Akik elős babájukat várják, írnának, hogy hogyan viselik a várandóságot? Hány hetesek vagytok és leány/fiú? Hány évesek vagytok?

Szia!

33 éves vagyok, két spontán vetélés után harmadszorra sikeresen teherbe estem, holnap leszek 35 hetes. Utrogestant szedtem az előzmények miatt, és a 16. hétig a terhességem - szégyen ilyet íni, vagy nem - rémálom volt. Folyamatosan hánytam, öklendeztem, a hányinger megállás nélkül kínzott, fogytam, nem bírtam az ágyból felkelni sem. Utána lassan javult a helyzet, bár a hányingerem a mai napig sem múlt el,(már csak azt remélem, hogy a szülés után elmúlik ...), és a 21. héten még sugárban hánytam.

A két vetélés és a Babára való hosszas várakozás után (végül is 19 hónap után sikerült) természetesen úsztam a boldogságban, amikor végre pozitív lett a teszt, de azt sem tagadom, hogy az iszonyú hányinger heteiben nem voltam boldog, mert annyira szenvedtem. Amióta érzem a Babám mocorgását, gyökeresen megváltozott a helyzet, már szégyellem magam, hogy annyira kivoltam, és most már azon szomorkodom, hogy hamarosan vége ennek az állapotnak, pontosan tudom, mennyire fog hiányozni, hogy itt bukfencezik a hasamban a Kis Drágám, annyira imádom, hogy itt van, állandóan velem. Szóval az én terhességem nem éppen "unalmas" és az érzelmi hullámzás igen kifejezett nálam. A Baba nemét nem tudjuk, mert meglepetést szeretnénk, és amúgy is teljesen mindegy, hogy kisfiú vagy kislány :-)

Csak remélem, hogy megadatik még nekem, hogy újra Babát várhassak, és hogy a következő terhességem sokkal-sokkal könnyebben és rosszullétektől mentesen fog zajlani, de minden kinlódás ellenére ez életem legboldogabb időszaka!

Sok boldogságot kívánok minden Anyukának!

Sziasztok Csajok!!én 19éves vagyok és a 29.hétben járunk a kicsivel.Az én terhességem szinte csodálat volt,ugyanis semmi bajom nem volt,a mai napig nincs is,esetleg ha a nagy étvágyrol nem beszélunk.Elég hamar jott nekem a terhesség én ugy érzem,hogy még nem állok készen rá,vagyis ezek a bizonytalan heteim csak kb. olyan 2hete kezdodtek,azelott totál pozitív voltam,de most...aznap,amikor betoltom a 20. életévemet,akkorra vagyok kiírva a kicsinkoval.

Mindig mondogattam a páromnak,hogy felejthetetlen 20.szulinapi ajándékot szeretnék,hát meg is kaptam... :)

Nem tudom,hogy ti hogy vagy tok vele,de remélem csak az ido végett vagyok ilyen pesszimista mostanában.Ha van vmi tapasztalatotok,amivel tudnátok nekem segíteni,szívesen venném.

Udvozlettel

Bia :))

Szia kedves Bia!

Én csak annyit tudok hozzászólni a "problémádhoz", hogy minden hatalmas gyermek utáni vágyam ellenére nekem is voltak bizonytalan heteim, amikor kifejezetten meginogtam, hogy vajon jól döntöttem - e, tényleg kell -e nekem a gyerek, mi lesz az eddigi, jól bejáratott életünkkel, mi lesz velünk, hogy fogok helytállni anyaként, amikor eddig nekem csak a Párommal kellett foglalkoznom, meg saját magammal.

Szerencsére elmúltak ezek az érzések, ma vagyok 35. hetes terhes, imádom az állapotomat, a Babámat, de az is igaz, hogy éppen a napokban ugrik be néha - néha, hogy mi lesz, hogy fogok helytállni ... Ilyenkor a Kicsikém mindig jó nagyot bök belülről, és azonnal elfelejtem ezeket a gondolatokat :-)

Szerintem természetesek az ilyen érzések, elvégre az életünk fenekestül felfordul és olyan már soha nem lesz, mint azelőtt volt.

Ne aggódj emiatt, ha majd a kezünkben tarthatjuk a Babáinkat, úgysem lesz időnk ilyesmin agyalni!

Sok boldogságot kívánok, könnyű szülést és jó egészséget!

(az előtted válaszoló voltam)