Vannak itt fiatal anyukák kismamák?

Szia!

Nemsokára 22 leszek és 10+4 hetes vagyok :)

Én sem gondoltam volna, hogy ilyen sok fiatal kismama van itt! :)

Szívből gratulálok mindenkinek!!! :)

Jézusom lányok, én teljesen el vagyok hűlve...

Értem én, hogy fiatalon kell szülni (25 leszek, amikor a lányom megszületik - elvileg egy napra fog esni :)), meg minden, de nem akartok magatoknak érettségit, valami végzettséget? Felnevelitek (ha ti, és nem a szüleitek...), aztán mentek a gyárba dolgozni, vagy mi lesz veletek? :(

Egyáltalán, van saját keresetetek? Dolgoztatok már valaha? A nagyszülők fognak titeket eltartani? Tudtok önállóságot tanúsítani? Az apuka?

(A húgomból indulok ki, 16 éves, értelmes, okos, de egy gyerek tisztességes felnevelésére képtelen lenne, mint sok más, hasonló tizenéves, aki azt hiszi, hogy képes rá.)

Nem piszkálódás, tényleg érdekel :)

Kedves utolsó hozzászóló!

Én is megkérdőjeleztem, hogy helyes -e 16 évesen babát vállalni. Továbbra is azt mondom, hogy túl korai. (Gyereknek gyerek.) Én 20 éves vagyok, főiskolán tanulok és szeretnék végzettséget magamnak. Hogy dolgoztam -e már valaha? 3 évig dolgoztam gyárban, diákmunkán de ugyanúgy 8 órás munkaidőben és három műszakban. (Persze éjszakai műszakban csak akkor amikor már a 18-at betöltöttem.) Nem szégyen a gyári munka, nem értem miért emelted így ki. Én nagyon is tiszteltem azokat a dolgozókat, ugyanis ahhoz képest, hogy a belüket kidolgozták semmit nem kaptak érte. Persze, gondolom nem így értetted, hanem inkább arra próbáltál célozni, amit az imént leírtam, hogy a semmiért dolgozzák halálra magukat az emberek. De azt egy kicsit zokon vettem, hogy kapásból ezzel indítottál, hogy dolgoztatok már valaha? Én nagyon sokszor úgy mentem reggel 8-kor órára a fősulin, hogy előző éjszaka dolgoztam. Volt olyan h ez így ment 3 egymást követő napon. Tehát tudom mi a munka annak ellenére, hogy nyílván most nem dolgozom így 7 hónapos terhesen. A párom szintén a felsőoktatásban tanul, Ő is többnyire diákmunkákat vállal. Nehéz helyzetben élünk de azért igyekszünk majd megállni a saját lábunkon. 20 évesen már nincs túl sok egyértelműen elfogadható kifogása az embernek ha el akarna vetetni egy babát. 20 évesen már többnyire mindenki felnőttnek mondható. A sulit egyikőnk sem szeretné otthagyni, szeretnénk befejezni. Amennyiben itt nem tudunk elhelyezkedni, külföldön szeretnénk szerencsét próbálni. Nem lehetetlen ... Viszont 16 évesen tényleg azt tudom mondani, hogy ott a szülők vállalják a babát és nem az anyuka. Ne vessetek meg ezért. Nekem mesélte egy kedves ismerősöm, hogy a barátnője 16 évesen esett teherbe és semmi de semmi türelme nincs a babához és nem Ő az egyetlen ilyen fiatal lány. Ami természetesnek nevezhető, hiszen még GYEREK jóformán. De ezért megint le leszek pontozva. Természetesen az abortusznál mindenféleképp jobb döntés. Ezt egy percig sem vitattam. :)

Szia!

22 vagyok és 22 hónapos a kisfiam. Ha szeretnél ismerkedni írj privit.

Szia 18vagyok, és 5hós a fiam:)

Írj nyugodtan privit, sajnos körnezetemben is csak 30+ kismamák/anyukák vannak:)

Jólenne valakivel beszélgetni

Nyilvánvalóan nem vetem meg a gyári munkásokat sem, ha azt tisztelettel végzi el. Én is dolgoztam ott, mert a szüleim nem tudták finanszírozni az egyetemi tanulmányaimat.

Én nem bánom, ha tisztességesen felneveli a gyereket, és nem az állam pénzén fog élősködni, és azt számolgatni, hogy mikor jönnek a különböző juttatások, akkor felőlem 18 évesen is szülhet!

A te eseted pedig megint más, neked ott a párod, aki segít. És mivel van tapasztalatod is az élet sanyarúbb sorsáról is, van viszonyítási alapod. Ez azért nem mindegy...

Én sem vagyok abortuszpárti, de pl. az örökbeadás egy igen jó megoldás a korai terhességre. Senkinek nem lesz teher, sőt, még örülni is fognak neki!

A 20 éves kismama vagyok! :)

Az az igazság, hogy szerintem ha már valaki kihord egy babát, 9 hónapig ott él a szíve alatt és egy hihetetlen erős kötelék alakul ki anya és gyermeke között, ember legyen a talpán aki oda tudja adni idegen embereknek vállalva azt, hogy soha többé nem látja azt a gyermeket. Szerintem ez egy olyannyira nehéz döntés, hogy kevés olyan ember van aki ezt képes megtenni... Egyébként a családom is minden hónapban várja a juttatásokat, mert egy fizetésből élünk és én is fogom várni, hiszen segítség lesz nekünk! Szerintem ez sem egy élősködő magatartás ... Egyszerűen csak remény azoknak akik nehezebben élnek ... Természetesen most lehetnénk szélsőségesek mert vannak akik valóban csak terpeszkednek otthon, semmit nem csinálva, várják a különböző segélyeket és így élnek ... De a kettő között van különbség!