni is, a hátam már nagyon fáj tőle. a derekam is egész nap sajog, mintha tudná, hogy mikor készülök épp pihenni egy kicsit, akkor érkezik a kedves :)

és épp ma reggel sírtam egy igazából jelentéktelen álom miatt. mivel annyi volt benne, hogy a párommal egy medencében csókolóztunk és imádtuk egymást, ráadásul terhes sem voltam még. talán ez azért volt, mert mi el vagyunk tiltva a szextől, így biztos ez is hatást gyakorol már rám. kívánnám, akarnám, de nem lehet.

na de lényeg a lényeg, ezért hüpögtem 20 percen keresztül.. szerinted ez normális? :)) szerintem nem.

de a szülés után egy ideig biztosan csak örömkönnyeim lesznek.

Neked is kitartás és ne érezd magad egy percig se egyedül!!

könnyű szülést!!

Kedves kérdező!

Tudom min mész most keresztül, én is pont ilyen voltam a fiammal. A végén már mindenen bőgtem és semmi sem volt jó (mindenem fájt, nem tudtam rendesen aludni, én sem híztam sokat, de mégis mindent olyan esetlenül és nehézkesen csináltam), közben pedig iszonyatosan vártam a kincsünket és furdalt a lelkiismeret, hogy miért vagyok ilyen negatív. Szörnyű érzések kavarogtak bennem! És szegény férjem, akkor is mindig vígasztalt és próbált lelkesíteni, ami nagyon jól esett. :)

Gondolj arra, hogy nemsokára ott lesz a karodban a gyermeked és próbálj meg minél többet pihenni! használd ki a jó időt és sétálj, vagy ülj ki a kertbe egy jó könyvvel, beszélgess a családtagjaiddal vagy barátnőkkel. Így majd gyorsabban telik az idő! Hidd el pikk pakk eltelik ez a kis idő! Addig is kitartást!!!