Megbocsatanatok ha a parotok terhesen meg akarna csalni?

Hallottál már arról, hogy önbeteljesítő jóslat?.. Én is úgy gondolom, sok törékeny kapcsolat van manapság, de nem azért, mert ilyen a világ, hanem mert az emberek nem ismerik magukat, a másikat eléggé, és rosszul választanak.

Mert igenis kell annyi bizalom, kötődés és vonzalom azzal akivel összekötöd az életed, hogy tényleg egy életre tervezd... ha már nem így indul részedről sem, tőle mit vársz?..

Nem Te vagy a hibás a jelen helyzetben, csak a kapcsolatokhoz való hozzáállásod furcsa nekem. Én csak stabil és életreszólónak érzett kapcsolatba vállalnék gyereket, és azt írod, ilyenek nincsenek... Vannak! Azzá kell tenni őket, nem lemondani már az illúzójukról is, mert akkor tényleg nem lesz igazi a kapcsolat.

12:31-es vagyok, aki családjoggal is foglalkozom. Látom nem tetszett a józan ész szerinti válaszom a többi nőnek, mert lepontozásra kerültem. No sebaj.

Én sajnálom, hogy ennyien azt mondják neked, hogy azonnal otthagyni; gerinctelen mocsok, szemét stb. Először is azt mondanám, hogy biztosan szeret téged, és nem ellened irányult a cselekedete. A gyerek is fontos számára, hiszen nem véletlen, hogy szorgalmazta ő is. Meg sem fordult szerintem az sem a fejében, hogy lecseréljen, otthagyjon téged. Én nem általánosítanék annyira, mint a többi nő. Nem hiszek abban, hogy minden olyan férfi megcsalja a párját, aki már egyszer megpróbálta. Van ilyen is, olyan is. Sok olyan történet van, ahol a férfi szerette volna magát egy kicsit hódító férfinek érezni. És ezt ne úgy vedd, hogy Te nem tudod kihozni belőle. Ki tudod, csak kell az egónak egy kicsi plusz. Az sem biztos, hogy megtette volna, ha élesben ott áll a helyzet előtt. Persze ilyenkor már bármit mondhat az ember, de azért érdemes ezen is elgondolkodni. És a gondolatmenetemet befejezve: elég sokszor egy ilyen pofon az élettől, és megbecsüli a férfi az életét. Persze ehhez neked is okosan kell csinálnod, mert a kezedben van az adu ász, és ki kell használnod.

Én még most is azt mondom, hogy gondold meg mit miért tehetett. Gondolkozz az ő fejével. Én bízom abban, hogy van még ebben a kapcsolatban annyi érték, hogy ne kelljen a jog WC-jében lehúzni, és keresztet vetni rá.

És nyilván ismét lepontozásra kerülök majd, mert a hirtelen női harag helyett, egy nagy levegős, átgondolós magatartásra ösztönzök!

Teljesen megértem a kérdezőt! Elöször is könnyü ugy itélkezni, ha nem vagy benne a szituációban. Ti érzitek magatok mellett a párotokat, megbiztok benne és könnyen mondjátok, hogy abban a pillanatban elhagynátok, ha ilyen kiderülne. Ez a rossz az emberekben, hogy nincs beleérző képességük. Én saját tapasztalatból írok. Bár már régen volt, de soha nem felejtem el. 21évesen szültem a lányomat. Az apjával már 4éve együtt voltunk, akartuk mindketten a babát. Soha nem csalt meg a kapcsolatunkban, sőt nagyon imádott. Amikor 8hónapos terhes lettem kiderült, hogy összejött egy jóval idősebb nővel. Egy világ omlott össze bennem. Külön is mentünk. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor egyedül kell (a családom végig velem volt, de apa nélkül) megszülni a babádat, ami az élet leggyönyörübb csodája. Túl éltem. Utána egyedül lenni a babával, amihez ugyancsak kellene egy apa. Azt látod mindenhol, hogy boldog családok tologatják a picijüket és Te egyedül vagy. Hiába mondjátok, hogy a baba kárpotol. Ez nem igy van. Nem éltétek át, nem tudhatjátok. Boldogság a baba, de nem felhőtlen a boldogság, ha egyedül vagy. Aztán én kibékültem vele, visszakönyörögte magát. DE soha nem bocsátottam meg. 3éves volt a lányom és én mondtam, hogy vége, nem akarom ezt a kapcsolatot. Nem bántam meg a döntésem. Azóta van egy társam, aki olyan amilyennek lenni kell. Most várjuk a közös babánkat. Össze nem lehet hasonlitani a kettő kapcsolatot, várandóságot. A lányom már 18éves.

Ezt csak azért írom le, mert úgy tűnik elitélitek a kérdezőt, hogy nem hagyja ott ebben a percben a párját. Higyjétek el, hogy az itt válaszolok 90%-a egy ilyen szituban igenis megprobálná megmenteni a kapcsolatát. Az más kérdés, hogy mennyi ideig maradnak együtt még.

Feltettél egy kérdést, mi válaszoltunk, de igazából nem vagyunk a helyedben. Csak azt tudjuk írni amit mi csinálnánk. Én simán visszaköltöznék a szüleimhez, mert tudnám hogy így lenne a legjobb nekem is meg a babának is. HA te úgy érzed, hogy nincs más lehetőséged csak az hogy egy olyan ember oldalán maradj aki megcsal akkor amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben vagy, akkor tedd azt.

Szóval Ne Adj Isten a te helyzetedben én sem mennék az utcára vagy anyaotthonba.

Rengeteg nő neveli a szüleivel a gyerekét férj nélkül, ezért mertük azt írni, hogy hagyd el. De ha neked nincs hova menned akkor ne hagyd el, ennyi.