Mást is kerülgettek ilyen érzések? Kicsit meg vagyok ijedve magamtól.

2-es és 8-as válaszok írója vagyok.

Én már le sem mertem írni, hogy ezek az érzések annyira természetesek, hogy nem kell velük orvoshoz szaladni.

Sok minden meg fog oldódni azzal, hogy megszületik a baba, hiszen ezzel testet öltenek, vagyis megoldhatóvá válnak a problémák.

Azért ne lássátok ennyire sötéten sem a jövőt. Egy kisbabás anyuka élete sem pelenkázásból, szoptatásból, sétáltatásból áll. A kezdeti semmire sem jut idő szakasz elmúlik elég hamar, és el lehet kezdeni kiépíteni egy olyan napirendet, rendszert, ami a babának és nektek is megfelel. Ebbe eleinte csak otthoni "kilengések" férnek bele, egy kis olvasás, netezés, elnyúlás a kádban. De aztán újra kinyílik a világ. Babával is lehet kirándulni, strandra menni, vásárolgatni, meg azért időnként segítség is szokott akadni, hogy egyedül is ki lehessen mozdulni.

Az egészben csak az ijesztő, hogy az egyik pillanatban még szabad vagy, a másikban meg már ott a baba. De tényleg nem tart sokáig ez a totál önfeladós időszak, és ki lehet bírni, mert tudjátok, hogy vége lesz.

Szerintem azok az anyukák, akik nem rózsaszínű cukormázként látják a pici babás napokat, könnyebben alkalmazkodnak ehhez a változáshoz. Hiszen számítottak rá.

Nem éri sokként Őket, ezáltal könnyebben is kezelik. Ha meg nehéz, tényleg olvassatok Lustanyut!

"köszönöm a válaszokat! Hát... ez a fórum elég durva, ha ilyen lesz a babám.. huu hát nem tudom hogyan fogok reagálni..persze bántani sosem bántanám, de lehet rámenne az idegrendszerem.

Hát remélem is, hogy fog ez változni bennem, remélem, hogy normális félelmek, elvégre első baba, és nem volt tervezve, teljesen váratlanul jött, annak ellenére szerettem az elejétől fogva, csak úgy mostanában kezdtem el ezt érezni, hogy egyre közeledik a július és ki fog bújni, és nincs visszaút. Most még nyugi van, alhatok, azt csinálok amit akarok, de mi lesz júliustól? ez az érzés most olyan, mint amikor besétálsz egy korom sötét helységbe, nem tudod mi vár rád, mire számíts, elbújik e valaki a sötétből, mivel nem látsz semmit... most én ebben a sötét szobában vagyok éppen, nem látom mi lesz, hogy lesz, hogyan fogok boldogulni...:S "

Ne haragudj, nem megbántani akarlak, de valószínűleg azért érzed így magad, mert nem terveztétek a babát.

Szerintem mindenkinek az életében eljön az az idő, amikor már nem a saját érdekeit nézi, nem az egója domborodik ki, hogy önmaga az elsődleges, neki mi a jó, hanem a saját kisbabádé, gyerekedé. Hirtelen fordul veled a világ és rájössz, hogy milyen szerencsés vagy, mert nem mindenkinek adatik meg az, hogy gyereke szülessen!

Nem értem ezeket a gondolatokat, hogy nem tudsz majd aludni, meg h rámenne az idegrendszered arra, h sír v nyűgös a saját babád... 25 hetes terhesen, ilyen gondolatok? Nem is értem ezt!

Az rendben van, hogy félelmek vannak benned, hogy mi hogyan alakul, rendben lesz e a babáddal minden, elég jó anya leszel e.. de ezek, hogy a saját érdekeid még mindig fontosabbak...

Ennek a babának te leszel a minden! Ha sír, rád számít, hogy segíts neki és te "erre" írod, hogy nem tudod hogy fogja bírni az idegrendszered? Tudod e majd szeretni?

Ha így belegondolsz remélem rájössz, h nagyon hülyén jönnek ki ezek a gondolatok.

Remélem a hátralévő időben megérsz az anyaságra, mert így hozzáállni egy kis lényhez, aki tőled függ elég szerencsétlen dolog és gázos! (és nem a félelmekről beszélek, h meg mered e fogni, jó anyukája leszel e, stb) hanem olyanokról, hogy eleve fogod e tudni szeretni őt, meg h visszacsinálnád az egészet, mert neked most perpill a saját nyugalmad és kényelmed előrébb való!

Lehet lepontozni, akkoris ez a véleményem, (és a férjemé, aki szintén meglepődött, h egy nő hogy bizonytalanodhat el ennyire) hogy aki így gondolkodik vagy később vállaljon vagy egyáltalán ne vállaljon gyereket, ha ennyire félti az életét.

Vagy pedig nem kell elítélni azt, aki nevelőszülőkhöz adja a gyerekét... mert akinek nem lehet, az nem azon törné a fejét, h "most már mindig ott lesz valaki az életemben, aki nem egy macska, hogy bármikor elajándékozhatom"....

Igen azt hiszem én is utolsóval értek egyet. Viszont bizonyos szintig utolsó kicsit szigorú is vagy, mert emberek vagyunk, bárki elbizonytalanodhat, ettől még a kérdezőből válhat a világ legjobb anyája is. Kedves kérdező én azt gondolom, hogy te is szélsőségeket írsz, ami már kicsit több mint elbizonytalanodás. Az élet azért nem áll meg mert az embernek gyermeke van, szebb lesz és nem pedig sötétebb. Mindenkiben megfordul az a gondolat, h ez már visszavonhatatlanul felelősség örök életre, viszont az nem mindenkiben fordul meg h tudja e majd szeretni a gyermeket. Én pl azóta szeretem tiszta szívemből amióta 6 hetesen megláttam az uh-n kis pöttyként. Ettől persze te nem vagy rossz és igen is szeretni imádni fogod te is a sajátod hidd el, de én akkor is amellett vagyok, hogy említsd meg a védőnőnek, dokinak, anyukádnak, akiben megbízol, mert jó az ilyet kibeszélni és még most helyre rakni a kis lelkedbenk, hogy feltöltődve vágj bele a kezdeti időszakban. Én is sok mindentől féltem és félig hisztis kislánynak éreztem magam a rámváró életformához, amikor az első babóm vártam, de helyre tudtam tenni magamban a negatív érzelmeket is, mert azért vannak mert érzünk és emberből vagyunk! Ennek ellenére kérlek ne süppedj bele a negatív gondolatokba, vedd sorba azokat is amiket vársz a babával kapcsolatban, mert sok olyan dolog is van biztos. A jó a rossz mellett egyensúlyt teremt!szép gondolatokat!!!!

ú