Mi akkora probléma azon, hogy abortusz helyett inkább megszülni és örökbeadni?

Hm :) A kérdés nem az volt, miként kéne védekezni azoknak, akik nem teszik vagy létezik-e az abortusz. Hanem, hogy ha már meg van a gyerek (mindegy miért, hogyan), miért kell az abortusz, amikor örökbe is lehetne adni?

Szerintem, ha nincs egészségügyi akadálya annak, hogy az édesanya kihordja, nem elfogadható. Nekem eléggé mellébeszélésnek hangzik, hogy "jobb meghalnia a gyerekemnek, mint más szülôknél vagy neadjisten árvaházban felnônie". Én a magzat helyében inkább az életet kérném anyámtól, ez erôsebb ösztön.

Nem ítélem el az "elkövetôt" csak a "bûnt". És megértem, hogy nagyon nehéz, mert az el nem titkolható nagy pocak esetleg tönkreteszi a párkapcsolatot, a továbbtanulást, a karriert, az alakot és egy csomó lehetôséget az elképzelt jövôre... stb. De hogy nehezebb legyen odaadni, mint megölni? És hogy "megúszni" az elválás fájdalmát (amire sokan hivatkoznak) megéri ezt az árat?

Büszke lehet az az édesanya, aki bevállalja, hogy végigcsinálja a nem várt terhességet és esélyt ad maguknak vagy csak a gyermekének az életre. Talán ha így állna hozzá a társadalom és támogatná ôket (pl. rendesen mûködô örökbeadással), jó néhány gyerek megmenekülhetne.

Nem volt abortuszom, túl vagyok két vetélésen, de azóta már van egy szép két éves kisfiam.Így, hogy ezeken túlvagyok, azt gondolom hogy sajnos kerülhet egy nő olyan helyzetbe, hogy nem tud más döntést hozni mint az abortusz.Nem szeretnék ilyen helyezetbe kerülni, remélem a Kérdező sem fog, és a sok abszolút abortuszellenes sem.De nem bántásként írom, könnyű elméleti síkon vitázni ezen, mintha valami egyszerű feladat megoldásán vitatkoznánk.Ez roppant bonyolult dolog, kihordani egy terhességet, pláne ahol már van több gyerek, és azután örökbeadni, mintha sosem lett volna.Nem is tudok belegondolni.De azt tudom hogy így nem lehet hiteles véleményt alkotni, hisz legtöbbünk nem volt ilyen helyzetben(bár sok nőt ismerek aki volt abortuszon, de aki örökbeadott inkább,olyat nem).

Én azt az elvet vallom hogy ne ítélkezzünk mások felett, nem tisztünk, mindenki maga tudja mit bír el a lelkiismerete, szervezete stb...Meg kell tenni mindent azért hogy még véletlenül se essünk olyan helyzetbe ahol ezeken a dolgokon kelljen gondolkodni.