Ti hogy jöttök ki az anyosotokkal? Joban vagytok vagy nem?

Èn nagyon. Szinte barátnöi viszony.

Ez talán annak köszönhetö, hogy mindenketten megmondjuk véleményünket, de tiszteletben tartjuk a másikét. Vagy is nem szoljuk meg egymást azért mert ö mást gondol valamiröl, de nem is kell úgy cselekednünk és ezt a másik elfogadja.

De ez kölcsönös mindkét fél részéröl.

Pl ö utálja hogy a gyerek cumizik, amit néha elmond, de nem csinál nagy dolgot belöle, én meg nem ellenzem.

vagy most jön a tesó, ö teljesen hülyeségnek tartja a testvérkocsit, én meg szeretnék, és így veszünk is, ha megvettük, ö már semmit nem fog szolni rá és elfogadja.

Mi is jóban vagyunk.

Majdhogynem anya-lánya kapcsolat.

Járunk együtt néha vásárolni, voltam az ő osztálytalálkozóján, mert meghívott, tanítgattam németül, segítettem a házi feladataiban, mikor fősulira járt, többször elkísért a vizsgálatokra mikor terhes voltam, aznap mikor szültem rohant be hozzám a kórházba és kint várt a folyosón.

Vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de tiszteletben tartjuk a másik véleményét.

Jó annak, aki szereti az anyósát.

Én utálom. A párom sem rajong érte, sokat ártott neki a saját anyja! Szerencsére nem sokat látjuk!

Nagyon jóban, legjobb barátnői viszonyban. De anyum és anyósom is így vannak. :) Hála Istennek. :))

36 hetes km

Én messziről szeretem. Nagyon kotnyeles. Amikor a férjem munkanélküli volt beosztotta a pénzem, hogy kinek vegyek ajándékot belőle. A férjem odáig van érte, szentnek tartja. 10 év után sem eszi meg a főztöm mert nem úgy főzök mint az anyja. Az anyósom: az unokáit szeretni, de csak fényképről. Ajándékot kapnak, de látni nem látja őket...

Bár nekem is olyan megértő anyósom lett volna!

Hát nekem más sincs vele, csak bajom, szerencsére messze lakik. Mondjuk szívem szerint kilőném a marsra, csak hát minek szaporítani a katasztrófasúlytotta övezeteket...

A férjem is csak azért tartja vele a kapcsolatot, mert mégiscsak az anyja, megszülte, tartozik neki ennyivel. De évi néhány alkalommal, ünnepekkor meglátogatjuk, aztán ennyi - utána mindig megfogadjuk mindketten, hogy pár hónapig csak kipihenjük a dolgot, nem megyünk a közelébe sem.

Szektás, teljesen ütődött, sem a saját fiával, sem az unokáival nem törődik - évi 1-2 alkalommal eljátssza a szupernagyit azzal, hogy hoz egy rakás használhatatlan vacakot nekik, de soha meg nem kérdezi, hogy vannak, amikor a lányom el akart neki mondani egy verset, amit az oviban tanult, végig se hallgatta, mi akármit teszünk, az csak rossz lehet.. :-( Sajnos ilyen is van. :-(

Olyannyira rosszban vagyunk, hogy szóba sem állunk egymáshoz.Csak a férjem és a kislányunk jár hozzá. Most várom a második babánkat, sajnos elkerülhetetlen lesz a találkozás.

Önző, rosszindulatú, gyűlöl engem első perctől kezdve, mindent megtesz azért,hogy neki jó legyen és ezért nem gondolkodik feláldozni bármit és bárkit. Olyannyira szívtelen,hogy amikor meghalt a férje (30 évig éltek együtt), könnycseppet sem ejtett. Temetés előtt is jól bekajált, kedve sem volt elmenni a temetésre.

Férjem imádja, isteníti, tiszta anyakomplexusos, persze már sok mindent lát ő is amit eddig nem, de az anyuci neki a minden. Hogy miért nem értem,mert a férjem saját bevallása szerint is szomorú gyerekkora volt.

Hát így vagyunk.