Kismamák! Ti mit tennétek a helyemben?

Én biztosan megtartanám!!!!

Miért tart fiatalnak a párod?! Hány éves vagy?

Èn nem vagyok abortusz ellenes.

De ha ennyire akarod akkor tartsd meg. A gyermek apukájának kötelezö lesz gyerektartást fizetnie így teljesen egyedül azért nem leszel. Az elsö idöszakban ha nincs hol laknod anya otthonba meghúzhatod magad, aztán felkötni a gatyát.

Szerintem ha ennyire akarod ne vetesd el.

Anyukádék véleménye is meg fog változni ahogy telik az idő és lehet hogy a párodé is..Ezzel nem rá akarlak beszélni,arra hogy tartsd ,meg,de le sem foglak..

neked kell mérlegelned és döntened..Ülj le a pároddal még beszélni erről és a szüleiddel is..

Nálunk a szüleim nem ellenezték,bár hirtelen jött,még csak 1 hónapja voltunk együtt a párommal.(Én 23 voltam,ő 22)..Az ő szülei is támogatták..viszont a párom amíg csak lehetőség lett volna rá hogy elvetessem,könyörgött hogy ne tartsuk meg...Én megmondtam neki,hogy ha egyedül is nevelem fel akkor is megtartom...Ha már "megcsináltuk",akkor felelősséggel tartozunk érte...

Ahogy telt múlt az idő,nőtt a pocakom,apa egyre jobban beletörődött...sőt bejött velem szülni és most már 2,5 éves a kislányom és valóságos szerelem van kettejük között..:)most viszont várjuk a 2.babát..:)..

Mindenképp beszélnetek kell erről a szüleiddel is és a pároddal is...Mondd el a szüleidnek,hogy te érettnek érzed magad hogy felneveld,csak egy kis megértést és segítséget kérsz tőlük...

Szorítok hogy minden rendben legyen és sikerüljön a szüleiddel és a pároddal is megbeszélni a dolgokat....

2,5 éves kislány anyukája,27 hetes pocaklakóval :)

Érdekes.. a szexre nem fiatal, csak a babavállalásra..hmmm

Nem gondolom, hogy egy 20 éves nő fiatal lenne a babára. Ha pedig érzelmileg az, akkor kénytelen lesz felnőni. Az apuka ezzel a kijelentéssel mindenesetre levizsgázott..

Nagyon sajnálom, hogy így áll hozzád a családod,. mert ebben a helyzetben támogatásra lenne szükséged érzelmileg is. Ez egy nagyon komoly döntés, amit sajnos neked kell meghoznod, de nem szabad, hogy zsaroljanak, hogy a zsarolás hatására döntsél.

Én biztosan megmondanám, ha ilyen lenne a szülőm, hogy ő se számítson rám, ha megöregszik és beteg lesz..!

Javaslom, hogy keress fel családsegítő központot, ahol szakemberrel el tudsz beszélgetni, elmondják neked a lehetőségeket, mert nem csak az abortusz az egyedüli!

Mindent meg lehet oldani, nincsen lehetetlen dolog a világon. És hidd el, nem leszel egyedül!

szia,

21 évesen voltam hasonló helyzetben. Már egy éve voltunk együtt amikor megfogant, úgy volt hogy meg is tartjuk. De akkor még nme tudták a szülők. Azóta sem tudják. Ahogy telt az első 3 hónap rájöttem hogy sem az apa nem alkalmas rá, sem a szüleim arra, hogy megfelelő képpen támogassanak. Gondolok itt legalább arra, hogy feszültség nélküli környezetben éljen a majd megszülető gyerekem, hova mennem nem volt. Végül nem tartottam meg. Láttam hogy a nagynéném mit kínlódott az első gyerekével apa nélkül, a másodikkal is mit kinlódik, annak meghalt az apja. Vagy az az ismerős aki szintén egyedül neveli. Teljesen egyedül a gyerekét.Nem is tudja nevelni mert annyit dolgozik hogy fenntartsa kettőjüket egy albérletben hogy meggebed. És hogy az apuka fizeti e a törvény által előirt gyerektartást? Nem.... nem fizeti.

Aranyosak az elöttem szólók hogy "áááh... tarsd meg... majdcsak lesz valahogy.." De más fas_ával mindig könnyebben veri az ember a csalánt. Ugye?

Nos, most vagyok 27 éves. Nem fogom sosem elfelejteni valoszinüleg amit tettem és rettenetes volt az a 4-5 év ami utána jött, de adni akartam magamnak egy esélyt arra, hogy olyan embert találok akire lehet számítani, apja lesz a gyerekemnek, és nem kell abban a viszataszító érzésben élnem kitudja meddig, hogy én is meg a gyermekem is a szüleimnek vagyunk kiszolgáltatva hogy most akkor megszeretik az unokát ... támogatnak.. megenyhülnek.... emlegetik-e majd nekem ezt mindig...

És találkoztam valakivel, az abortuszt követő 1 év mulva, akkor még nagyon nagyon szomorú voltam emiatt az egész miatt. De vele mostmár 6 éve vagyunk együtt, lett egy saját albérletünk, megbízhatok benne és 2 hónapja probálkozunk a babával. Közben láttam hogy mások hogyan nevelnek gyereket a környezetemben, rengeteget beszélgetünk a témáról és jó ideje örülök hogy így döntöttem, mert egyszerűen nem volt alkalmas az idő rá.

Azért írtam le mindezt, mert egy gyerek életre szoló döntés, nem lehet csak úgy polcra tenni vagy odaállni elé, hogy bocs... most nincs kedvem vagy azért sírok mert anyáék elutasítóak velem és különben sem tudom hogy hova menjünk lakni innen a kisszobámból...

Énis szerettem a gyerekemet, de el kellett engednem, mert ahogy a felettem lévő is irta... 0 segítséggel nem lehet gyereket nevelni.

Tehát belátásod szerint dönthetsz, 20 éves vagy még rengeteg időd van foglalkozni ezzel.