Kismamik! Hogy vettétek rá a párotokat, hogy legyen baba?

két utat jártam be. az egyik korábbi páromat elhagytam, mert nem akart gyereket és az idejét sem tudta megmondani, hogy várhatóan mikor fog akarni.

A férjem akart családot mindig, de valahogy amikor eljött az ideje (házasság, 3 év együttélés stb.) láttam, hogy kicsit kifarolna még. Elmondtam neki, hogy azért választottam őt, mert ebben a kérdésben azonosak az elképzeléseink, ezért ha meggondolja magát, akkor az nagyon súlyos becsapásnak minősül. Hozzátettem, hogy erre nekem csak egy válaszom lehet: gyerek lesz és aközött választhat, hogy az övé vagy másé.

igen, belátom nem a legelegánsabb megoldás.

ő is mindig azzal érvelt, hogy 100% biztos akar lenni a dolgában. elmondtam neki, hogy ez egy esetben fog bekövetkezni, ha a kezébe veszi a fiát és belenéz a szemébe. akkor majd biztos lesz a dolgában.

teljesen megértem a dilemmádat amúgy.

Szia.

Erőltetni nem szabad de azt meg teheted hogy leülteted és megbeszéled vele a dolgokat vagyis inkább közlöd vele.

Mondd meg hogy te szereted és ugy érzed hogy tőle szeretnél kisbabát.ha ő nem szeretne soha akkor inkább ne raboljátok egymás idejét mert felesleges olyan valakivel élni akinek mások a tervei

Most sajnos nincs időm végigolvasni a válaszokat, ezért, ha ismétlek valakit, elnézést kérek érte! :)

Mi 10 éve voltunk együtt, amikor terhes lettem.

A párom 50, én 32 vagyok.

Neki már van két nagy gyereke, ezért is nem akart többet, meg "öregnek" is érezte magát hozzá. Sokáig, hónapokig ment a legen baba, úgy szeretném, meg a hát... nem tudom, lehet, hogy jó lenne, lehet, hogy nem...

MEGUNTAM!

Teherbe estem, és már nincs visszaút. Bíztam Benne, éreztem, tudtam, hogy szeret, de túl "nyápic" volt a drágám, hogy ő kezdeményezze a vadonatúj életet.

Először ki volt bukva, de már ott tartunk, hogy jön velem UH-ra...

Néha nem árt egy kis gyengéd erőszak. Persze csak akkor, ha jó erős a kapcsolat, és ezzel nem kockáztatod a kettőtök jó viszonyát, amire a baba megszületése után csak még nagyobb szükség lesz, mint eddig! :)

Nálunk a párom még várni akart a közös gyerekkel.. Kicsit más volt a helyzet, mert neki már van 1 lánya. És őt még mindig nagyon megviseli, hogy nem lehet minden nap a lányával. Szóval biztosra akart menni, hogy a másik gyerekkel nem fog így járni. Amikor mondtam neki, hogy hülyeség, mert soha nem lehet 100%ig biztos benne, hogy örökre együtt maradunk. Erre közölte, hogyha még 4-5 évig jól megvagyunk, akkor elkezdhetjük a babagyártást. (27 éves vagyok, és már nagyon szerettem volna babát.)

Szóval olyan dolgot csináltam, amire nem vagyok büszke... Egyszerűen abbahagytam a tabletta szedését. (Erről őt nem tájékotattam.) Fél év után teherbe estem. Amikor megtudta, sokkal jobban fogadta a hírt, mint gondoltam. (Így visszagondolva számított valami hasonlóra.) 1-2 perces sokk után már el kezdte tervezni, hogy hogyan alakítsuk át a gyerekszobát. Azóta nagyon örül neki, és nagyon várja már a kis jövevényt.

Nem beszéltünk róla, hogy nem szedtem a tablettát, de pár hónappal ezelőtt kérdezte, hogy 1 gyereknél megállunk ugye? Nem tervezek többet? Mostmár megvan amit akartam, megnyugodhat-e, hogy nem lesz több "véletlen" baba? Mondtam, hogy igen, mert végülis mostmár 1,5 gyerekünk lesz. (Egy közös és a lánya) Erre mosolygott, és közölte, hogy akkor mostmár nyugodt, hogy a jövőben megfelelően fog működni a tabletta. :):)

De ebbe azért mertem belevágni, mert tudtam, hogy nincs kifogása a gyerek ellen, egyszerűen csak fél, nehogy szétmenjünk...

Azért én a beszélgetést ajánlanám. Elmondanám a helyedben, hogy nagyon szeretnél 1 gyereket, és mostmár ő is jócskán benne van a korban. Amellett 30on túl évről évre csökken a nők termékenysége, nő a genetikai rendellenesség kockázata. (lsd: Down-kór) Jó lenne, ha elmondaná, hogy ő mit akar, hogyan tervezi a jövőt, stb.

Nem kell fenyegetni, hogy szakítasz vele, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak tudni akarod, hogy mire számíthatsz mellette.

Majd írd meg mindenképp, hogy mi lett...