Fiatal anyukák, mit szólt a környezetetek a terhességetekhez?

A szüleim és a kollégáim megkérdezték, hogy biztos nem akarom-e elvetetni. 21 éves voltam akkor, 2-3 hónapja házasok voltunk a férjemmel és nem volt véletlen a terhesség. Anyósomék nagyon örültek neki, a mai napig imádják az unokájukat. Az én szüleim kevésbé nagyszülőnek valók, egy darabig lelkesen látogatták az unokát 2-3 havonta, aztán később már csak évente jöttek, végül elmaradtak. Persze alkalmakkor küldenek egy képeslapot, de ennyi. Számomra ez nagy csalódás volt. Semmilyen anyagi támogatást nem vártunk a nagyszülőktől pusztán annyit szerettünk volna, hogy velünk örüljenek és szeressék az unokáikat. Sajnos ez csak részben jött össze. Azóta mondjuk már egyetemista a "kisgyerek" és lett még két testvére. A szüleim persze meg vannak sértődve, hogy a gyerekeim szívesebben mennek anyósomékhoz, hozzájuk sokkal ritkábban és nem szívesen mennek. Mi még együtt vagyunk a férjemmel és remélem, még nagyon sokáig együtt is maradunk. :-)

20 voltam, tervezve volt csak nem akkorra (: Senki nem támogatott lelkileg az elején ( egyetem közben voltam)csak az apja, de persze ez változott.Most mindenkinek Ő a szeme fénye én lediplomáztam ( ezen aggódott mindenki) és most élünk hárman boldogan (:

Én 23 vagyok esküvő után pár hónappal jött össze a baba végülis mindenki örült neki csak egy két ismerős tette fel a kérdést hogy tervezett baba volt e.

20 éves vagyok és 30 hetes tervezett baba. Van egy férjem is, a szüleim pedig nagyon örülnek neki már mindenki nagyon várja. Igaz még anyukáméknál lakunk de nem volt egy percig sem kérdés hogy 1000%-ban támogatnak a döntésemben.

23 éves vagyok és 5 hónapos a fiam,tervezett baba,mindenki nagyon várta:-)Imádjuk!:-)