Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Mást is kerülgettek ilyen...

Mást is kerülgettek ilyen érzések? Kicsit meg vagyok ijedve magamtól.

Figyelt kérdés
Mostanában jött rám az érzés, hogy már lassan kint lesz a baba, hogy folyamatosan azon jár az agyam, hogy hogyan fog telni egy napom vele, nem fogok tudni mit kezdeni vele, nem fogom tudni szeretni, nyűgnek fogom érezni, hogy innentől kezdve minden körülötte forog majd, sosem leszek egyedül, most már mindig ott lesz valaki az életemben, aki nem egy macska, hogy bármikor elajándékozhatom, egyáltalán milyen anya lesz majd belőlem... félek, hogy nem fogom tudni szeretni és nem leszek neki jó anyukája, és már kezdek félni ettől, és legszívesebben visszacsinálnám az egészet:( Ti is éreztetek így? 25hkm
2012. márc. 30. 08:52
1 2 3
 21/25 A kérdező kommentje:
00:15ös nem tudom melyik válaszoló vagy a két utolsó közül, de a szar anyaság része inkább annak a kommentelőnek szólt, aki teljesen elítélt az érzéseim miatt, sőt még a férje is le van döbbenve, hogy egy nő, hogy érezhet ilyeneket. Pont a babám érdekében akartam erről beszélni, gondolom jobb most, és tényleg foglalkozom a kérdéssel, minthogy sok anya tényleg ki tudja miket tart magában hónapokig aztán megölik a saját gyereküket. Akkor meg persze azon megy a "hogy tehetett ilyet, ha voltak akármilyen negatív érzései, mért nem beszélt róla? biztos megelőzhető lett volna". Én most ezzel lehet nem azt akadályozom meg, hogy megöljem a gyerekem, mert sosem tenném, de lehet egy mély depressziótól kímélem meg magam. Egy barátnőmnek még otthon hasonlóan, csak 19 évesen született gyereke, hasonló érzések kerülgették, anno még beszélt nekem róla, de hát sok mindent nem tudtam neki segíteni, mert fogalmam nem volt mi fán terem a terhesség, és miután megszült hosszú hetekig, hónapokig az apukája volt a kicsivel, mert az anya hozzá sem akart érni a babához, mély depresszióba esett, és nem szeretnék se ide, se máshova jutni
2012. ápr. 2. 09:04
 22/25 anonim ***** válasza:

Nem ítéllek el (az a válaszíró vagyok, aki "elítélt"). Azért nem értelek, mert tehettél volna a teherbeesés ellen, ha úgy érezted, hogy szeretnél babát de nem most.

Nekem ezért zavaros egy kicsit az egész.

Azok akik képesek egy zacskóba beledugni a babájukat meg egyéb ilyen szánalmas és beteges dolgokat művelni pillanatnyi elmezavarra és depresszióra meg egyéb ilyen baromságokra hivatkozva, nem mondom inkább mit érdemelnének, de szerintem ezt a véleményt osztják még rajtam kívül páran.

Nem mondom h rossz anya leszel. Még változhat a dolog, lehet ha megszületik, akkor benned is elindulnak olyan érzések, amikről nem is hitted, hogy léteznek.

Én nem szuperanyunak gondolom magam, hanem büszkének.

Az én kislányom is néha tud nagyokat sírni és tud rettenetesen nyűgös lenni és egyáltalán nem borít ki, mert egy baba/gyerek nem abból áll, h csak akkor cuki, mikor minden oké, nem beteg vagy nem nyűgös. Aki így gondolja, annak bőven elég lenne egy babás ismerőséhez átmenni, ott lenni pár órát és aztán hazamenni...

Ő akkoris cuki, mikor visít, mikor eltörik a mécses hiszen ő is egy kis emberke kis érzésekkel. Ahogy nekem is van rossz napom, neki is lehet. Max. azért zavar, ha sír, mert nem tudom az okát. Mert összeszorul a szívem, mikor látom kibuggyanni a kis könnyeit. De ott van a másik oldal, mikor rám nevet. Ez egy annyira tiszta, önzetlen szeretet, amit egy anya tud átélni csak, mikor először igazán ránevet a gyermeke.

Egyáltalán nem azon akadtam meg, hogy vannak félelmeid. Hanem az olyan mondatokon, h "visszacsinálnám", "fogom e tudni szeretni"... stb.

Az tökjó dolog, h már mindene megvan, kiságy... stb. De ez mitsem ér, ha eközben elgondolkodsz azon, h fogod e tudni szeretni.

Nem nekem vagy bárki másfelé kell bizonygatnod, h csak néha villannak fel benned ilyen érzések v gondolatok, hanem magadban kéne tisztáznod ezt az egészet.

Ezeket a gondolatokat a baba is érzi, ugyanúgy mindent érez, amit te érzel.

Egyébként csak az első pár hét a nehéz, amíg összehangolódsz vele, utána már úgyis kiismered minden mozdulatát és könnyen tudsz szervezni mellé bármit. Nem törvényszerű, h igénytelenül kell járnod, egész éjszaka fent kell mellette ülnöd, hogy az egész napodnak körülötte kell forognia. De ugyanakkor meg igenis lesznek olyan napok, amikor ennek mind az ellentéte lesz igaz. De normális esetben fel sem merül benned az, h te ezt kötelezőszerűen teszed, hanem mert tényleg ott akarsz ülni vele és foglalkozni akarsz vele.

