Miert erzem kozombosnek, a gyermekem szuleteset?

:)) Elmúlik ne aggódj. Én 100%-ban meg voltam győződve, hogy fiúnk lesz, és lányunk lett. :)) Nagyon boldogok voltunk mikor kiderült, de féltem, mi lesz, én nem vagyok egy habos-babos, kislányos anyuka, sportos vagyok, fiús, sok fiú van a családban, lovagolunk, autózunk, bobozunk, verekszünk a kertben, és tessék, pont nekünk egy tündérke? :)) Már 3 éves. Nagyon jó hogy lány lett a sok fiú közé. El van kapatva rendesen (a fiúktól). :)

Én is 34 voltam. Ne aggódj, ez teljesen normális érzés! :)

ijen=ilyen

hüje=hülye

Imádom a gyerekeimet, de a terhesség, szülés azóta is "hidegen hagy"

Amúgy ilyen vagyok az azujjongó típus, UH-on, szülésnél em sírtam, örültem látványosan....ilyen vagyok.

nem volt egyik sem pocaklakó, csak simán gyrek, nem ruhangálatm 4D UH-ra, nem simogattm éjjel-nappal a hasamat.

Nekem ezek a dolgok soha nem jöttek maguktól

Ja és a mai napig azt gondolom, hogy nem csak az anyság az életem értelme, van természeres az életem rész, de nem rekedtem meg ezen a ponton.

Aggódom, féltem őket, nem tudom elképzelni, hogy élném túl, ha valami történne.

Nem attól leszel jó any, ha midnent látványosan kimutatsz, mindennek mindig örülsz,

Szerinted egy rossz anya fejében megfordul valóban az, hogy rossz anya? Szerintem nem. Aki tényleg rossz anya, az nem foglalkozik ezzel, nem lelkizik, nem aggódik.

Mindenkiben vagy egy kis egészséges félelem, ugyanakkor a babát képes leszel ellátni és szeretni fogod.

Én a mai napig nem tudom, hogy jó anya vagyok-e. Egyet viszont tudok, hogy nem vagyok rossz anya, mert a lányom az első az életemben, és mindent megteszek érte, ami tőlem telik. De ez nem hasonlítható össze másokkal, mert mások vagyunk, mást látunk jónak, mások az elképzeléseink. Épp ezért ne azon járjon az agyad, hogy jó anya leszel-e, hanem az járjon a fejedben, hogy te leszel az anyukája, rád lesz szüksége, neki te leszel a legjobb.

csak te tudhatod a választ a kérésedre

és ha felteszel egy kérdést legalább írj helyesen

A baba születése után minden megváltozik.

Nekem is mindkét gyermekem tervezett volt. Az első születésénél teljes el voltam képedve(szinte csalódott voltam), amikor meztelenül közvetlen a szülés után rám tették. Ráadásul véres volt, meg magzatmázas. Hihetetlenül kiábrándítónak találtam. Persze nem szóltam senkinek. Utána már már ment magától a dolog. Gyönyörű szép babának találtam, bár így vissza gondolva a nevelése elég fárasztó volt. Ebbe a tapasztalatlanság is szerepet játszott. 3 év múlva megszületett a másik gyermekem. A szülés után szó szerint elképedve azt mondtam a dokinak, hogy uram Isten de ronda ez a gyerek! Csalódott voltam. Mert én abban a hiszemben voltam, hogy pont olyan lesz mint a testvére volt. Elvégre közösek a szülők. Még utána is egy napig olyan furcsának találtam. Aztán minden megváltozott bennem. természetesen pozitív irányba. Igaz már nagyok, de imádom őket. A fárasztó szülés is bizony az emberből olyan helyzeteket tud kihozni aminek a miértjére nincs normális válasz.

Nyugodj meg ha az első nap nem is, de a szoptatások, a bab illata, jelenléte szoros kötődést fog eredményezni.

Örülj, hogy kisfiú :) Soha egy kislány nem imádja annyira az anyját mint egy kisfiú. Teljesen másképp kapod vissza a szeretetet tőlük, mint a lányoktól.

Tapasztalat. Az első gyerekem lány, imádom(!) elkönyveltem magamban, hogy én lányos anyuka vagyok, aztán megszületett az első fiam és teljesen másképp szeret.

1 lány és 2 kisfiú anyukája.