Miért változott meg ennyire a párom hozzáállása? Eddig minden rendben volt, nagyon jól állt a dolgokhoz, szinte a tenyerén hordozott és nagyon megértő volt. Most egyik napról a másikra teljesen megváltozott.

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell megélned. Én is 36 hetes vagyok, és én is "csak" árnyéka vagyok régi gyors önmagamnak. Lehet hogy ő is ideges már a baba miatt, izgul is. De nem tudom miért rajtad vezeti le az idegességét. Mi lenne ha csak "beszólnál" neki 1x hogy mi bajod van, vagy valami ilyesmi?

Viszont a megoldás csak a beszéd lenne...sajnos...

kitartás nektek, már nincs sok hátra, és majd meglátod milyen boldog lesz, ha megszületett a baba!

Én még a terhességem elején olvastam, hogy nagyon sok férfi a terhesség alatt egyszer-egyszer elveszíti a türelmét. Hogy miért? Ott a válasz az volt, hogy egyszerűen megunják azt, hogy hosszú ideig ők azok, akik a másikat pátyolgatják. Merthogy ugye alapesetben a nők mindig többet tutujgatják a férjüket, partnerüket, mint fordítva, legalábbis nálunk ez nagyon igaz, imádom a férjem, de nagyon durván tudja magát sajnáltatni már akkor is, ha csak egy kis hőemelkedése van és neki néha egy pattanás kinyomás annyira fáj, mint másnak egy nyílt lábszárcsonttörés. Viszont amint várandós lesz az asszony akaratosan és ösztönösen ők veszik inkább át ezt a szerepet, ők azok, akik hallgatják nap mint nap a párjuk nyűgjét, baját a derékfájástól kezdve a terhességi csíkoktól való félelemig. És egyszer csak (ki tudja minek a hatására) rádöbbennek, hogy nekik is szükségük lenne erre, visszavágynak a terhesség előtti életbe, és elkezdenek attól rettegni, hogy ha meglesz a baba, akkor meg főleg minden figyelem a trónörökösre fog irányulni és nekik még annyi szerepük sem lesz, mint a babavárás alatt.

Persze nem minden férfinál lép fel ez a reakció, sokan el is fojtják és elvileg csak nagyon rövid ideig tart.

Ha van annyi erőd és semmiféleképpen sem akarsz erre rákérdezni, akkor próbáld meg a következő pár napban kényeztetni a párodat. Nem kell hétvégi kalandtúrára indulni vele, csak főzd meg a kedvencét, süss neki finom sütit, csinosítsd ki magad és egy-két napig próbáld meg elérni azt, hogy ismét a férfi legyen a középpontban és ne a terhesség.

Remélem, hogy sikerül!

Szia Sorstárs!!

Sajnos azt kell mondanom, hogy ugyanez a helyzet nálunk is!! :( Csak annyi különbséggel, hogy az én párom elejétől fogva ilyen... Azzal sztrájkol, hogy ő a napi 8 órás (nagyon light-os!!) munkájába annyira elfárad, hogy semmit nem képes csinálni; és hogy ő hogy el van fáradva... (pl. én szereltem fel a konyhába is a szekrényt, akkor még 27 hetesen) Egyszer rákérdeztem - pár hete - hogy zavarja-e őt az, hogy én nem bírok 35 hetes terhes léttemre annyit, amennyit kellene, csak a háztartás elvégzéséhez. Az volt a válasza, hogy igen, zavarja!!:(

Megértelek, amikor azt írod, hogy megbeszélni nem lehet vele a dolgokat... Az enyémmel sem...

Sajnos úgy telt el a 9 hónapom, aminek életem legszebb időszakának kellett volna lennie, hogy a lehető legtöbb negatívumot is megmozgatta ahhoz, hogy minél jobban megkeserítse!! Sajnos, hogy ezt kell írnom a saját férjemről, de ez van... :(

A lényeg az, hogy próbáld meg túltenni magad rajta!! Úgy a legegyszerűbb, hogy csak a pocaklakódra gondolsz!! Ő a világon a legnagyobb kincs nekünk, és nem érdemli meg, hogy egy picit is rossz hangulatot tapasztaljon nálad!! Az a bizonyos hímnemű, aki meg ezt csinálja velünk, nagyon meg fogja bánni; hiszen neki is lehetett volna ez a 9 hónap életének legszebb időszaka!!

De hogy hogy kezeld le a dolgokat - ha tényleg nem tudjátok megbeszélni - , talán próbáld meg tényleg a "szemtelenül visszaszólok"-ot. Hátha elgondolkozik rajta, és akkor megkérdezi, hogy Te most mniért szóltál be így?! Ez pedig alkalmat ad arra, hogy beszélgessetek...

Próbálj meg minden kis pici praktikát, hogy ne mérgesedjen el a helyzetetek... mint az enyém!!

Kitartás!!!!

Nagyon sok boldogságot mindhármótoknak!!

35 heteske