Tényleg rá fogsz majd ezekre az apróságokra jönni és akkor fogod megérteni, hogy miért ezeket írtam amiket.

Pl olyan apróságok, mikor látod kibuggyanni a szája szélén a tejet és ahogy a kezedben elalszik és te is megnyugszol, érzed, tudod, h minden rendben van.


Nem akarlak bántani, elhiheted, mert pont most nem stresszre van szükséged, hanem pozitív gondolatokra.

Az, hogy mi volt a múltad... egy dolog. Ez most a TE életed, és igyekezz azon, hogy amit akkor te éreztél, ő közel se érezze!


http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&feature=related


minden jót!

De utoléri magát mindenki, ez nem egy "sötétszoba".

2012. ápr. 2. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/25 A kérdező kommentje:

Kedves utolsó!


Mint mondtam ilyenektől nem félek, hogy zacskóba tenném a gyerekem, és én sem tartom helyesnek azokat a gondolatokat, amik átfutottak bennem, sőt megijesztettek, és szarul érzem magam miattuk, és ahhoz, hogy magamban tisztázzam, szükségem volt/van arra, hogy kibeszéljem magamból valakivel, aki ezt megérti, vagy ő maga is átélte. Persze nem az a lényeg, hogy már mindene meg van,valószínűleg azért is kerülgetnek ezek a gondolatok, mert magányos vagyok itt, nincs senkim, és félek, hogy teljesen magányos leszek egy kisbabával minden nap, mert a párom dolgozik reggeltől estig. amikor itt van velem, vagy együtt töltjük a hétvégét szétvet a boldogság, ahogyan játszik a pocakommal, meg ráteszi a távirányítót h elrúgja a pici, meg simogatja, puszilgatja, alig várom olyankor, hogy megszülessen, és itt legyen velünk, de mikor már napok óta szinte egyedül vagyok itthon, rám törtek sötét érzések, és azóta is szarul érzem magam miattuk elhiheted. Az meg, hogy tehettem volna az ellen, hogy terhes legyek valójában nem biztos, hogy igaz, mert 3 éve azt mondja a nőgyógyászom, hogy nem lehet gyerekem, mert leállt mindkét petefészkem, a végére már nem is menstruáltam 3 hónapja, nem gondoltam, hogy ebből akármi is lehet, és mivel már előtte sem jött meg 3 hónapig, nem tűnt fel, hogy megint csak nem jött meg, ezért sem tűnt fel a 12 hétig, akkor is csak onnan tudtam meg, hogy PCOval vizsgáltak ki, és meg ultrahangoztak, és a doki közölte, hogy ott a bébi, szóval nem minden nem kívánt gyerek abból ered, hogy felelőtlenül szeretkezünk a párunkkal. Beszéltem erről a védőnőmmel, és azóta nem is jár semmi ilyesmi a fejemben, mindig felhív, és hetente menni fogok hozzá beszélgetni, de azt mondta, hogy normálisak az érzéseim/félelmeim, de ezek meg fognak változni és ne aggódjak emiatt, viszont most már a szülésig minden héten megyek hozzá, a végén pedig ő fog jönni vizsgálni meg beszélgetni, szülés után pedig egy szociális munkás fog jönni 3 hónapig 2 hetente megnézni, hogy minden rendben van e a babával, meg helyreálltak e az érzéseim, vagy, hogy lesznek e egyáltalán negatív gondolataim a szülés után. Még egyszer köszönöm a válaszokat. ( Mellesleg azoknak a tini lányoknak akik ide szoktak írogatni, és teljesen felelőtlenül esnek teherbe, azoknak is mindenki azt írja, hogy ne vetesse el a babát, aztán nem tudjátok, hogy tényleg jó lesz e annak a babának azzal az anyukával, mert lehet, hogy tényleg nagyon nem akarja, csak esetleg szülők vagy akárki ráerőlteti, hogy tartsa meg és abból lesz a tragédia. Nem mondom, hogy szent vagyok, de abban biztos vagyok, hogy szeretem a babámat, egyszerűen csak nem tudom még elképzelni, hogy valami lesz mostantól az életemben minden nap, akit még nem is ismerek és még nem is létezik)

2012. ápr. 2. 18:42
 24/25 anonim ***** válasza:
Na igen, ezen a ponton megértelek, ez az utolsó mondatod elárulja, hogy te nem sötét szándékkal írtad, amiket írtál. Úúúúú ez nekem is volt a fejemben, hogy ez már nem csak egy időre szól, hanem örökre és, hogy örökre felelős leszek egy emberke életéért és, hogy úristen minden új és más lesz és nagyon erősnek kell majd lennem és vajon képes vagyok-e rá. Értelek. De hidd el ez magától fog jönni és nem lesz gond. Én most a másodiknál már ilyet nem érzek abszolút, várom a babázást nagyon! Én spéci a műtéttől para, de nagyon váááááááááááááá! Császáros leszek!!!!!!!:(
2012. ápr. 2. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 A kérdező kommentje:
Lehet rosszul fejeztem ki magam, vagy nem igen tudtam kifejezni mit is érzek valójában, de nagy ijedtség van bennem, hogy most mi lesz? Hogy fogok ÉN bánni egy kisbabával. Hát én a sima szüléstől is rettegek, nem, hogy a császártól:) mért leszel császáros? hány hetes vagy?
2012. ápr. 2. 20:58
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!