Milyen kritériumokat hoztál fel magadnak amikor úgy döntöttél vagy döntöttetek, hogy megtartjátok a gyereket?

Mivel 23 éves leszek mikor megszületik a babánk, nem mondhatnám, hogy késői gyerek lesz. Sajnos még nincs saját ház, bár alakulóban, mégis mindemelett úgy döntöttünk a férjemmel, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen hamar összejöhetett nekünk, és nem kell éveket várnunk rá! Tehát nálunk egyértelmű volt, hogy marad a kis csöppség.

én is pontosan így láttam, mikor terhes voltam. megtartom, ha egyedül is képesnek érzem magam arra, hogy felneveljem. ez alapvető. az életben csak magunkra számíthatunk, ami teljesen tuti.

A miénk Down-os lett volna. Azért csak lett volna, mert szegény meghalt a 6. hónapban, mielőtt még megszületett volna. Itt írtam arról, miért nem ölettük meg, amikor kiderült, hogy Down-os: [link]

(Annyi azért hozzá tartozik még, hogy ugyan nem örülök neki, de mégsem bánom, hogy nem lett - lévén nekem az értelmi fogyaték a lehető legrosszabb, ami történhet egy emberrel. Ez így kicsit durván hangzik, de sajnos általában igaz az én és az emberek relációjára, hogy csak nagyon kevesekkel tudom magam az alapszintnél jobban (mélyebben) megérteni. Ezek az emberek gyakorlatilag kivétel nélkül lényegesen intelligensebbek az átlagosnál. (Magamról nem állítom ezt, sőt valószínűleg nem szerepelnék túl fényesen egy IQ teszten. Ennek ellenére a jelenség adott és kísérletileg sokszorosan igazolt.) És baromi szar lett volna, ha pont a saját gyerekemmel garantáltan nincs közös interface... 19:45-ös voltam.)

Mindkét gyerek tervezett gyerek volt, ésszel végiggondoltuk a jövőnket, mielőtt belevágtunk a gyerekvállalásba.