Akinek nincs gyereke, miért javasolja olyan könnyedén az abortuszt? Teljesen el vagyok keseredve a környezetünk hozzáállása miatt.

Mert nem tudják hogy milyen lelki oldala van vagy csak a lelkiviláguk más. Nem olyan családcentrikusak. Nem úgy vannak hogy ha már jött akkor marad hanem esetleg kötött terveik vannak pl. kicsi autó, későbbi gondtalan élet, esetleg nehéz szülések emléke, féltik a testüket,

apához való hozzáállás is lehet - van olyan ismerős ahol már 2. sem lesz mert apuka csak arra volt jó hogy megcsinálja a babát meg miután megszületett hogy kivigye a szemetet mert anyuka nem adta oda mivel szerinte bénán tartotta a párja ... erről ennyit aztán apuka bekeményitett hogy jólvan szivem nem lesz több.

Szóval vannak láthatatlan okai is amiket nem is sejtünk nem csak az hogy "nem akarja" .

első v.

ha már besikerült akkor csupán -szerintem- intelligencia kérdése hogy ki hogy rendezi el magában.

Aki megteheti megtartja v. anyagilag v. mert a lelkiismeretével nem tudna elszámolni hogy megölné,

v. aki meg tudja tenni Ő elveteti.

Én nem vetem meg mert nem tudom sokszor hogy mi vezetett oda hogy megtegye itélkezni meg nem szeretek mert én se örülnék ha valaki a hátam mögött itélkezne rólam- rólunk.

De csak azt tartom elfogadható indoknak ha nagy a szegénység v. árva lenne v. az anya kora esetleg egészsége menne rá a baba megtartására.

Egy gyereknél is bármikor beüthet a gikszer.

"Most nem szülök, mert még nem járt le a kocsihitel, most azért nem, mert még nem járt le a lakáshitel, most azért nem, mert válság van, most meg azért nem, mert rezeg a léc a cég alatt, ahol dolgozom. Jé, 50 éves vagyok, és nincs gyerekem... hová tűnt az idő....?"

Mindig van "kifogás". Ha az ember az élete csúcspontján vállal gyereket, akkor is egy hét alatt úgy dőlhet össze, mint a kártyavár. És ha az én 8 hónapos kislányom mellől "kiesne" Apa, bizony mi is komoly gondok elé néznénk. Akkor? Nem kellett volna egyáltalán gyereket vállalnunk? Ha így gondolkodunk, akkor viszont senkinek nem szabad gyereket vállalnia...