Kisgyereket egyedül nevelő anyukák, nektek tudja a tág környezetetek, hogy nincs apuka?

Én kivülállóként válaszolnék.

Van egy fiatal, 25 év körüli ismerősöm, aki nemrég szült. Egy településen lakunk, én későn tudtam meg, hogy terhes, holott hordom a gyerekem a tanácsadóba. Gondolom, akik még ennyire sem járnak gyerekes közegbe, azok nem is tudhatták, hogy babát vár. Megszületett a baba és akkor kerültem hozzá közelebb. Sokat beszélgettünk, de az apát soha nem említette és a gyerekkel kapcsolatban mindig E/1. személyben beszélt.

Nekem ez már feltűnt és akkor már amúgy is tudtam, hogy egyedül van, a szüleinél maradt a babával.

Aztán saját maga kezdett erről beszélni, elmondta, hogy az apa otthagyta, mikor megtudták, hogy terhes. De sajnos nagy részben szülői nyomásra alakult így a helyzet.

Szóval én, mint kívülálló, bizonyára nem kérdeznék rá magamtól, még akkor sem, ha ismerem a helyzetét. Az illető anyuka dolga, hogy megosztja-e másokkal és kivel osztja meg. Szerintem nagyszerű megoldás lehet, hogy tereled a témát, ha valaki érdeklődik, aztán remélhetőleg abbahagyja.

Nyilván nem volt a homlokomra írva, de általában tudta mindenki. Mármint ha szóba került, akkor nem csináltam belőle titkot. Volt, hogy pl. játszótéren beszélgetésbe elegyedtem valakivel, és kérdezte, hogy a férjem mit dolgozik, akkor nemes egyszerűséggel megmondtam, hogy nem vagyok férjnél.

Úgy voltam ezzel, hogy persze nem kötöm mindenkinek az orrára, de nem is titok. Ha szóba került, simán megmondtam.

Viszont olyan kérdést még senki nem tett fel, hogy "miért", inkább azt kérdezték mindig, hogy azért ugye szoktunk-e még találkozni. Meg hogy mennyire nehéz vajon egyedül.

Mondjuk azóta már férjhez mentem, szóval egy ideje ez nem került szóba.

Viszont neked semmi szégyellnivalód nincs ezen a helyzeten, ti ketten is egy család vagytok.