Sokáig szoptató anyukák, mit szól a környezetetek?

Én sajnos csak 3 hónapig tudtam szoptatni, de mit meg nem adtam volna, ha sikerül tovább.

1 év egyáltalán nem sok, a 2 meg a 3 már inkább, de nem számít, ki mit gondol, addig szoptasd, amíg Ő akarja, vagy amíg Te jónak látod.

(Nekem furcsa, mikor már járni, tisztán beszélni tudó gyerek szopik, de az sem rám tartozik, az ő dolga. A Ti esetetekben meg még erről szó sincs.)

Ne foglalkozz senkivel!

első babám 19 hónapig szoptattam és soha senki nem szólt be ezért a környezetemben.Sőt inkább dicséretet,megerősítést pl gyerekorvosnál,védőnőnél.Megjegyzem a környezetnek semmi köze hozzá.Csak a szűk családom tudta,és soha nem szóltak volna bele,én meddig látom jónak,de ők is úgy gondolták ez csak jó lehet.második babám 5 hónapos

"cicista" és még jó lenne ha maradna is vagy egy évig.

Isten hozott a környezetük által elítélt anyukák táborába.

Nálunk 3 éve zajlik a dolog,pár hónapja kimaradt az éjszakai.Sokáig befolyásolt a környezetem ,na de nem a közeli családom.A szüleim elfogadják,anyós már kevésbé.

' éves kora körül nem bírtam,úgy éreztem mintha megbélyegzett lettem volna,mert mindig ,mindenhol kérte a lányom.Persze senki nem tudta ,hogy épp fogzik ezerrel.

Drasztikusan el akartam választani,volt egy állandó harc bennem,emiatt nem aludt jól,nyűgös volt állandóan.Aztán elfogadtam a helyzetet,megnyugodtam,megnyugodott ö is.

Nem tudjuk eltitkolni a dolgot,mert büszkén elmondja mindenkinek,hogy ö még szopizik.

Nem vitázz velük,adj igazat nekik,bármennyire is nincs igazuk.Ha elkezded bizonygatni,hogy miért jó,akkor még jobban támadnak.szoptasd amíg a gyerek kéri,örülj,hogy van honnan.

Nagylányom 2 éves koráig szopizott, akkor is csak azért hagyta abba, mert jött a kistesó, de volt olyan, hogy egyszerre a kettőt szoptattam... :)

Nagymamám szokott hüledezni, mosoly mögé rejtve a megrökönyödését "jéééé még minidg szopik????"... egyszer a fogorvosom mondta, hogy "jajj, hát már elmúlt 1 éves, semmi értelme nincs" pff... szerintem meg 1, semmi köze hozzá, 2, igenis van értelme...

Ne foglalkozz senkivel! Egyik füleden be, a másikon ki! Csináld, ahogy NEKTEK jó!!

Hm, ez jó téma. :)

A lányom még szopizik napi 2x, köszöni szépen, 37 hónapos.

Apa azt mondja, őt nem zavarja, mert itthon csináljuk. (Sőt, titkon látom is ám rajta, hogy élvezettel nézi, amikor hárman összebújunk az ágyban.:) De lassan már azért abba kellene majd hagyni szerinte is, elvégre ovi lesz ősztől..

Anyum párszor mondta, hogy szerinte már nagy hozzá, ideje lenne befejezni, de mivel tudja, hogy "mániám" a téma, rögtön elhallgat, amikor rákezdek a kontrára. Tudja, hogy szakmailag is érintett vagyok, úgyhogy nem mer vitatkozni. :)

A mamám csak csodálkozott, amikor nemrég mondtam neki, hogy még szopizik a dédije. Inkább örömöt láttam az arcán, mint rosszallást.

A családomon kívüli emberek véleménye már jóval kevésbé foglalkoztat.

Az eü már egy külön történet...

A védőnőnk, dokink csöndben nyugtázza, hogy még szoptatok. Pedig nekik is részük lett vona abban, ha már régesrég elbuktunk volna..

A tavaly nyári visszérműtétem előtti élményem viszont elég meglepő volt, a legdurvább ezen a téren. Egy injekciózást végző dokival beszéltem telefonon (végül műteni kellett, úgyhogy személyesen nem is találkoztunk), akitől kérdeztem, hogy szoptatás mellett lehet-e szurizni. Mikor megmondtam, mennyi idős a lányom, "nekem esett", hogy egy ekkora gyereknek minek már szopnia, rég el kellett volna választanom, mert nem jó már a tejem stb. Tök jó, hogy egy ffi felnőtt háziorvos, aki egyébként érsebész is, ennyire ért a szoptatáshoz. :)

De amikor tegnap a saját dokimnál voltam, mert beteg vagyok, az asszisztense örömmel ujjongott, hogy dejó, hogy még 3 évesen is szopizunk. A dokim is szó nélkül mondta, hogy hú, akkor erre tekintettel gyengébb antibiotikumot ír fel. - Komolyan mondom, jól esett, hogy végre őszinte "elismerést" (de legalábbis nem leszólást) kaptam eüs dolgozóktól!