Van itt olyan aki szült már egyszer, és retteg a szüléstől? Abortuszt választana ezért?

kicsit off: én olvastam valahol, hogy még az elköttetés sem ad 100%-os biztonságot. van aki még így is teherbe esik, de az tény, hogy sokan (pl néha én is) trehányan veszik be a gyógyszert így ha becsúszik a baba az attól van (mondjuk én nem bánnám a plusz babát, lehet ezért sem stresszelek annyira, ha később vettem be).

A hüvelykúp tényleg olyan biztonságos lenne? Sokfelé olvastam, hogy terhesek lettek mellette a nők.

"Ha annyi terhesség lenne fogamzásgátló és védekezés mellett, mint ahányról naponta itt beszámolnak, akkor senki nem javasolná egyik módszert sem. "

Pedig ezt is te írtad, és én erre értettem, hogy nem érdemes statisztikát készíteni belőle.

Nézd, aki naponta bejön a klinikára, és azzal kezd, hogy de ő védekezett, majd kiderül, hogy hogyan is védekezett pontosan - ebből lehet érdemi statisztikát készíteni. A tendencia itt is ugyanez, nem meglepő módon.

Én, bocsásd meg, de kétkedéssel fogadom az olyan információkat, hogy de mi tökéletesen használtuk, és mégis. A pearl indexet is ismerem, azt is tudom, hogy az elkötés sem mindig hatásos: de ez azon nem változtat, hogy mennyien mondják, sőt állítják, hogy ezt meg azt tették, és hogy a fogamzásgátlót is szedték, bár volt mellette néha egy kis áttöréses vérzés de szedték, és mégis, ott volt az a fránya hüvelykúp (lényegében használhatatlan), és mégis. Ez van, az én tapasztalatom ez, és ez az ismerősök tapasztalata is. Erről többet nem tudok neked mondani.

A fogamzásgátlóról pedig annyit, hogy általában a hatékonyság elvesztése mögött valamilyen fiziológiás változás áll, ezt nem mindig lehet észrevenni, de legtöbbször még egyébként ezt is. Elfogadom, hogy becsúszhat, de közel sem annyiszor, mint ahányszor először erre hivatkoznak. Sokkal gyakrabban derül ki, hogy ja, elfelejtettem egy szemet, igen, átálltam a reggeli szedésére, igen hát pár órát mindig csúszok a beszedéssel. Tényleg ez van, senkit nem akartam megbántani, ellenpéldák is mindig lesznek: általánosságban elmondható, hogy aki védekezni akar, az tud is.

Akkor mi is a normális védekezés?

Ha úgy szeded a tablettát, ahogyan le van írva, tehát belefér max 12 óra csúszás, de este újabb szem kell, akkor szerintem rendesen védekeztél. Ha hiszel a hüvelykúp betegtájékoztatójának, akkor is rendesen védekeztél.

Te orvos vagy, tudod, hogy ezek a dolgok árnyaltabbak, és azt nevezed tökéletes védekezésnek, ha minden teljesen klappol. De ezt mi többiek nem tudjuk, tehát azt gondoljuk, mindent megtettünk.

Nekem úgy sikerült a baba, hogy minden este 8 és 9 körül vettem be a bogyót, nem hánytam, nem volt hasmenésem, nem szedtem más gyógyszert. Persze lehet, hogy volt valamilyen folyamat a szervezetemben, amiről nem tudtam, de attól én még szabályosan védekeztem, és mégis terhes lettem.

Nekem ez így egy kicsit kettős mércének tűnik.

17 órát vajúdtam a lányommal, ebből a durva egyperces fájásokkal 7 órát, és oxi bekötése után 3 órán keresztül egybefüggő fájdalom. Akkor én is azt hittem,ott halok ma. Az eredmény egy 4 kg-os gyönyörű leányzó,aki holnap lesz 16 hónapos.

5 hónapig hallani sem akartam arról,hogy még egy baba, most 16 hetes kismama vagyok.

Annyi de annyi boldogságot,szép pillanatot adnak az embernek,hogy az a "kis" fájdalom megéri!!!!

Eszembe nem jutna emiatt abortuszra menni.

Elég nehéz terhességem volt, napi szinten rengeteg görcs és ájulás kísérte.

Szintén indították a szülést, mondjuk 6 óra alatt megszületett a fiam fájdalomcsillapítás nélkül, de utána nálam komplikációk léptek fel.

Bezáródott a méhszáj még mielőtt megszületett volna a lepény is, és a méhem is elgyengült annyira, hogy nem kezdett el összehúzódni, valamint nagyon(!!!) erősen véreztem. Mire valahogy összeeszkábáltak szinte egyáltalán nem voltam magamnál a fájdalomtól és a vérveszteségtől, de egy gondolat erősen megmaradt bennem: "Innentől már semmi nem számít, az sem érdekel, ha meghalok, hiszen a pici fiam jól van".

Utána az anyukám mondta, hogy most biztos nem szülök egy darabig, de csak néztem rá bambán, hogy miért nem? Na jó, talán az áhított ikreket hagyjuk későbbre, de már holnap szívesen újra átélném.

Azóta 5 év is eltelt, sok sikertelen terhesség után végre ismét kisbabánk lesz. Már nagyon várom a szülést (persze félek is, hisz sosem tudhatom, mi vár rám, ez pedig egy természetes ösztön), de tudom, hogy ott és akkor sem fog számítani a fájdalmam, vagy épp az életem-halálom, csak Ő!