Csak én találom furcsának a közösségi oldalakra felrakott bébis ultrahang felvételeket?

Nem beszélne így a kedves "pottyantós", ha sokáig kellene várni a babára. Nem mindenkinek jön össze egy csettintésre és igenis meg kell szenvedni érte. Majdnem annyi ideig tartott teherbe esnem, mint megszereznem a diplomám.

Amint megvolt a 12 hetes uh, elmondtam a családnak (csak a szüleim tudtak előtte róla) és tettem fel képet a fb-ra. Nagyon sok kedves üzenetet kaptam, mert sokan tudták, hogy régóta próbálkozunk. Ráadásul messze lakom Mo-tól, úgyhogy csak így tudom közölni a jó hírt a BARÁTAIMMAL. Iwiw-re még nem tettem fel képet, mert ott olyanok is vannak az ismerőseim között, akiknek nem akarom az orrára kötni.

Tudjátok itt már csak az a legcikibb az egészben hogy nektek nincsenek normális barátaitok, ezt egész egyértelműen ki merem jelenteni. Egy igazi barátságban/ baráti társaságban az emberek szakítanak időt egymásra, de Ti? (és jöhettek azzal hogy a legjobb barátnőtök 200 km-rel arrébb lakik és hogy évente 2x tudtok találkozni, de akkor ő már nem is a legjobb barátnő, hisz nem tud mindenről... ja és persze a többi kifogást is felhozhatjátok) Jöttök az iwiw-vel meg a FB-al.... hát elég gáz ha már csak ott vannak meg a barátok...

Másrészről szerintem Ti féltek a kudarctól, féltek attól hogy valaki az arcotokba mondaná- mihelyst belekezdtek életetek felvázolásába, vagy a gyerek sztoriba - hogy bocsi, de ez engem egyáltalán nem érdekel, vagy bocs most mennem kell mert dolgom van... bár az állítólagos "barátnőket" is megértem! Könnyebb egy szót vagy egy rövid üzit elküldeni, hogy jaj de cuki, mint végighallgatni a több órás "élménybeszámolóitokat".

Tudjátok mire jöttem rá most? Végül is ők (barátnők barátok) jobban járnak azzal ha felteszitek a képeket a gyerekről a közösségi oldalra, mert vetnek rá egy pillantást írnak egy kis szöveget (ez max 1-2 perc) és le vagytok tudva! Nem kell végighallgatniuk több órás élménybeszámolóitokat... basszus végül is ők nyernek többet, hiszen nem raboljátok a DRÁGA IDEJÜKET!!!! XDDDDDDDD

Kedves Utolsó. Most akkora baromságot írtál, hogy ihaj!:D Aki szülői örömök elé néz vagy netán már szülő, az nem fog minden jó és kevésbé jó ismerősének, barátjának kiselőadást tartani kérdezés nélkül, de még kérdezéssel sem sokszor. Ugyanis többnyire épeszű emberek vagyunk és nemcsak hogy nem férne bele 2 percbe a történet, amire a másik IGAZÁN KÍVÁNCSI, de azt minden értelmes és figyelmes ember érzi, hogy melyik az a kérdés, amit csak udvariasságból tesznek neki fel vagy ténylegesen KÍVÁNCSIAK az egész sztorira. Szegény Te, akit ezek szerint a kevésbé figyelmesek már sokszor traktálhattak olyasmivel, ami téged nem érdekelt.

Én még mindig a magam nevében nyilatkozom, de szerintem nem vagyok vele egyedül: a magam örömére teszek fel képet a gyermekemről, ill. ő az, aki végérvényesen HOZZÁM TARTOZIK. Aki megnézi, azt úgyis érdekli, akit meg nem érdekel, az ne nézegesse. Aki pedig mindezt lenézi, leszólja, az biztosan nem a BARÁTOM, nem JÓ ismerősöm, de még kevésbé jó ismerősként sincs rá szükségem. Ennyi.

tegnap 21:45

Nem tudom neked milyen barátaid vannak, de ha ilyen véleményt írtál, akkor gyanítom nem valami jók.

Attól, hogy 2000 km választ el a barátaimtól, még ugyanúgy barátok. Nem csak egy kis üzenetet írtak az uh-s kép alá, hanem elkezdtek chat-elni, de neked ez valószínű furcsa, mert nincsenek normális barátaid. A barátoknak nem nyűg, ha megosztjuk velük az örömünk. Persze nem kell 24/7 erről beszélni.