Meg szoktátok beszélni a nagyszülőkkel, hogy hogyan képzelitek gyermeketek, azaz az ő unokájuk nevelését? Mit és hogyan szeretnétek, ők mit és hogyan tegyenek, mit ne tegyenek stb. Hogyan teszitek ezt a megbeszélést?

Én mikor ott vagyunk, mondom nekik. Adni akartak babapiskótát, mondtam, hogy nagyon aranyosak, hogy vettek neki, de nem ehet még a tojás miatt. Mikor etettem, nem akart enni, míg ott voltak, akkor elég fáradt voltam, bunkón elfordítottam a hordozót, észrevették, hogy akkor eszik, mondták, hogy odébb mennek, mert látják, úgy könnyebb. Azt már bánom, mondanom kellett volna, hogy őket most játéknak fogja fel, ezért kicsit arrébb kéne menni. De ők is korrektek, megkérdezik, ehet-e már ezt-azt, adhatnak-e neki banánt. Volt, hogy mondtam, hogy légyszi ne, még ezt vagy azt nem kapott, magukban lehet, hogy elgondolkodtak, de nem mondtak semmi bántót.

Szerintem ha normálisan beszélitek meg, nincs azzal gond, hiszen ti vagytok a szülei, ti döntitek el, hogy nevelitek. Én pl. rászóltam anyósomra, hogy a Helyszínelőket legyen szíves elkapcsolni, míg a gyerek a nappaliban játszik, nem szeretném, hogy bármi rosszat lásson belőle véletlenül. Ja, persze, ennyit mondott, pedig tudom, hogy nézte volna.

Én sokat próbálkoztam de nem tartják be sosem, mindig engednek a gyereknek. De nálunk szerencsére a gyerek tudja kitől mit várhat el, sosem kapom meg tőle, hogy a mama megengedi. Nálunk 3 szabály maradt. 1. A mama a saját házában azt enged meg a gyereknek amit ő akar.

2. Ha én is ott vagyok én vagyok a főnök, az lesz amit én mondok. 3. ha nem beszéljük meg hogy vesznek neki valamit(ami elég gyakori) akkor az csakis a mamánál maradhat nem hozhatja haza ottani játék lesz. Ez elég jól működik nálunk, és így én sem kapok idegbajt hogy halálra van kényeztetve a gyerek

ezt még így nem fogalmaztam meg magamnak de kb. úgy hangozna mint amit az előző válaszoló írt :)

semmi jónak nem vagyok az elrontója, a nagyi azért van, hogy elkényeztesse, nem igen szólok bele ezekbe, inkább vele nevetek :)

persze vannak olyan dolgok amiket a nagyinak is be kell tartania, pl. az allergia, régebben sokáig nem kaphatott tejet, de ezt nem leülünk és átbeszéljük vagy utasítom hanem mikor beszélgetünk a gyerkőcről akkor mindig meséltem, hogy mi van, allergiás meg tiltólistára került ez-az...

olyanért sose szólnék anyósomnak, hogy ne rohanjon utána étellel, ha neki ez okoz örömet, hát rohangáljon :)

de jó kérdés:)))

Édesanyám nagyon pedáns nő, a fiam úgy szokja meg náluk, hogy mindennek megvan a helye. Amit nem akar, hogy elérjen, elpakolja előle, és a kicsi játékaival helyettesíti. Nem szaladgál utána az ennivalóval, szépen, sztalnál esznek. Viszont okszor elfoglalt, az öcsém és apám játszanak inkább a kicsivel, de ők sem hőbörögnek, hanem autóznak, labdáznak.

Anyósom sokat van a kicsivel, és életében már sok gyerekre vigyázott, nagyon szépen ellátja, eteti, stb. Az egyetlen, amiért haragszom, hogy néha többet enged meg a fiúnak, mint szabadna (pl. hagyja, hogy püfölje, nem szól rá), ilyenkor szoktam neki szólni én, hogy ne hagyja magát. Amitől herótot kapok, az az, amikor karambolósat játszanak az autókkal. Mondtam neki, hogy elég lesz, ha agressziót csak az oviban lát, nem kell még itthon is lelőni, püfölni, karambolozni. Őrá azért is szoktam rászólni, mert általában nálunk játszik a kicsivel. És most hogy magyarázzam meg később a gyereknek, hogy ha mama itt van, akkor szabad hajigálni az építőkockákat, de a TV csak akkor törik be tőle, ha mama nincs itt? Az egyik rokontól agyvérzést kapok (meg néha apósomtól is), mikor elkezdik megdádázni a széket ha a gyerek véletlenül nekimegy:S

Etetéssel sincs semmi gond, mindenki megkérdezi, hogy szabad-e ezt vagy azt adni neki.