Vállaljak második gyereket?

Ha már terhes vagy, vállald.

Én amíg úgy éreztem,hogy fizikailag és szellemileg is belerokkannk egy testvér érkezésébe, addig tettem is ellen,hogy ne csúszhasson be!

Amint úgy éreztem,hogy mostmár bírnám, meg is fogant elsőre.

Egy biztos, ha így is érzel, és a nagyobb korát elnézve 100%,hogy lesz egy nehéz évetek, de utána meg nagyon nagyon klassz lesz a két gyereknek együtt, és már neked is könnyebb lesz.

Megjegyzem,én NEM vagyok abortusz ellenes!!! Sőt, vannak helyzetek amiko az a legjobb megoldás, de ez nem az a helyzet.

Értelmes felnőtt ember előre gondolkodik ilyen felelőségteljes témában!

Persze, ez ne akadalyozzon meg. Sot, a fiadnak szerintem meg jot is teszel vele.

Vannak nagyon anyas kisfiuk, az en kisebbik gyermekem is ilyen.

Ket eves, de sokszor meg most is olyan, mint egy kisbaba. OK, meg most is kicsi, viszont nagyon-nagyon, leirhatatlanul Anyas es van egy olyan erzesem, hogy egy ideig igy is marad.

Sokszor ez mar nem az a "kedves, aranyos, de cuki" szintu dolog, hanem tulzas. A nagyobbik gyermekem nem ilyen volt, vagyis messzirol sem ennyire.

Imadom, de sokszor eszembe jut, hogy ez neki sem jo, mert lassan vissza kell mennem dolgozni, nekem sem annyira kenyelmes. Mar mondtam is a ferjemnek, hogy kar, hogy nem tudjuk most bevallalni a harmadik gyermeket, mert akkor szerintem egy kicsit visszalendulne ez a dolog a normalis szintre.

Ha anyagilag bírjátok semmi értelme hagyni. Minden egészséges gyermek születéseét meg kell becsülni. Mikor én terhes voltam sorra kaptam, hogy hogy irigyelnek, hogy csak így sikerült. Sors fintora, hogy ismerős nőgyógyász felesége mesterséges megtermékenyítéssel sem sikerült teherbe esnie aki szintén egészségügyben dolgozik...

Nem emlékszel arra az érzésre amikor sóvárogva gondoltál bele minden egyes reggel , hogy ,,már talán ez az a nap amikor jön!"? Vajon kire fog hasonlítani? Milyen lesz a pici keze, a pici lába? Amikor izgatottan hajtogattad be a kis rugikat a szekrénykében... Sorra bújtad az utóneveket, hogy a legtökéletesebbet választhasd ki neki..?

Mi még csak 4 hónaposak vagyunk. Imádom a kislányomat. Ilyenkor amikor alszik legszivesebben felmacerálnám, hogy puszilhassam:D Igaz mi már sajnos 2 hetes óta nem tudunk szopizni és 6 hetes kora óta végig alussza az éjszakát.

Én mellette még küzdök a diplomámért is. nyáron nyelvvizsga (terveim szerint két nyelvből) és én szeretem, hogy úgy vagyok anya, hogy közben társasági lény is vagyok. (Kitűnő mellette, tehát igen csak tanulok). Már megbeszéltem a nőgyógyászommal, hogy 9 hónapos korában belekezdhetünk a testvérprojektbe. így kb annyi idős lesz a tesó születésénél mint a te kisfiad most. Nekünk fontos, hogy mihamarabb összenőjenek és nekem még az is, hogy fiatal anyuka legyek. Mikor megszületik rá kb 2 hónappal lesz majd az államvizsgám:) Nekem a párom nagyon sokat babázik. Igaz érezhető, hogy anyásabb. Ha megijed vagy csak nyügi csak nekem nyugszik meg. De párom is eteti, pelenkázza, babázik rendesen!

Remélem a második picur is könnyen összejön ( 5 hónap múlva).

Miután te átgondoltad, hogy vállalod-e fontos, hogy a párod véleményét is kérd ki! Szerintem magadban kell eldöntened. Én 2 hetes kora óta bejárok minden órámra (persze kevesebbet vettem fel, és olyan időben hogy apa vigyázhasson rá) ÉS a szoptatási drámát leszámítva, nem terhelt le a kettő együtt.

Terhesen is suliztam végig...Azt mondták azért lettek ilyen jók az eredményeim, mert a picur súgott a pocakombó:)

Van akinek gyereknélkül se megy, és van akinek a gyereknevelés nem megy még suli nélkül se.

Ha jó a családi környezet nincs olyan nehézség amit ne küzdenétek le EGYÜTT!