Öntenétek belém egy kis lelket? Annyira elkeseredtem!

Én az első három hónapot végig feküdtem, mert tavaly elvesztettük az első babánkat, és most is véreztem az elején (ráadásul hormon gyógyszereket kaptam, amitől még vacakabbul voltam). Most 25 hetes vagyok, még egyszer sem szexeltünk a férjemmel, nem ültem kádba, táppénzen vagyok, amiből kb. felkopik az ember álla. Hát, én is kiakadtam párszor, főleg az elején. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó, hogy van ez a baba és minden rendben van vele! 9 hónapot féllábon állva is kibírunk, hidd el! Milyen jó, hogy jók az eredmények! Piszok nagy mázlisták vagyunk ám, hidd el!

Egyébként mióta érzem mozogni, sokkal jobban érzem magam, szerintem nálad is így lesz (remélem :D). Direkt nem sorolom fel, hogy milyen problémák vannak jelenleg, mert szerintem sokat segít az, hogy egyszerűen tudomást sem veszek ezekről és főleg nem beszélek róluk. Nálam beválik a struccpolitika, legalább jobban érzem magam :D.

Tudom, hogy ez most Neked nem vigasz, de én a 6. héttől a 16.-ig nem tudtam kiszállni az ágyból, infúzión voltam, folyamatosan, 24 órában öklendeztem, és ha nagy nehezen sikerült is hánynom valamit, akkor sem könnyebbültem meg egy percre sem. Nem tudtam, hogyan feküdjek, mert ha nagyon alacsonyan volt a fejem, folyamatosan jött vissza a sav a számba, ha kimásztam zuhanyozni, nem bírtam visszamenni az ágyba, mert az összes erőmet elvette a 2 perces mosakodás, sorolhatnám ...

És bár a 16. héttől kezdett javulni a helyzet, még a 21.-en is hánytam, a hányingerem pedig csak a szülés utáni 4. hányás után szűnt meg :-((( Végig zacskóval közlekedtem, vesetállal aludtam otthon is ...

(Úgyhogy nekem olyan problémám nem volt, hogy reped a hasamon a bőr, mert esélyem sem volt ilyesmivel foglalkozni ...)

Sok erőt kívánok Neked, hidd el, minden kínt megér egy pici baba, dehát ezt nyilván Te is így gondolod :-)

(Én speciel alig várom, hogy ismét terhes legyek, a fent leírtak ellenére ... Még magamat sem értem ...)

Biztos fog javulni a helyzet! Megértelek, hogy el vagy keseredve, hiszen ott van már az első babád, akivel nyilván foglalkoznod kell, el kell látni, stb ... Nem lehet így könnyű megküzdeni a rosszullétekkel ...

Gondolj arra, hogy milyen sokan cserélnének most Veled :-)

(Pl. én is, pedig itt van az 1 éves Kicsikém, de be vagyok zsongva a terhességért, meg vagyok őrülve, hogy újra baba legyen a hasamban :-) Tiszta hülye vagyok :-)

(Utolsó voltam.)