Vállalnátok ebben az esetben a harmadik babucit?

Ó Istenem, sajnálom. Ne haragudj, először ez jutott eszembe. De mindjárt meg is magyarázom:

Első 5, 5 hónapos volt, mikor kiderült terhes vagyok. Örültünk, hiszen kis korkülönbséggel akartunk tesókat. Szóval 14 hónap korkülönbség van közöttük. 9 hónapos volt a kicsi mikor kiderült sikerült ismét teherbe esnem. Nem terveztük. Nem akartunk harmadikat. Nem is igazán engedhettük meg magunknak. De egyszerűen eszembe se jutott elvetetni. Hogyan vetethettem volna el, ha már 2 gyereket boldogságban nevelek? Szóval megszületett a harmadik is. Így most van egy 3,5 éves lányom, 2 éves fiam és egy 7 hónapos lányom. A legnagyobb óvodás, a középső bölcsődés. Amúgy semmi segítségem nincs. Néha ha nagyon muszáj vigyáz Anyukám a gyerekekre. A bölcsi, ovi muszáj, mert amúgy képtelenség ellátni a háztartást, a kicsit és életben maradni... Biztos mások ügyesebbek, nekem nem megy. De így jól megvagyunk. Míg a nagyok közösségben játszanak én mindent megcsinálok (és a házimunka ki is teszi a napomat. Minden másnap főzök, minden nap takarítok, kb. kétnaponta mosok, vasalok és persze én intézem a bevásárlást)). Nincs testvérféltékenység, imádják egymást mind a hárman. Anyagilag egyenlőre nem nehezebb. Nyilván később, ha majd iskolások lesznek az lesz. Apa fáradt, mert szegénynek egész nap nincs megállás. Ha este hazaér ép történés van. Segítenie kell fürdetni, vacsoráztatni, egyedül nem megy. Szegény hajnalban indul el dolgozni, este 7 körül ér haza, 8-ig még pörgünk, utána tud kikapcsolódni. Hogy nekem milyen? Non- stop meló. Fáradt vagyok. Kicsit ki is merültem. De! Büszke vagyok rá, hogy megoldom. Nem mindennapiak a gyerekeim. Okosak, ügyesek, jól viselkednek. Szépen rendezetten mennek "dolgozni", szép rendezett otthonba jönnek haza. Több gyerekre azért már nem vágyok...

Nekem nem ennyire kicsi a különbség, és én spirál mellett lettem terhes hetekig őrlődtünk hogy mit csináljunk. Megtartottuk végül persze (kérdéses volt nem vetélek e el a spirál plusz terhesség mint veszélyeztető kombináció miatt) de megmaradt semmi baja se lett.

Nálunk így néz ki: 4.5 a fiam de sajnos nemrég kiderült hogy olyan problémája van ami miatt spec.oviba kell járjon plusz fejlesztésekre stb.itthon is külön foglalkozást igényel.

A második 2 éves ő nagyon nyugodt csecsemő volt most is könnyű vele pedig dackorszak kellős közepén van, viszont eszméletlen anyás, míg a nagyom nem volt féltékeny sose addig a középsőm nagyon kiborul mikor szoptatom a picit vagy bármit csinálok vele.

Ha még ennél is kisebb korkülönbség lenne, mint ami van,én már az idegosztályon figyelnék szerintem...

Tényleg minden túlzás nélkül mondom, hogy baromira megterhelő 3 ilyen kicsi gyerek hiszen nekik mindennapos szükségleteiket is neked kéne kielégíteni, etetni pelenkázni fürdetni öltöztetni stb.lássuk be már az alapszükségleteik kielégítésére is rámegy a fél napod.És akkor nem beszélve az egyéni odafordulásról amit minden gyerkőc megérdemelne. Persze gyerekfüggő isa helyzet, ha a már meglévők tündériek, aranyosak, visszahúzódóbb típusok, nincs velük gond evés, fogzás, hasfájás, betegeskedés, beilleszkedési dolgok közösségbe stb.BÁRMI terén akkor lehet hogy annyira nem nehéz.

Értem hogy a szíved azt diktálja hogy tartsd meg, de akkor egy jó tanácsom van: ÁLLANDÓ segítséget szervezz addigra!!! Én is mostanra jöttem rá (mire már cafatokban lógnak az idegeim:))) hogy bébiszittert kell fogadjak, mert ezt nem bírom egyedül.(nincsenek nagyszülők és rokonok nekünk aki van arra meg kutyát se bíznék).