Házassági válság! Vígasz kellene. Tanácsok?

Szia! Kérlek fontold meg jól amit írok, a közvetlen környezetemben van két példám is...Az egyik a szüleim példája, nem voltak jól meg, hasonló dolgok történtek, én még kicsi voltam, nem is írok részleteket, m bonyolult...a lényeg, hogy elváltak, aminek, lehet, h hülyén hangzik, de már akkor is, 8 évesen örültem, minden nap láttam, h boldogtalanok, veszekednek, sírnak...stb. Utáltam volna ha miattam együtt maradnak, mindkettő talpra állt, pedig nem volt akkor egyáltalán fényes az anyagi helyzetünk! Mióta külön vannak, mindkettő boldog, apu agglegény, és szereti az életét, engem pedig imád, mint ahogy mindig is...anyu újra férjhez ment, van egy tök jó fej nevelőapám aki szintén nagyon szeret, és én is őt, anyuval tökéletes a kapcsolatunk, szóval ettől nagyobb rendben nem is lehetne a családi életem...tényleg tökéletes, és én kis korom óta, amennyire lehetséges, fel voltam világosítva mindenről, és meg is értettem maximálisan a dolgokat! Apu és anyu egy "kis" mosolyszünet után megbeszélték a dolgokat miattam, és azóta is kulturált emberek módjára beszélnek egymással, segítenek egymásnak, meg miattam is összefognak ha kell! Apu és a nevelő apám is kibékültek egymással az idő folyamán, beszélőviszonyban vannak, és nincs már senkiben harag! Jobb lett volna ha azzal az indokkal, h vagyok én és szar az anyagi helyzet (mert ritka pocsék volt), együtt maradnak??? És tönkreteszik az életüket, így az enyémet is a sok cirkusszal, és utálattal??? Másik példám: nagyszüleim, mai napig együtt vannak, tatám réges rég félrelépett, együtt maradtak, m a mama még abban a begyepesedett nevelésben nőtt fel, h "az asszonynak az a dolga h ö.tartsa a családot, és mindent elviseljen, m a gyereknek ez a jó"! Hát tapasztalatból mondom, h ez egy nagy baromság!!! A nő nem egy robot, hogy kötelessége boldogtalannak lenni, mert így van a nagykönyvben megírva! A nőnek az a kötelessége, h imádja a gyerekeit, és a férjét, ha az megérdemli, de ha nem, akkor fel is út le is út, m a bizalom soha nem fog visszatérni! Szóval, a nagyszüleim együtt maradtak, szó szerint harminc éve utálják egymást, csak feszültség van náluk, senki nem szeret ezért velük lenni, harminc éve külön alszanak, a mama a mai napig felhánytorgatja tatának, h mit tett, és h tönkretette az életét! Megkeseredett öreg emberek lettek! Ne akarj ilyen lenni...tönkretették a saját életüket, ráadásul belekényszerítették ebbe az életbe aput és a testvérét is...Hidd el, a gyerekek nagyon sok mindent megértenek, és elfogadnak ilyen fiatalon...inkább később lenne esetleg gond, amikor kamaszodnak, erre is lenne példám, de azt már nem írom le...Ne félj soha újrakezdeni, és kérlek ne fogd a gyerekekre azt, ha nem mersz lépni...mert nekik az a legjobb ha boldognak látják az anyjukat, hidd el nekem! És nagyon nagyon sajnálom ami történt :( Most nagyon erősnek kell lenned! De ha van egy menekülő út, m az anyósék melletted állnak, akkor élj vele...nem lesztek úgysem koloncok a nyakukon, hisz az unokáikról van szó, meg ahogy írtad téged is nagyon szeretnek! Kérlek, soha ne szégyellj segítséget kérni! Ne haragudj, h ilyen hosszú lett, de csak így lett talán kicsit kerek a történet! Fel a fejjel! üdv!

Utolsó vagyok, és légyszives ird meg, h hogyan döntöttél!

Kedves, Kérdező!Azok alapján, amiket életemben megtapasztaltam, amiket átéltem, és amiket másoktól tudok egyet mondhatok Neked: ez a meccs még nincs lejátszva. És ezt te is tudod. A lehető legjobbakat kívánom mindannyiótoknak.