Éreztétek már, hogy a baba mellett nem találjátok a helyeteket? Értem ez alatt, hogy imádjátok a picit valamint a párotokat, mégis boldogtalanok vagytok valamiért?

Az első hat hétben baromira nem tudtam feldolgozni a helyzetet, hogy anya lettem, ott egy pici, akit imádok, de tőlem függ az élete, és olyan fáradt voltam, hogy csak gépiesen csináltam mindent, mint egy robot... Aztán elmúlt... Én azóta olyan boldog vagyok, mint még soha életemben. Most 21 hónapos a kislányunk.

Mennyi idős a babád?

Egyedül vagy, az a baj. A picivel még nem tudsz (értelmesen) beszélgetni... Kellene egy barátnő vagy egy kellemes szomszéd, akivel jó beszélgetni egyet. :)

Ha nagyobb lesz, és megszokjátok az új helyet, ismét jól fogod magad érezni!!! (első voltam megint).

Ha valakinek tud segíteni ez a cikk, akkor örülnék:

[link]

Azokat a problémákat vesszük sorra benne, amik a kismamákat érinthetik a szülés után: egyedüllét, bezártság-érzés, párkapcsolati problémák, súlyfelesleg miatt önértékelési problémák stb.- ezek mind-mind olyan gondok, amik nagyon is gyakoriak, és olyan családokban is előfordulnak, ahol nem is gondolnánk. Egyszerűen azért, mert a gyerek születése egy olyan esemény, ami sok mindent megváltoztat, és az új helyzetbe való belerázódás eltarthat egy darabig. És van, amikor felszínre hoz egyes problémákat.. de tudni kell, hogy van ezekre megoldás! Talán segít a fenti írás abban, hogy legalább megfogalmazni sikerüljön, hogy pontosan hol is siklottak félre a dolgok, illetve mi a probléma gyökere. És akkor onnan már van továbblépés. A cikkben is több ötlet olvasható, mit lehet tenni! A cikk második része peidg itt olvasható (ebben folytatódnak a problémák és a megoldási lehetőségek) [link]

Szerintem nem szabad szégyellni segítséget kérni. Hiszen nem vagytok egyedül ezekkel a gondokkal, és van rá megoldás is!

Kedves 13:53-as, nagyon nagyon hasznos volt számomra, amit belinkeltél!Esküszöm, mintha rólam írtak volna!

Kedves Kérdező,nekem is vannak nagyon rossz érzéseim, bár nem a honvágy,párom távolsága a baj, hanem egyszerűen fáradt, kialvatlan vagyok, és néha úgy érzem, nem tudok mit kezdeni az órákig tartó babasírással, és néha az is megfordul a fejemben, hogy szeretem-e eléggé a babámat, hogy ilyeneket érzek...