Van itt olyan, akit elhagyott a párja, miután kiderült, hogy terhes? Mit tettetek ezután? Hogyan tettétek túl magatokat rajta? Esetleg meggondolta magát a párotok?

De szemétség!!

Az én férjem 24 évesen lett apa (23 volt mikor megtudta), ő is véletlen gyerek volt, de nála jobb apát még nem láttam.

Tesómmal történt, de ez jó régi történet:

17 sem volt, mikor terhes lett, a fiú 20 körül volt. El akarta vetettetni az unokahúgomat, nővérem meg minden áron meg akarta tartani. Aztán meg szerintem közössen nem is akarták egymást látni, a fent leirt okok miatt. Aztán mikor tesómnak nagy pocakja volt, már újra együtt voltak, összeköltöztek, de nem sokáig bírták együtt, 1 évig. Szerintem tesóm volt az, aki nagyot csalódott...ez biztos...aztán meg a 2. közös babát meg pont a fiú akarta megtartani (hogy magához láncolja a tesómat), nővérem meg nem akart neki szülni többet, pláne úgy, hogy az egyik gyerek pici, a másik meg kicsi... meg nem is éltek olyan szépen, a fiú mindig csúnyán beszélt velük...

hát ez szomorú :( de még lehet meggondolja magát bár kitudja. és ő hogy állt a dologhoz a családja véleménye elött?

amúgy nálam az van hogy még nem tudom terhes vagyok-e de 4 napja késik és semmi jele hogy meg akarna jönni :S én amúgy nagyon örülnék neki csak a barátom nemtudom hogy reagálna. 7hónapja vagyunk együtt.1hónap után már úgyahogy együtt lakunk.annyi hogy hétvégén meglátogatja a szüleit,nagymamáját de sajnos engem nem visz haza családi problémák miatt és nem szeretné ha veszekedés lenne. semmi nagyobb problémánk nem volt még csak apróságokon veszekedtünk viszotn a gyerek-kérdéshez mindig másképp viszonyul :( elvileg nem akar még 2-3 évig de eltudná képzelni velem. viszont elég sokszor kockáztat gondolom tudod mire értem :) de félek hogy reagálna ha kiderülne hogy babás vagyok :(

az én kisfiam is becsúszott. Én 23 voltam, a barátom 27, amikor ez történt. A barátom, aki mostmár a férjem el akarta vetetni, el is mentem elintézni minden papírt, de nem mentem ki a klinikára (eleve el sem akartam vetetni), erre ő elköltözött tőlünk. (a szüleimnél laktunk akkor már egy éve és másfél éve voltunk együtt). Aztán két nap múlva visszajött és közölte, hogy mindegy ha együtt vagyunk, minthogy gyerektartást fizessen. Persze ez nagyon rosszul esett. Egyáltalán nem várta a fiúnkat, (főleg, hogy közölte, ha már megtartottam, akkor már csakis kislány lehet) Mindketten lányt szerettünk volna, de kisfiunk lett. Imádjuk azóta is. Szóval az egész terhességem szörnyű volt, állandóan a fejemhez vágta a dolgot, egyszersem simogatta meg. Mindegy ez már elmúlt. Végül megszületett a kisfiúnk, alig merte megfogni. Az első félév még sok veszekedéssel telt, de azóta már többször mondta, hogy örül, hogy így döntöttem és megtartottuk. Most lesz kedden 4 éves már, ráadásul most gyúrunk (már fél éve) a kistesóra, de még várat magára. (már nagyon szeretne másik babát, szerintem jobban mint én) persze én is nagyon szeretnék már. :)

Remélem nálatok is hasonlóan alakul a helyzet. Nálunk szerencsére jól alakult. Azóta elég jó a kapcsolatunk, de mindenhol vannak hullámvölgyek. Amikor a kisfiunk 5 hónapos volt, akkor házasodtunk össze.