20éves terhes lányok! Miért döntöttetek úgy, hogy megtartjátok a babát? és aki nem 20 éves, megtartotta-e volna 20évesen?

Sziasztok !

Bár régebbi a kérdés, leírom...

Én e hónap elején töltöttem a 19-et.

Nem sokkal születésnapom után megtudtuk barátommal, hogy terhes vagyok.

Ő rögtön orvoshoz vitt, és egyből mondta, hogy mindenféleképpen el kell vetetni.

Elmentünk az orvoshoz, ahol megállapították, hogy 6 hetes terhes vagyok.

Én is rámondtam, hogy nem szeretném megtartani(bár nem szívesen), hisz tudtam, hogy itt még nem kell, hogy végleges legyen a döntésem.

Másnap vérvétel, majd ÁNTSZ, ahol elmondták mi a menete, és, hogy az utolsó pillanatig meggondolhatom magam.

Majd elmondtam a szüleimnek is, akik szintén tögtön az abortusz mellett döntöttek, már ami őket illeti.

Csütörtöki napon, pontosan egy héttel a pozitív terhességi teszt után 7 hetes terhesen feküdtem be a kórházba. Egy tágító pálcát helyeztek fel, mivel máég nem szültem, és nem volt abortuszom. Rettenetesen fájt a felhelyezés, és még utána 1-2 órát. Majd enyhült, de a fájdalom nem múlt. Én még mindig nem tudtam , nem fogtam fel mi történik. Másnap reggel jött a műtét altatásban, ebből már ugye semmit sem éreztem. Nem fájt utána se, csak egy kicsit.

2 hét múlva ellenőrzés.

4-6 hétig nincs kádban fürdés, tampon és nem élet.

És az életemet hagytam ott, NAGYON MEGBÁNTAM AMIT TETTEM.

Bármivel vissza "csinálhatnám" megtenném.

Ne vetessel, soha gyereket, ha nem vagy biztos benne. Mert hatalmas fájdalmakat hoz majd az életedbe !!!

Sziasztok!

Régi kérdés de szeretném leírni a tapasztalataim.

16 évesen volt egy terhességem, nekem csak 1 petefészkem van ami ugyebár eleve nehezíti a teherbeesést. Meg szerettem volna tartani de a szülők nem engedték kényszerből el kellett vetetnem. Én annál a napnál fájdalmasabbat még sose éltem át...ott sírtam a műtőasztalon, hogy én ezt nem szeretném csak a szüleim miatt teszem és még az utolsó percbe is mielőtt elaludtam volna, mondtam, hogy hagyják abba nem akarom...aztán már csak arra keltem fel, hogy kint vagyok a kórteremben zokogok és azt hajtogatom, hogy elvették a kisbabámés nem tudtam megnyugodni.

Keserves hetek jöttek míg nem elfogadtam a történteket magamban, de azóta sem bocsájtottam meg magamnak és a szüleimnek sem.

Most 20 éves vagyok 12 hetes terhes, most se igazán örültek a szülők de ez már az én döntésem volt!

Én azt mondom, jól gondoljátok át, hogy tudnátok-e ezzel együtt élni, hogy megölted a saját gyereked. A legrosszabb körülmények között is felnőnek gyerekek boldogan!

Köszönöm, hogy végigolvastátok.

12 hkm (20/L)