Első babások, hogyan képzelitek el a szülést? Hogyan szeretnétek? Milyen "kép" él a fejetekben?

Bár mi még csak ebben a hónapban kezdünk el próbálkozni, remélem sikerül hamar és még idén szülök!:)

Nem tudom, de benne mindig olyan kép van (nyilván az amerikai filmek miatt), hogy éjjel keltem apát, és megyünk a kórházba. Ő körbetelefonálja a 3 legjobb barátnőmet, akik már most megmondták,hogy jönnek szülni, meg hívja anyuékat! Remélem rövid lesz és a férjem is bírni fogja. Apás szülést tervezünk!:)

Már csak jönne hozzá a bébi!:))

Én úgy képzeltem el, hogy fájásokkal kezdődik éjszaka, aztán irány a kórház, ahol végignevetem és szórakozom az egészet, vidáman, énekelve vajúdok és pár óra alatt megvan a baba természetes úton. Párom pedig mosolygós arccal ott áll mellettem. Na jó, gondoltam, hogy nem lesz ennyire rózsás a helyzet, de azért a remény bennem volt. :)

No, persze nem így alakult a dolog. De a lényeg tényleg az optimizmus!

Legyen nagyon könnyű szülésetek!

Álmaim szülése a következőképpen néz ki: Vagy reggel, vagy délelőtt elfolyik a magzatvizem. Még szépen lezuhanyzom, bepakolunk a kocsiba és indulunk is a kórházba. Remélhetőleg fogom bírni annyira a fájdalmat, hogy ne kérjek fájdalomcsillapítást... Remélhetőleg az orvos megpróbálja majd gátmetszés nélkül levezetni a szülést. Apa persze végig ott áll majd a fejemnél. És még aznap kora este megszületik a babám aki egy tündér lesz és hagy majd éjszaka aludni egy kicsit :)))

Na persze biztos nem így lesz, de azért jó lenne :)