Kismamák! Ti mit tennétek a helyemben?

Kedves utolsó!

Igazad van, inkább öljük meg őket! Képzeld én is ismerek olyanokat, akikről lemondtak a szüleik és mégis boldogok! Nna? Megfelelő helyre kell fordulni, az állami örökbeadás lehet, hogy nem megfelelőlen működik! Ezek a gyerekek mind boldogok! Nézd csak meg: [link]

Ennyi erővel neked meg nekem se kellett volna megszületnem, de a szüleink megadták nekünk az esélyt az életre! Továbbá, ha a szülők eltávoznak, akkor mi is árvák leszünk. Ennyi erővel mi értelme az életnek?

MINDENKINEK FIGYELMÉBE:

[link]

Igen, én inkább lemondtam a gyerekem életéről, a szenvedéseimről annak érdekében, hogy ne nyomorogjunk, mint család, mert nem lett volna szívem akkor örökbe adni!

Most várom a másodikat, őt tisztességesen fel tudom nevelni, és meg tudom neki adni azt, ami a gyereknek jár.

ÉS MÉG MINDIG JOBB, hogy előzőleg nem szültem meg, a gyerekemnek is, és az én lelkemnek is könnyebb, mert nem tudnék lefeküdni azzal a tudattal, hogy van valahol a világban egy másik gyerekem.

Persze, ezek után nyugodtan lehet szívtelen dögnek nevezni és lepontozni, de a magatokfajta álszent nőszemélyek, akik nem voltak soha hasonló helyzetben, nem fogják megérteni úgy sem, miért érveltem így.

Jha, és nem javasoltam a kérdezőnek az abortuszt, csak felháborít, hogy mindenki azt javasolja, hogy örökbeadás, és olyan buddhisták által megirigyelhető nyugalommal, mintha minennapi teendőik közé tartozna.

"hogy van valahol a világban egy másik gyerekem."

Tehát ha a most születendő gyereked 20 évesen elfordul tőled, akkor inkább felkeresed és megölöd, mert nem tudnál úgy élni, hogy van valahol a világban egy gyereked? Látod, a saját érdekeidet nézed/nézted, nem azt, hogy a gyerekednek joga van élni! És inkább megválasztottad neki a halált, mint a szegény/szerény életet! Akkor most miért vállalsz másikat? Ha (ne engedje meg Isten) mondjuk 5 év múlva csődbe mész, akkor ugyanúgy nyomorognátok, mint a megölt gyermekeddel gondoltad. Tehát, ez nem magyarázat, mert bármikor rosszra/jobbra fordulhat az ember sorsa! Az előző babával is érhet(ett) volna az a szerencse, hogy jómódúak lesztek!

Azért, mert a nők hasába van, még nem (vagyunk)jogosultak, hogy a halálba taszítsák/suk a bébiket! Te is könyörögnél az életedért, csak ezt a bébi nem tudja megtenni! Én a babák pártját fogom! Nem tudják megvédeni magukat! Ha életbe hagyod, még meg tudja köszönni, de ha megölöd, nem tudja a szemedre vetni!!!! Majd csak az idők végén, amikor számot kell adnunk a cselekedeteinkről!

"akik nem voltak soha hasonló helyzetben"- Ezt meg honnét veszed? Azt hiszed én nem követtem el hatalmas hibát? Dehogynem! Csak elismerem a hibámat (még ha nehéz is) és nem védem magam és nem magyarázkodom! És mégegyszer nem tenném meg!

"Jha, és nem javasoltam a kérdezőnek az abortuszt"

Itt nem is erről volt szó és bár alaposan nem néztem utána, de sztem több olyan válaszoló is volt, aki úgy javasolta, hogy "még mindig jobb, hogy megöleted, minthogy örökbe adod"- Tehát én az ilyen stílusokra reagáltam. Ha mégis csak Te voltál és senki más, akkor érthető, hogy magadra vetted. Szóval fel szeretném hívni a figyelmed/eteket, hogy az az álszent hozzáállás, hogy "az elsőt elvetettem, mert nyomorogtunk volna, aztán a másodikkal meg ejjha milyen jól meg fogunk élni"!

Amennyiben álszent dolog az, hogy 6 éve mást sem csinálok, mint készülök erre az időre, amikor van félretett tartalék, van egy olyan párom, aki MEGBECSÜL minket, akkor valóban, kiba**tt álszent dög vagyok.

Add örökbe te a születendő gyermekedet. Én képtelen vagyok megtenni.

Ja és én nem kértem az életet, így alakult, hát akkor leélem. De vajon akkor is azt mondanád, hogy joga van élni a magzatnak, ha adott esetben nagyon súlyos beteg?

Lemaradt: nem várok választ, nem azért írtam a kérdésemet. Nem engem kell meggyőznöd az én véleményemről, hanem a kérdezőnek leírnod a sajátodat.

És nehogy azt hidd, hogy olyan baromira könnyen beszélek, hiszen én is 1 abortuszon és 7 vetélésen vagyok túl. És szerintem te is pontosan tudod, hogy egyik sem kellemes.

Kérdező, ennyivel zárok: ha a párod nem gondolja meg magát, én a helyedben egyedül nem vállalnám, ha nincs lelkileg (és anyagilag perzse) mellettem a családom. (Jó hír, a férfiak is meggondolják magukat általában az első ijedtség után.)

Szerintem a szüleid mindenképp támogatni fognak, akármit mondanak. Legalábbis számomra elképzelhetetlen az, hogy ha mondjuk bejelented nekik, hogy megtartod a babát, akkor azt mondják, hogy akkor takarodj a háztól. Ilyen a világon nincs szerintem. Nagyon remélem.

Az apuka pedig már most enyhül, ha jól olvastam, később is fog. És az ő szülei? Tudják? Mit szólnak? Lehet leírtad, csak elkerülte a figyelmem, ne haragudj.

Ha a helyzetedben lennék, én megtartanám. Ha nem változna a család hozzáállása, és nem tudnám egyedül felnevelni, ellátni, örökbeadnám. Ennek ellenére egyáltalán nem vagyok abortusz-ellenes, nem tartom gyilkosságnak. De én nem tenném meg. Egy legyet sem vagyok képes lecsapni lelkiismeret-furdalás nélkül. Tudom magamról, hogy engem az abortusz utáni időszak jobban megviselne lelkileg, mint az örökbeadás utáni korszak.

OFF: De ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, nem értek egyet egyik vitázóval sem, szerintem egy bizonyos kor után - amit itt már mindannyian betöltöttünk - ismeri magát annyira az ember, hogy el tudja dönteni, mi mivel jár. És a döntéséért nem lehet elítélni, szidni, megvetni egyik felet sem.

22/L